A halál az európai kultúrában jelenleg is tabunak számít: nem szeretünk gondolni rá, nem akarunk beszélni róla, és akkor is kényelmetlenül érezzük magunkat, ha gyászoló emberrel beszélgetünk, hiszen nem tudjuk, hogy mit is mondhatnánk a jelenlétében. Arról pedig nem is beszélve, ha valaki haldoklik a környezetünkben. Az elmúlástól való félelem szinte láthatatlanul szövi át a mindennapjainkat, a legjobban pedig a haldoklás folyamatától rettegünk – ennek eredményeképpen pedig könnyű tévhiteket táplálni arról, mi is történik valójában, amikor valaki haldoklik. Sokunk számára az, amit a halálról és a haldoklásról tudunk, szerencsésebb esetben a filmekből származik – a valóságban azonban félrevezetőek lehetnek ezek az információk. A téves információk pedig felerősíthetik a félelmet, és még több szenvedést okozhatnak (nemcsak nekünk, de annak is, aki hamarosan eltávozik ebből a világból), míg a haldoklással kapcsolatos mítoszok eloszlatása, valamint a valós tények megismerése segíthet valamelyest könnyíteni a legnehezebb időszak kihívásait (itt írtunk arról, hogy egy hozzánk közel álló személyt a mindennapok során ellátni nemcsak a szükséges szakképzettség hiánya miatt lehet nehéz, hanem komoly lelki megterheléssel is jár). A Psychology Today gyászkezelésre szakosodott pszichiátere, Marilyn A. Mendoza szerint ezek azok a tévhitek, amelyekkel megnehezíthetjük az elengedés időszakát, és ezeket lenne érdemes kiiktatni a gondolkodásmódunkból:
„Ha nem vagyok ott, amikor meghal egy szerettem, az azt jelenti, hogy kudarcot vallottam, és nem szerettem őt eléggé”
Dr. Mendoza elmesélte egy páciense történetét, aki nem tudott az édesanyja mellett lenni, amikor az idős asszony meghalt (ami miatt aztán évekig próbált megbirkózni a bűntudatával). Amikor később a nő édesapja is haldoklott, elhatározta, hogy ezentúl másképp alakulnak majd a dolgok: beköltöztette őt az otthonába, és felváltva vigyáztak rá a családtagokkal, hogy egyetlen pillanatra se maradjon egyedül. A nő egy nap azonban kettesben maradt nagybeteg édesapjával. Amikor megszólalt a csengő, először nem akart ajtót nyitni, de eszébe jutott, hogy csomagot várnak, így kénytelen volt kis időre ott hagyni a férfit. Mire visszaért, édesapja sajnálatos módon már nem élt. „Megpróbálni meghatározni, hogy mikor fog valaki meghalni, szinte teljességgel lehetetlen. Vannak, akik megvárják, míg egyedül maradnak, míg mások pedig kivárják, hogy utoljára találkozhassanak azokkal, akiket szeretnek. Ez az univerzum egyik legnagyobb rejtélye,
egy valami viszont biztos: a mi jelenlétünk vagy távollétünk nem tudja befolyásolni a halál időpontját, és nem rajtunk múlik, hogy mikor szenderülnek örök álomra a haldokló szeretteink”
– állítja a doktornő.
„Mindent meg kell tennem, hogy életben tartsam a haldokló hozzátartozómat”
Senki sem szeretné, hogy legrosszabb bekövetkezzen, de sajnos – mint tudjuk – erre senkinek sincs ráhatása. Az emberek aggódnak, ha szerettük túl sokat alszik, vagy túl keveset eszik és iszik, és minduntalan azt érzik, hogy változtatniuk kell ezen. „Az emberek életük végén hajlamosan sokat aludni, hiszen fokozatosan csökken az energiájuk. Az, hogy valaki nem eszik vagy iszik, szintén normális és természetes reakció a szervezet halálra való felkészülésére, hiszen a gyengülő testnek egyre kevesebb szüksége van már azokra a hétköznapi dolgokra, amelyek az életben maradásért felelnek. Fontos tudnunk, hogy a halált nem az evés vagy ivás hiánya okozza, hanem maga a betegség folyamata, és ha erőltetjük az ételt vagy az italt, azzal többet ártunk, mint használunk: rosszabb esetben fulladást is okozhatunk vele, kiváltképp akkor, ha nehezére esik nyelnie a betegnek” – vélekedik a pszichiáter.
„Nem sírhatok a haldokló jelenlétében”
A sírás teljesen normális és természetes reakció, kiváltképp akkor, ha kénytelenek vagyunk elengedni egy szeretett személyt. Ugyan nem mindenki sír, amikor szomorú, de ha mégis, akkor sem kell visszafogni az érzelmeinket. A könnyeinkkel azt üzenjük a haldoklónak, hogy fontos nekünk, törődünk vele, és fáj a hamarosan bekövetkező halála – amivel a szakember szerint nem árthatunk senkinek – sőt, épp ellenkezőleg: „A sírás az egyik legintimebb módja annak, hogy kapcsolódni tudjunk egymással – ha elhárítjuk, nem tudjuk megélni, átélni és a közvetíteni az érzelmeinket, amire kifejezetten nagy szüksége van mindenkinek ebben az időszakban.”
„Mindig pozitívnak kell lennem a haldokló családtagom mellett, hogy ő is pozitív maradhasson (és tovább éljen)”
A doktornő szerint hasznos dolog pozitívnak lenni, de a haldoklás egy biológiai folyamat, amit nem tudunk visszafordítani pusztán csak azzal, ha magunkra erőltetjük a pozitivitást (itt írtunk korábban arról, mennyire lehet mérgező a túlzott pozitivitás), és elhessegetjük a nemkívánatos gondolatokat – amelyeknek a jelenléte egyébként teljesen természetes az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben:
„Ha nem vagyunk hajlandók szembenézni a veszteséggel, egyúttal a halál tényét sem akarjuk elfogadni
– ami előbb vagy utóbb, de mindenkinél bekövetkezik. Jó dolog a boldog, kellemes emlékekről beszélgetni, és a haldokló is beszélhet arról, hogy mi történik vele, és milyen érzései vannak ebben a helyzetben. Ha képesek kommunikálni, hallgassuk meg őket, és hagyjuk, hogy beszéljenek. Lehet, hogy valami fontosat akarnak mondani. De ha mást nem, némán is ülhetünk, fogva egymás kezét – hiszen vannak helyzetek, amikor a csend beszél helyettünk.”
„A fájdalomcsillapítók felgyorsítják a szeretett személy halálát”
Sokan szilárdan vallják, egyes gyógyszerekkel és erős fájdalomcsillapítókkal – például a morfiummal – a szenvedő beteg halálát siettetik. „A gyógyszerek megfelelő alkalmazása nem gyorsítja fel a haldoklási folyamatot, csak elviselhetőbbé teszi a haldokló mindennapjait. A fájdalomcsillapítók használatának mellőzése bizonyára bármelyikünk számára elfogadhatatlan lenne, ha szenvedni látnánk a szeretteinket. Gyakran aggodalomra ad okot, hogy a túlzott alvás a gyógyszeres kezelés egyik mellékhatása – a valóságban azonban még azok is többet alszanak, akik egyáltalán nem szednek gyógyszereket” – írja a szakember, aki szerint minél nyitottabban kezeljük a halál kérdését, annál kevesebb érzelmi szenvedést kell átélnünk a gyászfolyamat közben.
Kiemelt kép: Getty Images
