A megkeseredettség, mint sok minden más az életben, fokozatosan alakul ki: minden nap csak egy picit nő, mire egyszer csak azt vesszük észre, hogy teljesen elhatalmasodott rajtunk. Seth Meyers klinikai szakpszichológus a Psychology Today-en foglalta össze azt a három jelet, amelynek segítségével különbséget tehetünk az alkalmi rossz hangulat és megkeseredettség mintázatai között – és amennyiben az utóbbival van dolgunk, már a korai időszakban nyakon csíphetjük azt.
1. Gyakran ingerültnek érezzük magunkat olyan apróságok miatt, amelyeknek alapvetően nem kellene zavarnia bennünket
Amikor valaki megkeseredik, az legnyilvánvalóbban a hangulatán látszik meg: gyakran dühös, csalódott vagy ingerlékeny. Ezek az érzések ráadásul, gyakran úgy tűnik, hogy minden különösebb ok nélkül bugyognak fel az illetőben – elengedni őket viszont közel sem ilyen egyszerű számára. Egyszerű módja lehet a saját hangulatunk mérésének az, ha végiggondoljuk az elmúlt napjainkat, és egy egytől tízig terjedő skálán értékeljük, hogy átlagosan mennyire voltunk elégedettek az eseményekkel. Ha képesek vagyunk őszintén válaszolni, és a számok rendre alacsonyan maradnak, azt egyértelmű jelnek vehetjük.
Egy másik, szintén hatásos módszer lehet az, ha végiggondoljuk, hogy az elmúlt néhány nap során csináltunk-e az alábbiakhoz hasonlót:
- Dühös vagy frusztrált e-mailt vagy hangüzenetet küldtünk valakinek
- Magán- vagy szakmai életünkben szóbeli konfliktusba keveredtünk
- Negatív érzelmi reakciót váltott ki belőlünk egy idegen, akivel vezetés, munka vagy ügyintézés közben találkoztunk
- Ráförmedtünk valakire valami olyasmi miatt, amit az illető mondott vagy kért
Amennyiben rendszeresen a felsoroltakhoz hasonlóan viselkedünk, előfordulhat, hogy belekeveredtünk a keserűség spiráljába – ezért érdemes lehet a cikk végén szereplő tippeket megfontolnunk.
2. Úgy érezzük, hogy senki, még a hozzánk legközelebb állók sem értenek meg teljesen, vagy nem értékelnek minket
Általában a magánéleti és a szakmai kapcsolataink is megsínylik, ha megkeseredünk. Miközben ezek a támogatás, a szeretet és az elfogadás forrásai kellene, hogy legyenek, egy megkeseredett ember úgy érzi, hogy a kapcsolatai frusztrálják és elégedetlenné teszik őt. A megkeseredettek jellemzően elveszítik a hitüket és bizalmukat a hozzájuk közel állók irányában, és úgy érzik, hogy a kapcsolataik nem érik meg a fáradozásaikat – hiszen végső soron úgysem törődik velük senki eléggé.
A következő kérdések megválaszolásával (ismét egy tízig terjedő skálán) tisztább képet kaphatunk érzelmeinkkel kapcsolatban:
- Mennyire érzem úgy, hogy megbecsül engem a romantikus partnerem?
- Szinglik esetében: Mennyire éreztem magam megbecsültnek a legutóbbi romantikus partnerem által?
- Mennyire értik meg és fogadják el a környezetemben lévők az érzéseimet (különös tekintettel a frusztráltságra és a haragra), amikor kifejezem ezeket nekik?
Az alacsony pontszámok ebben az esetben sem jelentenek jót…
3. Meggyőződésünkké vált, hogy meglehet, soha nem leszünk igazán boldogak
Általában amikor a boldogtalanságra gondolunk, akkor a szomorúság jut először eszünkbe – pedig a boldogtalanság sokszor inkább dühben vagy keserűségben mutatkozik meg; a keserűség pedig nem csupán a szomorúság és a harag keverékét, hanem valakinek az évek alatt felgyülemlett, mély csalódottságát is jelenti. Nehéz pozitívnak és reményteljesnek maradni, ha az ember sorozatosan olyan helyzeteket és konfliktusokat él át az életben, amelyek miatt úgy érezheti, hogy félreértik, vagy nem törődnek vele. Az is mindenkivel előfordul, hogy igazságtalanság éri, és emiatt joggal háborodik fel. Amikor azonban valaki gyakran lamentál azon, hogy az élet „hogy elárulta” őt, és az önsajnálat mocsarában vagy egy magára önként öltött áldozati szerepben dagonyázik hosszú ideje, akkor jó eséllyel valódi megkeseredettségről beszélhetünk.
A megkeseredettség pedig vajmi kevés teret hagy a reménynek.
Mi lehet a megoldás?
A megkeseredés legtöbbször annak a következménye, hogy túl sok helyzetben és kapcsolatban érezzük magunkat érvénytelennek és értéktelennek; a probléma pedig akkor válik égetővé, amikor egy megbántott, keserű személy beadja a derekát ezeknek az érzéseknek, és feladja az ellenük való küzdelmet. Pedig a megoldás ilyen esetben épp, hogy a cselekvésben keresendő! A dolgok túlgondolása és a túlérzékenység a keserűség alapvető indikátorai, ezért amikor legközelebb ezek közül az egyiken kapjuk magunkat, lépjünk akcióba és tereljük el a saját figyelmünket!
- Hívjuk fel barátunkat, vagy kérdezzük meg egy kedves rokontól, hogy mi újság vele!
- Sétáljunk a szabadban, sportoljunk vagy meditáljunk – ez jó hatással van központi idegrendszerünkre.
- Emlékeztessük magunkat arra, hogy mindig van miért hálásnak lennünk! Keressünk fel egy jótékonysági szervezetet, és ajánljuk fel segítségünket a nálunk kevésbé szerencséseknek!
Amennyiben azonban ezek sem segítenek, és egyre borúsabban látjuk az életünket, érdemes lehet szakemberhez fordulnunk – ő professzionális, és nem utolsó sorban egyénre szabott segítséget adhat nekünk ahhoz, hogy kilábaljunk helyzetünkből.
Kiemelt kép: Getty Images
