1950-ben az ENSZ közgyűlése az emberi jogok világnapjává nyilvánította december 10-ét. Az emberi jogok alapját az egyén iránti tisztelet elve képezi. Az emberi jogok alapvetően azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek – vagyis kellene, hogy megillessenek. Ilyen az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, de gazdasági, szociális és kulturális jogokat is jelent, vagy épp a kulturális életben való szabad részvétel jogát, az élelemhez, neveléshez és munkához való jogot. Azért hívják őket emberi jogoknak, mert egyetemesek: nemzetek vagy meghatározott csoportok élvezhetnek olyan jogokat, amelyek csak rájuk vonatkoznak, de az emberi jogok minden embert megilletnek – függetlenül attól, hogy ki ő, vagy hol él –, pusztán azért, mert él. A hatalom és különösen az állam túlkapásaival szemben az emberi jogok rendszere nyújt, vagyis kellene, hogy nyújtson hatékony védelmet az egyénnek vagy bizonyos csoportoknak.
Sajnos igen sok helyen két lábbal tiporják ezeket a jogokat – ez ellen sok szervezet küzd, ilyen például az Amnesty International is. Ez a nemzetközi, független, jogvédő civil szervezet azért dolgozik, hogy ne csak ezen a napon, hanem az év minden napján mindenkit megillessenek az emberi jogok. A világszerte több mint 10 millió tagot számláló szervezet 1990 óta Magyarországon is jelen van, céljuk, hogy hozzájáruljanak egy nyitottabb, az emberi jogokat tiszteletben tartó Magyarország megvalósulásához.
A most 43 éves Nasser Zefzafi városában még 2016 októberében kezdődtek békés tüntetések egy halárus halála miatt, akit egy szemeteskocsi gázolt halálra, amikor megpróbálta visszaszerezni a hatóságok által elkobzott halait. Akkor több millió ember vonult fel békésen, hogy kifejezze a rendszerrel szembeni elégedetlenségét. Zefzafi maga pedig azért került börtönbe 20 évre, mert megzavart egy mecsetben tartott prédikációt és azzal vádolta meg az iszlám imavezetőt, hogy a beszédében kormánypropagandát terjeszt. Megkínozták, és szörnyű körülmények között tartják fogva. Érte is aláírhatunk egy petíciót. A fotón muszlim nők tartják Zefzafi képét egy 2018-as madridi tüntetésen (Fotó: Lito Lizana/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)
Levélíró kampány – mindannyiunk szava számít!
A szervezet 21 évvel ezelőtt, 2001-ben indította el Write for Rights kampányát, amellyel több mint 200 országban segítik azokat az embereket, akiknek bármilyen okból sérültek emberi jogai azért, mert vállalták véleményüket és kiálltak egy-egy társadalmi vagy politikai ügy mellett.
A kezdeményezés kapcsán 2001-ben 2326 levél született, 2021-ben már 4,5 millió levél, tweet és petíció aláírás valósult meg.
Az elmúlt több mint két évtized alatt a Write for Rights a világ legnagyobb emberi jogi eseményévé nőtte ki magát. Magyarországon a kampány a Levélíró Maraton nevet kapta, amit a szervezet idén rendhagyó módon, egy fizikai és online formában is elérhető, adventi kalendárium formájában népszerűsít. Célja, hogy világszerte pozitív változást hozzon mindazok életébe, akiknek emberi jogaik sérültek vagy veszélyben vannak.
Börtönben meghalni az igazság szeretete miatt
A naptár első 9 ablaka mögött 9 ártatlanul elítélt vagy fogvatartott emberrel találkozhatunk. (Itt nézhetünk be virtuálisan az ablakok, vagyis rácsok mögé, és olvashatjuk el az igazságtalanul elítéltek történeteit.)
Alekszandra Szkocsilenko (Fotó: Wikipedia)
Megismerhetjük például az orosz Alekszandra Szkocsilenko – becenevén Szása – történetét, akinek egyetlen bűne, hogy valós információkat osztott meg Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról oly módon, hogy áruházi árcédulákat (szám szerint öt darabot) cserélt le olyan üzeneteket tartalmazó papírcédulákra, amelyeken Ukrajna inváziójáról számolt be. A fegyveres erőkről szóló „hamis” információk terjesztésével vádolták, és akár tíz év börtönbüntetésre is számíthat. Jelenleg is egy orosz börtönben van szörnyű körülmények között, kiújultak például gyermekkora óta kordában tartott szívproblémái is. Illetve régóta bipoláris zavarban szenved, amelyet szintén kezeltetett – most ez sem biztosított számára, bár ez eddig még nem okozott nála problémát a börtönben sem. „Mint mindenki, akit igazságtalanul üldöznek Oroszországban, néha én is félek – mondta ősszel a Szabad Európának. –
Itt ülök, és nagy valószínűséggel a börtönben fogok meghalni a szólásszabadságért és a pacifizmusért.”
A naptárban találkozhatunk az iráni Vahid Afkarival is, amit 2018 óta tartanak igazságtalanul börtönben, kizárólag azért, mert testvéreivel békés tüntetéseken vett részt Iránban. Vahid 2020 szeptembere óta van magánzárkában, teljesen elszigetelve a többi rabtól. Ez a büntetése, amiért megtagadta a hatóságok követelését, nem szólalt fel nyilvánosan azok ellen, akik szolidaritást vállaltak vele, és igazságot akartak szolgáltatni neki és a családjának.
Az iráni hatóságok egyébként megkezdték a jelenleg is tartó tüntetéshullám (ennek okairól mi is írtunk már korábban) résztvevőiek kivégzését: december 8-án – a nemzetközi jogot súlyosan megsértve – kivégeztek egy fiatal, Mohsen Shekari nevű tüntetőt, akit azzal vádoltak, hogy „Isten ellenes bűncselekményt” követett el, valamint, hogy az egyik teheráni tüntetésen eltorlaszolt egy utat és késsel megsebesített egy katonát. Diana Eltahawy, az Amnesty International Közel-Keletért és Észak-Afrikáért felelős igazgatóhelyettese a hírre reagálva azt mondta, a fiatalt három héttel ezelőtt ítélték halálra egy súlyosan igazságtalan tárgyalást követően. „Az iráni hatóságok beváltották azokat a nyilvános fenyegetéseiket, miszerint felgyorsítják a halálos ítélettel járó eljárásokat, és gyorsabban hajtják végre a kivégzéseket. Emiatt attól tartunk, hogy más halálra ítélt, vagy ilyen büntetéssel sújtható bűncselekménnyel vádolt tüntetők is halálos veszélynek vannak kitéve” – mondta Eltahawy.
Az Amnesty International Emberi jogok kalendáriuma
Nasser Zefzafi egy marokkói tiltakozó mozgalom vezetője, akit többször megkínoztak és rettenetes körülmények között tartanak fogva, amióta 2018-ban 20 év börtönre ítélték. Letartóztatása óta magánzárkában van, szörnyű körülmények között, egészségügyi állapota pedig romlik: légzési-, látási problémákkal és idegfájdalmakkal küzd, a börtönhatóságok pedig megtagadják tőle a szükséges orvosi ellátást.
„Mit ér az én aláírásom?”
Három név és arc a sok közül. Bárki kifejezheti szolidaritását a jogtalanul fogvatartott emberekkel egy petíció aláírásával, egy levél- vagy email megírásával, valamint egy közösségi médiás megosztással is. „Tisztában vagyunk vele, hogy a mai magyar közélet számos fontos témától hangos, és azt is tudjuk, hogy mi, magyarok jelenleg számos olyan problémával nézünk szembe, ami miatt nehezebb azonosulni a távol élők nehézségeivel, mégis szeretnénk megmutatni, hogy társadalmi összefogással és a helyzetük megismerésével rajtuk, sőt akár hosszabb távon a magyar közéleti ügyeken is segíthetünk” – mondta a kezdeményezés kapcsán Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója. A petíciók kapcsán felmerülhet a kérdés – és bizony sokakban fel is merül –, hogy vajon mit számít egy-egy név és email cím, amellyel csatlakozni lehet egy aláírásgyűjtéshez. Vig Dávid szerint nagyon is sokat: „Az aláírások és közösségi média megosztások segítenek szélesebb társadalmi közönség számára láthatóbbá tenni a történeteket és ezáltal az emberi jogok ügyét.
Ha az adott országok döntéshozói azt látják, hogy világszerte érdeklődést és felháborodást kelt egy-egy eset, akkor nagyobb rajtuk a nyomás, hogy igazságos, emberi jogokat tiszteletben tartó döntés szülessen, és az ártatlanul elítéltek mielőbb szabadulhassanak a fogságból.”
A Levélíró kampány számtalanszor bebizonyította, hogy a petíciók és levelek működnek. Az elmúlt évek során a nemzetközi összefogás számos olyan sikert hozott, amelyekhez Magyarországról is sokan csatlakoztak. Ilyen volt például Albert Woodfox esete, akit 2016-ban, 43 magánzárkában töltött évet követően engedtek szabadon – éppen azután, hogy a férfi bekerült a 2015-ös Levélíró maraton estei közé. Szintén inspiráló Moses Akatugba története – egy nigériai fiatalé, akit azért ítéltek halálra, mert 16 évesen ellopott három mobiltelefont. A Levélíró kampányt követően nemcsak a halálbüntetését törölték el, de kegyelmet adtak neki: az érte felszólalóknak köszönhetően Moses szabad ember lett.
A Levélíró Maraton január közepéig tart, hazánkban is számos program kíséri majd, amelyekről az Amnesty International Magyarország Facebook oldaláról tájékozódhatnak az érdeklődők.
Kiemelt kép: Az Amnesty International emberi jogok kalendáriuma – Fotó: Amnesty International Magyarország
