A genetika szinte minden emberi tulajdonságban szerepet játszik, a viselkedéstől egészen a fizikai jellemzőkig – ami az alkoholfogyasztási szokásokra, valamint egyéb függőségeinkre is ugyanúgy igaz. Azok az emberek, akiknek a szülei alkoholfüggőséggel küzdöttek, a kutatások szerint négyszer nagyobb valószínűséggel lesznek maguk is alkoholfüggők. Tehát az alkoholizmusban érintett családok utódai hajlamosabbak lehetnek az alkoholizmushoz hozzájáruló genetikai mutáció öröklésére, a tudósok pedig azt is kiderítették, hogy az agyban lévő rendellenes szerotoninszintek is összefüggésbe hozhatók az alkoholizmusra való genetikai hajlammal. Ugyanakkor mindez azt is jelentheti, hogy az alkoholt rendszeresen fogyasztó közeli rokonokkal rendelkezők alkoholcentrikus környezetben nőttek fel, tehát végső soron a viselkedésminta is befolyásolhatja, hogy az öröklött gének miként törnek felszínre (és minél több családtag érintett alkoholbetegségben, annál valószínűbb, hogy a függőségekért felelős genetikai hajlam is öröklődik). Az alkoholfüggőségre való hajlam megnövekedett kockázata azonban nem azzal egyenlő, hogy valaki ténylegesen függővé válik, és számos más tényezőn áll vagy bukik, hogy ki válik az alkohol abszolút rabjává. Lényeges például, hogy tisztában legyünk az alkoholizmusra utaló családi előzményeinkkel, az alkoholfogyasztás tüneteivel, valamint a személyes határaink (azaz az alkoholtoleranciánk) ismeretével – a kockázat pedig tovább csökkenthető, ha egészséges megküzdési stratégiákat alakítunk ki, érzelmileg is kielégítő szociális életet élünk, és egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fogyasztunk alkoholt.
De van még egy intő jel, amire nem árt odafigyelnünk
Andrew Huberman idegsebész szerint a függőségre való hajlam egyik gyakori ismertetőjele lehet az is, ahogyan az elfogyasztott alkoholmennyiségre reagálunk. A Stanford Egyetem professzora a The Huberman Lab Podcast című műsorában elmondta: „A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy azok, akik rendszeresen isznak, vagy akiknek genetikai hajlamuk is van a függőségre, sokkal hajlamosabbak hosszútávon energikusabbnak és élénkebbnek érezni magukat az alkoholtól.” Az orvos által említett fokozott éberség- és hangulatnövekedés pedig azokra is vonatkozhat, akik csak alkalmanként néznek a pohár mélyére, és nem feltétlenül kell nagy mennyiségekre gondolnunk ahhoz, hogy észrevegyük ezeket a jeleket:
„Ez azokra is igaz lehet, akik csak egy-két pohárral isznak esténként, vagy minden második este fogyasztanak csak alkoholt”
– mondta. Mindez pedig jelentősen különbözik azoktól, akik egyáltalán nem, vagy csak elvétve fogyasztanak szeszes italokat – utóbbi csoport tagjai ugyanis rövidebb ideig érzik élénkebbnek magukat, azaz esetükben kevésbé tartós az alkohol jókedvért felelős hatása, és sokkal gyorsabban érik el a rosszullét állapotát, valamint hamarabb veszítik el a motoros- és beszédképességeiket is. És mint azt már tudjuk, egyénenként változó, hogy kinél milyen szintű ittasságot okoz ugyanazon mennyiségű alkohol elfogyasztása – az orvos szerint azonban a hosszútávú jókedv és energikusság nem összekeverendő az alkoholtoleranciával, a mellékhatások pedig nem azon múlnak, hogy ki mennyire „bírja a piát”.
Fotó: Getty Images
„Alkohol hatására fokozatosan, apránként állnak le a memóriáért felelős agyi áramkörök. Az embereket ekkortól oszthatjuk két csoportra: az egyik típus az lesz, aki azután is jól érzi magát, és képes tovább inni, a másik pedig az, aki egyre lehangoltabb és fáradtabb” – mondta a műsorban. Bár az orvos szerint ilyenkor az ital minősége is felelős lehet a hangulatunkért, és az is lényeges, hogy milyen gyorsan fogyasztunk – az esetek többségében azonban megállapítható a kedélyállapotról, hogy ki az, akiben nagyobb a hajlam az alkoholizmusra,
és ha odafigyelünk minderre, könnyebb lesz azonosítani azokat a viselkedésmintákat, amelyek az alkoholhoz fűződő viszonyunkért felelnek.
Kiemelt kép: Getty Images
