Gyakorlatilag minden ember valamilyen módon törekszik arra, hogy boldog legyen (és gyakran talán pont a túlzott akarás miatt nem érjük el sosem), és mindenkinek sajátos elképzelése van arról, hogy mi hozza el számára a boldogságot. Azoknak a felnőtteknek, akik úgy nőttek fel, hogy a szüleik érzelmileg elhanyagolták őket gyerekkorukban, sok közös vonásuk van egymással. Gyerekként azt tanulták meg, hogy az érzéseik terhesek és lényegtelenek, mivel szüleik figyelmen kívül hagyták azokat. Emiatt aztán úgy hiszik, hogy többek között csak úgy lehetnek boldogok, ha eltitkolják az érzelmeiket a világ elől, és saját magukat is megóvják a világtól – írja a Psychology Today-nek írt cikkében dr. Jonice Webb, akinek a gyerekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagolás a szakterülete.

Hosszútávú hatás

Mindenkinek vannak bizonyos érzelmi szükségletei, amelyeket a szoros kapcsolatok részben kielégítenek, beleértve a figyelem, a támogatás, a szeretet, a tisztelet és a biztonság iránti igényt. Érzelmi elhanyagolásról akkor beszélünk, ha ismételten figyelmen kívül hagyják vagy minimalizálják valakinek az érzelmi szükségleteit. Idővel az érzelmi elhanyagolás negatív hatással lesz a mentális egészségünkre, önbecsülésünkre és arra a képességére, hogy szoros, egészséges kapcsolatokat alakítsunk ki másokkal. (Ne felejtsük el, hogy a bántalmazás nem csupán a fizikai agressziót jelenti, gyakran a nem cselekvés, mint amilyen a másik ignorálása, vagy elhanyagolása is ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy elcsattanó pofon, és ugyanolyan hosszú ideig is fájhat. Sőt.)

A fizikai és szexuális bántalmazással kapcsolatos kutatásokhoz képest kevesebbet tudunk a gyermekkori érzelmi bántalmazás mentális egészségre gyakorolt hosszú távú hatásairól. „Az erőszaknak számos formája van, de mindegyik megengedhetetlen: fizikai, érzelmi bántalmazás, mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül), szexuális bántalmazása, szexuális kihasználása – ez mind-mind erőszaknak számít.

Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazás valamennyi formájával szemben

( 1991. LXIV. törvény 19. cikk; 1997. XXXI. törvény 6. § (5) bekezdés) A zéró tolerancia elve valójában nem »extra« védelmet biztosít a gyerekeknek, hiszen a felnőttekre is érvényes ez a jogszabály. A gyerekekkel szembeni erőszak alapvető formái között nincs hierarchia, tehát egyenrangú védelem illeti meg a gyerekeket a fizikai, az érzelmi, a szexuális erőszakkal, valamint az elhanyagolással szemben is” – olvasható a Hintalovon gyermekjogi alapítvány honlapján. 2020-as átfogó kutatásukból azonban kiderült, hogy a megkérdezettek jelentős többsége szinte kizárólag csak a fizikai erőszakot (pl. pofont) ismeri el valódi erőszakként (bár ez közel sincs így), és bár sokan tudják azt, hogy a közösségnek milyen fontos szerepe van mindezek megakadályozásában (10-ből 9-en válaszoltak így), mégis a legtöbben nem tartják feladatuknak, hogy értesítsék a hatóságokat vagy egyéb szerveket, ha a környezetükben észreveszik: átlagosan 10-ből 2 felnőtt lépne csak közbe vagy értesítené a hatóságokat akkor, ha gyerekkel szembeni erőszakot tapasztal. 

Kapcsolatokban is előfordulhat

A legtöbb kutatás a gyermekkori érzelmi elhanyagolásra összpontosít, és csak néhány tanulmány vizsgálta, hogyan jelenik meg felnőttkorban. Ugyanakkor az érzelmi elhanyagolás a gyermekkori bántalmazás egyik leginkább figyelmen kívül hagyott formája, de a felnőttkori kapcsolatokban is gyakran felismeretlen marad, pedig nagyon is gyakori jelenség (hiszen gondoljunk bele: az elhanyagolt gyerekek felnőve valószínűleg ugyanazt a mintát fogják követni, amit a szüleiktől láttak, így – hacsak nem foglalkoznak tudatosan ezzel – a későbbiekben az életük gyakorlatilag minden területén, kiemelten a párkapcsolatokban gondot okozhat ez. Ebben a cikkünkben arról írtunk, hogy mik azok az okok, ami miatt kiszeretünk a másikból.) Bár több kutatásra van szükség a felnőttkori kapcsolatokban tapasztalható érzelmi elhanyagolással kapcsolatban, valószínű, hogy a szerelmi kapcsolatokban tapasztalható érzelmi elhanyagolás jelei hasonlóak mind a felnőttek, mind a gyermekek esetében. Hailey Shafir párkapcsolati pszichológus, a téma szakértője szerint ezeknek a következők a jelei:

• Az érzések ismételt lekicsinyítése, elutasítása vagy figyelmen kívül hagyása.
• Gúnyolódás, csúfolódás vagy kritizálás a megnyílásért vagy a sebezhetőségért.
• A kérlelhetetlen elvárásokhoz való ragaszkodás, még a nehézségek során is.
• A nehézségek vagy fájdalmas tapasztalatok leértékelése vagy lekicsinyítése.
• Nem kapunk szeretetet, megerősítést vagy melegséget egy szeretett személytől (gyakran ez az oka annak, hogy sokan magányosnak érzik magukat).
• Nevetségessé tesznek, ha segítséget vagy támogatást kérünk a másiktól.
• Elvárják, hogy panasz nélkül tűrjük az igazságtalan bánásmódot vagy a tiszteletlenséget.
• Az érzelmi szükségleteinket jelentéktelennek vagy gyerekesnek írják le vagy kezelik.
• Hideg, távolságtartó vagy közömbös válaszokat kapunk a szeretteinktől.
• Ismételten figyelmen kívül hagyják fontos kéréseinket.
• A pozitív interakciók, az intimitás vagy a közelség hiánya.

Fotó: Getty Images

Dr. Jonice Webb, fentebb már idézett pszichológus sorra vette, hogy mik azok, amikre az érzelmileg elhanyagolt emberek azt hiszik, hogy szükségük van (pedig ez közel sem így van, de erre még visszatérünk).

Önállóság

Természetes, hogy minden gyerek a szüleihez fordul érzelmi támogatásért és megértésért. De mi van akkor, ha anya és apa nem képes vagy nem hajlandó ezt megadni? Az érzelmileg elhanyagolt gyerekek megtanulják, hogy a segítségkéréssel csalódást vagy elutasítást kockáztatnak, ezért felnőttként úgy gondolják, hogy boldogságuk a teljes önellátáson múlik.

Soha, de soha ne tűnjenek rászorulónak vagy érzelmesnek

Az érzelmileg elhanyagolt személy számára az érzelmi szükséglet egyenlő a gyengeséggel. Ha a saját szüleinkre sem bízhatjuk rá az érzéseinket, akkor kiben bízhatunk? Senkiben – vélik. Ezért túl gyakran rejtegetjük a dühünket, fájdalmunkat, szomorúságunkat vagy bánatunkat. Az is előfordulhat, hogy a végén még az örömünket is elfojtjuk inkább.

Hibátlannak lenni

Nem baj, ha mások hibáznak vagy tévednek, amíg nem mi vagyunk azok. Azt hisszük, hogy más szabályok vonatkoznak ránk, ezért emberfeletti mércét állítunk fel magunknak.

Ne kérdezzenek az érzelmeinkről

A személyes határaink megsértésének tűnik, ha megkérdezik, mit érzünk, és/vagy amikor erős érzelmek merülnek fel egy helyzetben, akkor inkább megpróbáljuk menekülőre fogni.

Konfliktusok kerülése

Az érzelmileg elhanyagolt embereknek a „béke minden áron” a jelmondatuk, mivel a konfliktust a boldogságukra nézve veszélyesnek tartják, hiszen soha nem tanították meg számukra az erős érzések azonosításához és megértéséhez szükséges készségeket. Ha nem tudjuk, hogyan dolgozzuk fel vagy fejezzük ki az érzelmeinket, a legkisebb feszültséget és vitát is túl soknak érezhetjük.

Távolságra

„Ne gyere túl közel” – ez pedig a másik mottójuk, még úgy is, ha nem is tudnak róla. Amint valaki túl közel kerül hozzánk, attól félünk, hogy meglátja a tökéletlenségeinket, és megutál, majd elmenekül. Emiatt azt hisszük, hogy az a legjobb módja annak, hogy biztonságban és boldognak érezzük magunkat, ha senkinek nem engedjük megismerni a valódi énünket. 

Mire van valójában szükségünk?

A szakértők szerint azonban a fentiek egyáltalán nem segítik elő azt, hogy tényleg boldogok és elégedettek legyünk, sőt. Bár félelmetesnek tűnik kilépni a megszokott komfortzónánkból, mégis mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy tényleg meg tudjuk élni az örömöt (és a többi érzelmet is, hiszen azok is elengedhetetlenek a teljes élethez). Ezért a pszichológusok összegyűjtötték azokat a dolgokat, amikre  viszont tényleg szükségünk van ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni az érzelmi elhanyagolást, és tényleg boldogok lehessünk.

Tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Webb szerint nem szabad félnünk attól, hogy segítséget kérjünk (és elfogadjuk azt) másoktól, hiszen ez egy olyan függőségi viszonyt teremt, ami gyakorlatilag a boldogsághoz vezető út kapuja. Eleinte kockázatosnak tűnhet, de ha egyszer bevállaljuk, az erősebbé tesz, nem pedig gyengébbé. Ezáltal pedig rájövünk, hogy amit mindig is hittünk a gyengeségről, az sosem volt igaz.

Fogadjuk el és ismerjük fel, hogy a szükségleteink érvényesek és valósak

A szüleink azt tanították, hogy az érzelmi szükségleteink nem érdekelnek senkit, és ha kimutatjuk, akkor azzal gyengének tűnünk mások előtt. Ez szépen lassan kőbevésett szabályként betonozódott az elménkbe, és csendben irányította az életünket. Amikor viszont elfogadjuk a bennünk felmerülő érzéseket, akkor elfogadjuk a legmélyebb, valódi énünket is, ami a boldogság egyik legfontosabb feltétele.

Érezzünk egyet magunkkal is

Ha egy barátunknak képesek vagyunk azt mondani, amikor hibázott, hogy „semmi baj, senki sem tökéletes”, akkor fordíthatnánk önmagunk felé is ugyanezzel az együttérzéssel. Mindenki követ el hibákat, és ez ránk is vonatkozik. Ha egyszer elfogadjuk és felvállaljuk a hibáinkat, tanulhatunk belőlük, és fejlődhetünk. 

Tekintsük a konfliktusokat az élet normális részének

Senki sem szereti a konfliktusokat, mégis az élet velejárója a vita, de ez fura módon segíthet is minket a fejlődésben. Ugyanis a konfliktusokkal való szembenézés a módja annak, hogy a problémákat kezelhessük, ezzel lehetővé téve, hogy személyes erőnk növekedjen, és végül erősítse a kapcsolatainkat.

Hagyjuk, hogy az életünkben lévő emberek közelebb kerüljenek hozzánk

A kutatások azt mutatják, hogy az emberi kapcsolatok járulnak hozzá leginkább az emberi boldogsághoz. A szoros kapcsolatok melegséget és növekedést, valamint az összetartozás és a biztonság érzését nyújtják, amelyek mind a boldogság alapjait teremtik meg.

Éljük meg az érzelmeinket

Dhyan Summers pszichológus terapeuta a Choosing Therapy oldalon írja, hogy szerinte meg kell tanulnunk tudatában lenni a pozitív és negatív érzelmeinknek, amikor éppen átéljük őket. Szerinte sokan, akiket elhanyagoltak gyerekként, gyakran nincsenek is tudatában ezeknek. Nekik (is) sokat segíthet az az érzelmi keréknek nevezett eszköz, amelyeken fel vannak tüntetve a nagyobb érzelemcsoportok, és a kör közepe felé haladva, egyre részletesebben vannak leírva. 

Így ismerhetjük fel

Ez utóbbi modelljét Robert Plutchik, elismert pszichológus professzor az 1980-as években fejlesztette ki, melynek célja az volt, hogy vizuálisan is megjelenítse a pszichoevolúciós elméletet, amelyet többek között írók, terapeuták és oktatók egyaránt használnak, hogy jobban megértsék az emberi érzelmek finom összefüggéseit. Az érzelemkeréknek nevezett eszköz leginkább egy hagyományos színkerékre hasonlít, és 8 alapvető érzelmet mutat be, amelyeknek az intenzitása a kerék közepe felé haladva növekszik. Szerinte az öröm enyhébb fokozata a derű, ami a kerék külső gyűrűjében kapott helyet világosabb színnel, az erősebb változata pedig az eksztázis, mely a kerék belsejében szerepel sötétebb színnel jelölve. Véleménye szerint az embereknél 8 alapvető érzelem figyelhető meg, amelyeket 4 ellentétpárra lehet felosztani: öröm/szomorúság, várakozás/meglepődés, düh/félelem, valamint undor/bizalom. A szakember úgy vélte, hogy minden érzelem, amit megtapasztalunk, a 8 elsődleges érzelem kombinációja, például a szomorúság és az undor keveréke a lelkifurdalás, míg az öröm és a bizalom pedig a szeretethez vezet, és így tovább.

Plutchik érzelemkereke (Fotó: Wikipedia)

Az emberi érzéseket sokféleképpen csoportosíthatjuk, nem csak ezzel a kerékkel: Paul Ekman, az érzelemkutatás egyik legnagyobb szakértője szerint 6 emberi alapérzelem létezik (ő volt az egyik tanácsadója az Agymanók című filmnek is, amelynek főszereplői egy kislány érzelmei.) Ezeket az alapérzelmeket láthatjuk a lenti felsorolásban, amelyeket a szakértő több érzelemre bontott (összesen 200-at nevezett meg a listáján):

• Öröm: békés, boldog, elragadtatott, energikus, hálás, nyitott, jókedvű.
• Bánat: boldogtalan, borúlátó, elégedetlen, gondterhelt, letargikus, szomorú.
• Düh: bosszús, frusztrált, feszélyezett, feszült, ideges, morcos, nyűgös, heves.
• Meglepődés: álmélkodó, megrökönyödött, csodálkozó, elképedt, megilletődöt.
• Félelem: szorongó, tehetetlen, ijedt, rémült, megszeppent, riadt, reszkető.
• Undor: irtózó, viszolygó, gyomorforgató, ki nem álló, gyűlölő, megvető, iszonyodó.

Hogy miért is olyan fontos tisztában lenni az érzelmeinkkel? Nos, mert az egyik fő funkciójuk valamely helyzetre adott megfelelő és gyors reakciókészség kialakítása. Ez talán legfőképpen abban nyilvánul meg, hogy egy korlátos viselkedési készletből automatikusan, mérlegelés nélkül kiválasztunk egy cselekvést, és azt végrehajtjuk. Amikor tehát nem figyelünk az érzéseink jelzéseire, akkor megfosztjuk magunkat azoktól a nagyon fontos információktól, amelyek segítik önkifejezésünket, érvelésünket, vagy egy probléma hatékony megoldását.

Azonban a legfontosabb, hogy ne felejtsük el, hogy Rómát sem egy nap alatt építették. Mindez egy folyamat. Amikor lehorzsoljuk a térdünket, először ki kell tisztítanunk a sebet, majd bekötözni, ugyanez pedig igaz a lelki sebekre is. Tisztítsuk ki, ápoljuk, és foglalkozzunk vele – így máris rálépünk a boldogsághoz vezető útra.

Kiemelt kép: Getty Images