Szívem szerint belepörgettem volna Harry és Meghan hatalmas csinnadrattával beharangozott dokumentumsorozatának első három részébe, de mivel tudtam, hogy írni fogok róla, nem tehettem. Így viszont rögtön ez az első problémám vele: unalmas. Vontatott. Látni, hogy alaposan a szánkba akarják rágni, milyen iszonyatos az élet a királyi családban, még iszonyatosabb, amit a média és a nyilvánosság tesz az ember lányával (és fiával), de még ennél is szörnyűbb a Nagy-Britanniát minden eresztékében átható rasszizmus. Gondolom, erre építik majd a következő részek eseményeit.
Tulajdonképpen nemcsak a filmet szeretném előrepörgetni, hanem az időt is, és látni, hogyan ér majd véget ez a kapcsolat. Bár a filmet nézve egyelőre nem tűnik reálisnak, hogy Harry herceg a közeljövőben felismerné, mibe keveredett, mi a szerepe ebben a történetben. Pedig jó lenne, mert kezd unalmassá válni, hogy folyamatosan hallgatnunk kell a mérhetetlen szenvedést, amelyben ennek a két embernek része volt. Senki nem értette, nem segítette őket, az igazságot, melynek pedig birtokában vannak, soha nem mondhatták ki. De majd most…!

Kicsit egyszerűen az ember azt is kérdezhetné, nem szégyellik-e magukat, hogy egyfolytában panaszkodnak, miközben minden, de minden adott a boldog életükhöz, ellentétben olyan százmilliókkal, akik valóban szenvednek.

Áldozat áldozat hátán

A film kisebb-nagyobb ellentmondásait még lehetne nagyvonalúan kezelni, bár senki sem szereti, ha hülyének nézik, így a néző sem. Ki az a Harry herceg? – kérdezte állítólag Meghan, amikor egy barátnője megírta neki, hogy az illető randizna vele. Na, persze! És az is amatőr próbálkozás, hogy Meghan azt sem tudta, hogyan kell pukedlizni, mielőtt találkozott a királynővel. Nem szólva arról, hogy a Neveletlen hercegnő című filmből kellett szegénynek felkészülni az udvari etikettre. Ez komoly? Nem volt, aki ezeket kivágta volna a filmből? Ezekhez képest szinte semmit nem tudunk meg Meghan pályakezdő éveiről, biztosan nem véletlenül…

Az eddigi három résznek amúgy Meghan Markle az abszolút főszereplője, például kínos részletességgel ismerhetjük meg a gyerekkorát. Bevallom, Edison vagy Stephen Hawking gyermekéveibe szívesen elmélyedek, de ki kíváncsi Meghan Markle iskolás éveire?! Egyetlen dolog vált világossá ezekből a részekből, az, hogy ez a lány kiskorától kezdve híres és gazdag akart lenni, és mindig olyan utat választott, ahol a lehető legnagyobb figyelmet generálhatta önmaga számára.
Mert nehogy elfelejtsük: bár Markle egy népszerű sorozatban játszott, mielőtt feltűnt volna Harry oldalán egyáltalán nem volt világhírű. Nem Grace Kelly esete forog fent, csak egy közepes sorozatsztáré. Ezért is döbbenetes hallani, amikor Harry azt mondja, hogy Meghan mindent feláldozott a közös életükért. Szegény… Lehet, hogy Meghan Markle csak egy közepes színésznő, de valamit nagyon tud.

Van a filmnek még egy vonulata, amelyik már-már kegyeletsértő, és mélyen igazságtalan. A folyamatos párhuzam Diana és Meghan között. Sussexék ugyanúgy használják a tragikus sorsú hercegnét, ahogyan a róla készült képsorokat. Ha valaki valóban szenvedett a sajtó gátlástalanságától, az Diana volt. Őt szó szerint üldözték, sarokba szorították, a halálba kergették a lesifotósok, a filmben is láthatjuk az ismert szívszorító képsorokat. Hol vannak ehhez képest Meghan megpróbáltatásai? Az amerikai színésznő esetében egészen másról van szó. Ha őt annyira zavarná a sajtó érdeklődése, nyugodtan megvédhetné magát. Visszavonulhatna hatalmas tengerentúli birtokukra, nevelgethetné békében a gyerekeit, éldegélhetne a férjével. De nem!

Ő hatrészes dokumentumsorozatot készít, benne legintimebb, eddig soha nem látott családi fotókat mutogat, hirtelen a gyermekei képével és hangjával áll elő, üzeneteket másol be a telefonjáról. És ezek után nem szégyelli számon kérni mások kíváncsiságát.

Ez a nő nagyon is ragaszkodik a nyilvánossághoz, és tudja, hogy a figyelem fenntartásához konfliktusra van szükség. Abban pedig igyekszik elfoglalni az áldozat szerepét. Az ellenfél most már Nagy-Britannia, a királyi család, köztük maga a király, aki az oltár elé vezette őt, mert a saját családjából erre senki nem volt hajlandó.

Hadüzenet Britanniának

Nagy-Britannia rasszista ország – üzeni az uralkodó kisebbik fia, a trónöröklési rend ötödik helyéről. És ez már túlmegy a személyes ízléstelenségen, és egy traumáival megküzdeni nem tudó, sebezhető és nem túl erős fiatal férfi problémáin. Mert lehet, hogy az elkövetkező három részben még megsorozzák Katalint, Vilmost, Kamillát és magát a királyt is, de ez a rasszista szál most elég erősre sikerült. Nem mintha nem lenne ezzel feladata a volt gyarmattartó országnak, de itt a múlt csupán eszköz. Egy elég piszkos játék eszköze.
„A családunkban sokan hajlamosak, különösen a férfiak olyan feleséget választani, aki megfelel az elvárásoknak, és nem azt választják, aki nekik rendeltetett” – jelenti ki a filmben Harry meglehetősen ízléstelenül, majd elmereng azon, hogy az ész választása helyett jobb a szív választását követni. Elnézve ezt a három részt, az ember arra jut, a hercegnek nem ártott volna többet gondolkodnia a házassága előtt…

Kiemelt kép: Fatih Aktas/Anadolu Agency via Getty Image