Angela Alvarez nyerte idén a Latin Grammy legjobb új előadónak járó díját. A kubai származású asszony kilenc évtizeden át várt, hogy álmát valóra váltsa, de valami mindig közbeszólt. Fiatalkorában az apja az mondta: „a családodnak énekelhetsz, de a világnak nem”, majd jött az élet sűrűje, négy gyerek, költözés Amerikába, temérdek munka, a férje és a lánya halála. Mindig is énekesnő szeretett volna lenni, és bár a körülmények nem engedték, ő azért énekelt, dalokat írt, csak úgy a maga örömére.

Tavaly az egyik unokája, Carlos rávette, hogy készítsenek egy albumot, mert így megőrizhetik a családnak a nagyi szerzeményeit. A többi már történelem.

Angela Alvarez és a Grammy (fotó: Mindy Small/WireImage, Getty Images)

Ez a díj nagyon jó lecke mindannyiunknak. Először is, hogy gyorsan felejtsük el az „öreg vagyok én már ehhez” kifogást. Nem kell Grammy szintű babérokra törni, de az örömteli tevékenységek, kihívások folyamatosan célt adnak, ami minden élethelyzetben jól jön. Az apám 72 éves koráig legfeljebb egy-egy teát főzött, de a járvány első hullámában úgy döntött, kovászos kenyereket fog sütni. Mi forgattuk a szemünket, de ő élvezte. Beleásta magát a dolog tudományos hátterébe, olvasott, YouTube-videókat nézett, és jó mérnökember lévén precíz táblázatot vezetett minden kenyérről. Hamar belejött, azóta is sorra süti a csodálatos cipókat, bagetteket, és már senki nem forgatja a szemét. Régóta mondogatja, hogy megtanul tangóharmonikázni, meg gobelint hímezni, és most már azt mondom, miért ne? Rajtunk múlik, hogy a korral a lehetőségek száma ne csökkenjen, hanem nőjön.
Angela többször hangsúlyozta a beszédében, hogy nem szabad feladni az álmokat, ő az élő példa rá, hogy megéri küzdeni, és soha nincs túl késő. Ugyanakkor ezt az egészet megfordíthatjuk, hiszen sokat tehetünk azért, hogy legalább a saját családunkban senkinek ne kelljen 95 éves koráig várnia. Azzal, hogy nem erőltetjük a gyereknek a teniszt, ha ő focizni akar; nem legyintünk, amikor arról beszél, hogy mozdonyvezető, dobos vagy óvónő szeretne lenni. És semmiségnek tűnik, mégis rengeteget számít, ha elősegítjük, hogy a nagyszülők meg az unokák között kialakuljon az a semmihez nem hasonlítható kapcsolat, aminek a gyümölcse ritkább esetben egy Grammy-díj, gyakrabban egy egymást támogató, megingathatatlan szövetség.

Kiemelt kép: Getty Images / Nők Lapja / Canva