Ajánlónkban ezúttal két meghatározó lélektani regényhez szeretnénk meghozni a kedvet. Az alábbi, látszólag különböző kötetekben kontinensek által elválasztott női sorsokat kötnek össze a gyermekkor eltemetett családi traumaszálai.
Miranda Cowley Heller – Papírpalota
Miranda Cowley Heller, a HBO igazgatóhelyettesének debütáló regénye a létező összes bestseller listát megjárta és Reese Witherspoon könyvklubjának tagjait is egytől-egyig elvarázsolta. Massachusetts forró levegőben reszkető strandjainál, Cape Codi családi nyaralójukban az ötvenéves, családos Elle egy idilli júliusi napon úgy dönt, megadja magát a sorsnak. A gyermekkori szerelmével, Jonasszal töltött éjszaka érzelmi katalizátorként robbantja fel Elle életének rozoga tartópilléreit, melyek alól sorra bukkannak elő a Papírpalota őrizte, mélyen elzárt titkok. Elle huszonnégyórán át őrlődik a döntést latolgatva: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott.
Egy tragikus, sorsfordító baleset emlékei sejlenek fel a fokozatosan adagolt eseménysor oldalain, ahol a vágy és a méltóság, a gyengédség és a nyers erő feszül egymásnak a hol lírai, hol ütős mondatokban. A főhőssel közösen egyesével emeljük fel a múlt romjainak darabjait, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, a kisebb gaztettek és a valódi bűnök hagyta sötét nyomokat. Miranda Cowley Heller története jócskán túlmutat egy be nem teljesült szerelem bizonytalanságain. Az időbeli és történetbeli komplexitás, a költői, feszültségekkel teli nyelvezet, a drámai, fordulatos cselekmény és a keserédes hangulat teszi meghatározóvá ezt a súlyos témája mellett is roppant igényes kötetet.
„Teljesen elmerültem a gyors tempójú elbeszélésben, amely hibátlanul fonja össze a múltat és a jelent. Minden gyönyörű részlet ebben a könyvben a szívedhez szól… Minden mondat annyira élénk és fényűző, hogy úgy érzed, mintha egy Cape Cod-i, tóparti kuckóba kerültél volna egy családdal, amelyet mindig is ismertél.” – Reese Witherspoon saját könyvklubjában méltatta ezekkel a szavakkal a történetet.
Borda Réka – Égig érő csalán
Az Égig érő csalán egy fiatal nő lélektani utazása, egyúttal fájdalmasan szép kisregény egy ma is aktuális társadalmi problémáról. A korábban versben utazó Borda Réka aprólékos megfigyelésekből születő, intenzív képei most első prózájának soraiból köszönnek vissza, melyeken keresztül egy átlagosnak tűnő magyar család életébe kapunk betekintést.
Nyomasztó, fülledt nyarak az alföldi kisvárosban, felvillanó pillanatképek, álomszerű tájleírások, félelem és bűntudat, kiszolgáltatottság és generációkon át öröklődő némaság. A rokonokkal együtt nyugtalanító érzések gyűlnek a családi asztal köré, a nagymama mellett pedig rendre előtűnik egy férfialak, kinek fenyegető árnyéka felerősíti a lappangó szégyent és gyűlöletet.
Narrátorunk még kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, a traumát követően elméjét benövik a felejteni akarás burjánzó csalánlevelei, nem hagynak szabad útvonalat egyes megmagyarázhatatlan emlékképekhez. Ezek feltárásához hívja a szerző segítségül a költészet felszabadító metaforáit és teremt erős vizuális atmoszférát, melyben apránként oldódnak fel a gyerekkori szexuális abúzus traumái, és válnak feldolgozhatóvá annak felnőttkort is meghatározó terhei.
A könyv problémáinak megoldókulcsa az átélt szörnyűségek megfogalmazása, mely döntés felülírja a család korábbi, hallgatásra épülő kódjait és elhozza a régen várt gyógyulást.
„»Elvárás volt a családban a sírokhoz beszélni, hiszen inkább a holtakkal, mint az élőkkel«, mondja az Égig érő csalán elbeszélője a nagybátyja sírja előtt állva – majd csendben marad. A történettöredékekből felépülő regény ezt az emberek közötti csendet próbálja életre kelteni, megszólaltatni a gyermekkori csongrádi nyaralások felidézésével. Nem ringathatjuk magunkat nosztalgiába, a mezőkön éget a nap, csíp a csalán, roppan a nyúlgerinc, különös, titkokkal teli feszültség jellemzi a mindennapokat és az embereket. A családi dinamikák azonban változnak, a fiatalabb generációk tagjai inkább beszélni szeretnének, fel akarják dolgozni a traumáikat” – Kiss Tibor Noé.
Ti melyik kötetet tennétek szívesen a fa alá?
Nézd meg a beszélgetést a Nők Lapja Irodalmi Díj közönségdíjasával, Fábián Jankával!
Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu