Akinek van iskolás gyereke és bekukkantott mostanában a sulikönyvtárba, feltehetően azzal szembesült, hogy nagyjából ugyanolyan állapotok uralkodnak, mint néhány évtizeddel korábban, amikor még ő volt gyerek. Esetleg annyi változás történt, hogy az elhasznált állapotú könyvek mellett megjelent egy számítógép, a folyóiratok viszont teljesen eltűntek a polcokról. Mit tud nyújtani egy iskolai könyvtár a mai fiataloknak, akik mindennek az interneten néznek utána? Mennyire vonzó a kölcsönzés, ha nincsenek új könyvek? Egyáltalán van-e ténylegesen – és nem csak papíron – működő könyvtár az iskolákban?
Az iskolai könyvtárnak ma is fontos szerepe van (lenne)
A könyvtárral kapcsolatban sokaknak az a kép ugrik be, hogy egy unalmas hely, ahol ráadásul csöndben kell lenni és jól kell viselkedni. „A leggyakoribb sztereotípia, hogy a könyvtáros szemüveges, barna kardigánban van és mindig azt mondja, hogy Psszt!” – mondja Cserlakiné Hagymássy Krisztina, aki könyvtárostanárként közel harminc éve minden nap tesz azért, hogy ezeket a sztereotípiákat megcáfolja, és a könyvtár olyan hely legyen, ahová a gyerekek szeretnek bemenni.
Az iskolai könyvtár a mai fiatalok számára is tud érdekes és értékes lenni, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a jelen korban érvényes tudást adjon át, és azt izgalmasan, játékosan tegye.
„Minden egyes könyvtári foglalkozást úgy szervezünk meg, hogy a gyerek úgy érezze, valami hasznosat kapott, amit ténylegesen be tud építeni az életébe. A könyvtárostanár feladatköre emiatt nagyon összetett: egyszerre kell lennünk pedagógusnak, könyvtári szakembernek és egy kicsit pszichológusnak is – mondja Krisztina, aki szerint jelenleg a könyvtárostanárok egyik legfontosabb feladata megtanítani a gyerekeket, hogyan boldoguljanak az információdömpingben.
Wikipédia forever és Gugli a barátunk
Manapság teljesen természetes, hogy ha egy gyereknek kiselőadást kell tartania, akkor az interneten fog hozzá anyagot keresgélni, elsősorban a Google és a Wikipédia segítségével. „A baj nem ezzel van, hanem hogy nem tudnak jól keresni, nem tudnak válogatni az információk között. Meg kell tanítani nekik a kritikus forráshasználatot, hogy ne fogadjanak el mindent gondolkodás nélkül. Meg kell tanítani őket tudatosan választani. Kifejezetten szoktam olyan feladatokat is adni a gyerekeknek, amikor a Wikipédián talált információkat összehasonlítjuk a lexikonban szereplő adatokkal. Ilyenkor kiderül, hogy a Wikipédián sokszor tévedések vagy pontatlanságok vannak” – magyarázza Krisztina.
Emellett az is fontos, hogy a gyerekek megtanulják az etikus forráshasználatot, vagyis pontosan feltüntessék az általuk hivatkozott anyagok szerzőjét, címét és egyéb azonosító adatait, mivel ez később a felsőoktatási tanulmányaik során, illetve a pályázataikhoz vagy tudományos munkáikhoz elengedhetetlen lesz. A klasszikus könyvtárismeretnek is megvan a létjogosultsága, különösen, amikor ennyi fiatal megy külföldre tanulni. „Ha egy iskolai könyvtárnak megtanulják a rendszerét, utána bárhová kerülnek a világban, ugyanilyen rendszer szerint fogják megtalálni azokat a témákat, amelyek fontosak nekik, legyenek akár Amerikában, Franciaországban vagy Angliában” – mondja a szakember.
Könyvtári foglalkozás a Veres Pálné Gimnáziumban (Fotó: Cserlakiné Hagymássy Krisztina)
Játékosan tanítani
Ahhoz, hogy egy fiatalt lekössön egy könyvtári foglalkozás, nem árt némi játékosságot és izgalmat csempészni bele. „A budapesti Veres Pálné Gimnáziumban vagyok könyvtárostanár, az épület elhelyezkedése miatt adja magát, hogy a környező utcákat is bevonjuk a foglalkozásokba. A hetedikeseknek például egy iskola- és várostörténettel kapcsolatos »szabadulószobát« csináltam, amelynek során a Veres Pálné utcában kellett helyszíneket megtalálniuk, aztán a könyvtárban ehhez kapcsolódó könyveket kikeresniük. Csináltunk olyat is a gyerekek által gyűjtött fociskártyák mintájára, hogy az internetről letöltött kártyasablonokon a gimnázium történetével kapcsolatos híres személyek voltak, például Hugonnai Vilma, Szelecky Zita vagy éppen Zacher Gábor. Így a gyerekek nem azt érzik, hogy a könyvtári óra egy kötelező és unalmas feladat lenne” – meséli Krisztina.
Látszatkönyvtárak és szakemberhiány
A könyvtári órák színvonaláról és játékossá tételéről gondolkodni valójában csak a „kivételezettek problémája”, amely azt feltételezi, hogy az iskolában van megfelelően működő könyvtár, rendelkezésre álló és elhivatott szakemberrel az élén. A kijózanító valóság azonban ezzel szemben az, hogy nem minden iskolai könyvtárban van elérhető könyvtárostanár, sőt, már az is kérdés, hogy egyáltalán a könyvtár működik-e. „Nagyon sok helyen kérik a könyvtárostanárt arra, hogy a végzettsége szerinti másik szakot tanítsa meghatározott óraszámban. Ha viszont tanítania kell, akkor annyival kevesebbet van nyitva a könyvtár.
Burkoltan vagy kevésbé burkoltan egyre több iskolában látszat módon maradnak meg a könyvtárak. Tudok olyan iskolát, ahol nyugdíjba ment a könyvtárostanár, és bár van megfelelő végzettségű új kolléga, a könyvtár csak napi egy órában van nyitva.
Tehát valójában csak papíron működik. És ez a jogszabályi feltételeknek formálisan megfelel, ugyanis ott csak az van rögzítve az iskolai könyvtár feltételeként, hogy az iskola tanulói minden nap hozzáférjenek a szolgáltatáshoz, de nincs minimum időtartam megadva” – mutat rá a szakember. Nagyon sok helyen egyre kisebb helyre költöztetik át a könyvtárat, ezzel viszont megszűnik az a funkciója, hogy órát tartsanak ott, hiszen nem lehet leültetni egy csoportot. „Könyvtári órát könyvtár nélkül tartani nem lehet. Olvasóvá sem lehet nevelni úgy, hogy a gyerek ne érezze a könyv illatát és ne vehessen kézbe könyvet” – teszi hozzá.
Cserlakiné Hagymássy Krisztina, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke
Csak beszaladni egy jó szóra
Az iskolai könyvtárak tényleges és átvitt értelemben történő zsugorodása azért is szomorú, mert ezzel elvész a közösségi tér funkciója is. „A mi könyvtárunkban lomtalanításból szerzett kanapé is van, központi forrás híján én vettem rá szép, új huzatot. Közelharc folyik érte, hogy ki ér be hamarabb a könyvtárba, és ki feküdhet le a bordó bársony kanapéra. Nálunk ugyanis megteheti a gyerek, hogy bejön, lehúzza a cipőjét, előveszi a plédet és lyukasórában alszik egyet. Lehet ücsörögni, beszélgetni, kártyázni, rengeteg társasjátékunk is van. Ezzel a könyvtár Psszt!-funkciója egy kicsit sérül, de igyekszünk úgy csinálni, hogy akik lyukasórában tanulni jönnek be, a könyvtár másik szobájában ezt nyugodt körülmények között megtehessék.
Vannak olyan gyerekek, akik szünetben csak beszaladnak két szóra, mert a könyvtáros néninek általában van egy kis csokija vagy cukorkája, és annyi ideje, hogy pár mondatot beszéljen a gyerekekkel.
Bármikor odajöhetnek, hogy elmondják, ha bajuk van, vagy megkérdezem, hogy te most miért lógatod az orrod, hogy sikerült a dolgozatod. Ez nem kerül semmibe, viszont a gyerek jobban érzi tőle magát. És persze vannak olyanok is, akiknek nem a könyvtáros kell, csak egy kis csend. A könyvtárnak ezt a funkciót is be kell töltenie – mondja Krisztina, aki a Tündérkönyvtáros cím büszke tulajdonosa.
Otthonos hangulat a Veres Pálné Gimnázium könyvtárában (Fotó: Cserlakiné Hagymássy Krisztina)
És végül a könyvek
A fentiekben sorra vett kihívások és nehézségek mellett az iskolai könyvtárak legégetőbb problémája, hogy nincsenek új könyveik. Krisztina a Könyvtárostanárok Egyesületének vezetőjeként jó rálátással bír az országos helyzetre:
a legtöbb iskolai könyvtár könyvállománya egyszerűen siralmas állapotban van.
„Amikor elkezdtem dolgozni 1993-ban, az első néhány évben – ma már hihetetlen kimondani ezt az összeget – egymillió forint volt a könyvtár éves költségvetése. Ebbe belefért, hogy 35 féle folyóirat járt az iskolába. Ráadásul mindez nem a fővárosban, hanem Nyíregyházán. Először a folyóiratokat szabdalták meg, aztán egy az egyben kimaradt az iskola költségvetéséből a könyvtár” – emlékszik vissza Krisztina.
A jelenlegi finanszírozási helyzetben kiszámíthatatlan, hogy az állami fenntartású iskolák könyvtárai mikor és mekkora összeghez jutnak, emellett vannak olyan iskolai könyvtárak, amelyek évek óta kívül esnek a láthatáron, azaz semmi esélyük nincs, hogy könyvtárukat friss és kortárs gyerek- és ifjúsági irodalommal bővítsék. Márpedig az új könyvek kellenek, ha a könyvtár nem akar olvasókat veszíteni. „A gyerekek nagyon sokszor az új regényeket keresik. Gyakran előfordul, hogy egy könyvtár megveszi egy sorozat első két részét, és aztán a gyerekek kérnék a további részeket, de az már nincs meg. Ha a gyerek kétszer-háromszor bejön és a könyvtáros nemet mond neki, mert nincs, akkor nem fog többször bejönni” – világít rá a szakember.
Kreativitás és összefogás
Sok esetben azon múlik egy könyvtár új könyvekkel való ellátottsága, hogy mennyire agilis és kreatív az ott dolgozó könyvtárostanár, tud-e segíteni az iskolai alapítvány, beszállnak-e a szülők.
„Évek óta nincsenek olyan pályázatok, amiből könyveket lehetne beszerezni. Muszáj bátornak lenni és új lehetőségeket keresni, erre szoktam biztatni a kollégákat is. Én például felajánlottam annak idején egy könyvkiadónak, hogy szívesen írok nekik foglalkozástervet, könyvajánlót, vagy segítek egyéb munkákban, és nem pénzt kérek érte, hanem néhány ifjúsági regényt a könyvtárnak. Mások a papírgyűjtésből származó összeget fordítják erre, vagy a szülők »fogadnak örökbe« egy folyóiratot és állják az éves előfizetés díját. Ez mind nagyon jó egyéni kezdeményezés, de nem ez kéne, hogy működtesse a világot” – hangsúlyozza Krisztina.
Ezen a helyzeten próbál javítani a Pagony Kiadó, amely december 17-én az újonnan nyílt budapesti Pagony Cafe Dióban várja azokat, akik szeretnének helyben készült rajzot kérni a résztvevő nyolc illusztrátortól.
(A részvétel regisztrációhoz között.) A többek között Dániel András (Kufli-könyvek), Agócs Írisz (Maszat-sorozat) és Pásztohy Panka (Pitypang-kötetek) nevével fémjelzett eseményen elkészült rajz karácsonyi ajándéknak is kiváló, és emellett nagy segítséget jelent azoknak az iskolai könyvtáraknak, amelyek az összegyűlt bevételt új könyvek beszerzésére fordíthatják. A Pagony Kiadó jótékonysági akciója után a Könyvtárostanárok Egyesülete pályázatot fog kiírni tagjainak, és kiválasztja azokat az iskolai könyvtárakat, ahol a könyvtárostanár végre új, kortárs regényekkel várhatja a diákokat.
„Az a gyerek, akinek nem volt alkalma az iskolai könyvtárélményt megtapasztalni, kevesebb valószínűséggel lesz olvasó felnőtt. Ez különösen megszívlelendő, ha az olyan családokra gondolunk, akik anyagi helyzetük miatt nem tudnak könyveket venni. Az ilyen családban felnövő gyerekek csak az iskolai könyvárban tudnak könyvhöz jutni, számukra gyakran ez az egyetlen lehetőség, hogy könyves közegben legyenek. Már csak ezért is fontos, hogy az iskolai könyvtárak megmaradjanak” – mutat rá a szakember.
Kiemelt kép: Egy tanuló könyvet olvas a Veres Pálné Gimnázium könyvtárában (Fotó: Cserlakiné Hagymássy Krisztina)
