Michael J. Fox élete egyik legnagyobb ajándékaként tekint a Parkinson-kórra

Az aktivista színész betegségének és munkásságának a tudományos kutatások is sokat köszönhetnek.

Michael J. Fox karrierjét elismerések, humanitárius díjak és kitüntetések sora fémjelzi, és több életműdíjat is kapott színészi teljesítményéért – 2000-ben pedig egy alapítványt is létrehozott, miután 1998-ban, 29 évesen először beszélt arról, hogy hét évvel korábban Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. Miután a nyilvánossággal is megosztotta betegségét, végleg elkötelezte magát a Parkinson-kór kutatásait segítő kampányok mellett. 2000 januárjában bejelentette visszavonulását, és még ebben az évben elindította a Michael J. Fox Alapítványt a Parkinson-kór kutatásáért, amely gyógyszerfejlesztéseket is támogat, őt pedig azóta is a betegség elleni küzdelem egyik leghitelesebb képviselőjeként tartják számon. Világszerte méltatják munkájáért, valamint a betegjogok képviseletéért. Visszavonulását követően 2012-ben újra visszatért a képernyőre, és saját szitkom műsorában, a Michael J. Fox Show-ban szinte önmagát kellett eljátszania: egy televíziós műsorvezetőt, aki a Parkinson-kór diagnózisát követően visszatér a munkába. Azóta számtalan filmben játszott már, és többször volt sorozatok vendégszereplője is.

Örökké optimista

A Vissza a jövőbe filmtrilógia 61 éves sztárja könyvírásban is jeleskedett, bestsellereiben pedig sokat írt arról, hogy még a Parkinson-kórt is képes pozitívan, a humor szemüvegén keresztül látni. Mondanivalójának üzenete mindig is a hála volt a betegtársaitól kapott támogatásért, valamint a remény és kitartás, amellyel a gyógymód megtalálását célzó kutatások előmozdítását segítette.

„A betegségem ajándék volt. Hiszen amint elköteleztem magam a Parkinson-kór elleni harcban, minden új információ, amit összegyűjtöttem, és minden kutató, akikkel beszéltem, mind-mind hozzájárultak a tudomány jelenlegi állásához”

– mondta beszédében szombaton, miután átvette a Jean Hersholt Humanitárius Díjat, valamint a tiszteletbeli Oscar-díjat a Governors Awards színpadán. Beszédben azt is elmesélte, hogy 17 évesen azért hagyta ott a középiskolát, hogy szerencsét próbáljon Hollywoodban. Később végül sikeresen letette az érettségit, miután a hírnév, majd a szerelem is kopogtatott az ajtaján. Tracy Pollan színésznővel 1988-ban kötöttek házasságot, nem sokkal azelőtt, hogy diagnosztizálták volna Fox betegségét. „Először azt mondták az orvosok, hogy valószínűleg már csak 10 évem lehet hátra. Ez volt a diagnózisom egyik legnehezebb és legbizonytalanabb része. A feleségem, Tracy viszont egyértelművé tette, hogy bármi is történjék, mindvégig mellettem marad. A kisfiam, Sam még nagyon kicsi volt ekkor, így ő sokáig nem tudott róla. Én pedig sokáig, 7 éven át burkolóztam hallgatásba: csak keveseknek mondtam el, a nyilvánosságnak viszont semmit. Évekig próbáltam értelmet adni ennek az egésznek: 

az a srác, aki azzal a meggyőződéssel hagyta el Kanadát és a középiskolát, hogy kemény munkával mindent képes valósítani, most óriási kihívás előtt állt”

– mesélte.

Miután elsőként beszélt betegségéről Barbara Walters újságírónak és a People magazinnak, rengeteg támogatást kapott – mind a szakmától, mind pedig a rajongóktól egyaránt: „Nem sokkal ezután a Parkinson-kóros közösséghez fordultam. Betegekkel, családokkal, orvosokkal, valamint a terület vezető tudósaival beszéltem. És rájöttem, hogy minden, ami megadatott nekem az életben – a filmsikerek, a feleségem és a gyerekek – egytől egyig erőt adtak a betegség elleni küzdelemben, és felkészítettek arra a felelősségre, ami a későbbiekben várt rám” – mondta a díjátadón.

Michael J. Fox átvette a Jean Hersholt Humanitárius Díjat a Filmművészeti és Tudományos Akadémia 13. díjátadóján 2022. november 19-én Los Angelesben, Kaliforniában. (Fotó: Kevin Winter/Getty Images)

A töretlen optimizmusáról híres színész – aki alapítványával másfél milliárd dollárt segített összegyűjteni a Parkinson-kór kutatásaira – nehéz időszakon van túl mostanában, a betegséggel folytatott szüntelen harc mellett pedig újabb kihívásokkal kellett szembenéznie: édesanyja, Phyllis szeptemberben, 92 éves korában elhunyt, emellett számos fizikai, nehezen gyógyuló sérülést is elszenvedett: „Eltört az arccsontom, aztán a kezem, majd a vállam, a jobb karom és a könyököm is. 61 éves vagyok, de ettől egy kicsit most többnek érzem magam” – mesélte nemrég egy interjúban. Fox korábban is átvészelt már ehhez hasonló időszakokat: 2018-ban egy daganat eltávolítása miatt végzett gerincvelőműtéten esett át, amit nem sokra rá egy fájdalmas kéztörés is követett. Felépülése egy afrikai szafarin ért véget feleségével, valamint négy gyermekük, a 33 éves Sam, a 27 éves ikerlányok (Aquinnah és Schuyler) és a 21 éves Esmé társaságában. A súlyos kór nagyban befolyásolja a színész mozgását és egyensúly-érzékelését is, és valószínűleg ennek tudható, hogy meglepően sokszor szenvedett csonttöréseket az elmúlt időszakban. „Most épp az az egyik legnagyobb kihívásom, hogy ne essek el. Nem félek használni botot, járókeretet, kerekesszéket – tehát bármit, ami a segítségemre lehet. De most jutottam el odáig, hogy végre már egyedül is tudok stabilan járni, és ez igazán fantasztikus” – nyilatkozta októberben az örökké optimista Fox.

A Parkinson-kór az Alzheimer-kórhoz gyakran hasonlított, világszerte a második leggyakrabban előforduló degeneratív idegrendszeri betegség. A színészhez hasonlóan más hírességeket sem került el a súlyos megbetegedés; Ozzy Osbourne, Alan Alda és Neil Diamond is együtt élnek a betegséggel, valamint halálukig Muhammad Ali, Bob Hoskins, Salvador Dalí és Johnny Cash is harcoltak a kórral. 

Kiemelt kép: Frazer Harrison/Getty Images