Jelenleg évente körülbelül ezermilliárd rovart ölnek meg élelmiszer és állati takarmány előállítása céljából, erről a trendről, ami egyébként kiemelkedő jelentőségű lehet az egyre növekvő emberiség élelmezése szempontjából, korábbi cikkünkben részletesen is írtunk. Arról viszont, hogy a rutinszerű vágási módszerek közé tartozik az extrém hőhatás és hidegsokk, amelyet gyakran éheztetés előz meg, már kevesebb szó esik. Összehasonlításképpen: évente körülbelül 79 milliárd emlőst és madarat élelmezési célból, a fentieknél jóval humánusabb módszerekkel.

Nekik is fáj?

Ha a szöveget olvasva furcsállod, túl erősnek érzed a megölnek kifejezést a rovarokra vonatkoztatva, esetleg helyteleníted, hogy a rovarok elpusztítását és a gerinces állatok levágását összemossuk, értjük, miért vagy így vele. Hosszú ideig közmegegyezés volt abban ugyanis, hogy a rovarok nem éreznek fájdalmat, így az ő elpusztításukkor nem kell tekintettel lenni a minél kíméletesebb eljárásra.

Tudósok egy csoportja azonban nemrégiben több mint 300 tanulmányt vizsgált meg és saját kutatást is végzett, és az összehasonlító kutatás, valamint saját megfigyeléseik alapján azt állítják, hogy legalábbis a rovarok egy része biztosan érez fájdalmat, mivel a potenciálisan káros ingerekre adott reakcióik nagyon hasonlítanak a már elismerten fájdalmat érző állatok reakcióihoz. (Késeinek tűnik a felismerés? Egészen az 1980-as évekig a kutatók azt feltételezték, hogy az újszülötteknek nincsenek teljesen kifejlődött fájdalomreceptorai, és úgy vélték, hogy a csecsemők a bökdösésre vagy szúrásra adott reakciói pusztán izomreakciók, tehát nem éreznek fájdalmat, legalábbis nem úgy, mint a felnőttek. Nos, ez nem igaz.)

Nemcsak a rovartenyésztés kapcsán vet fel komoly kérdéseket ez a megállapítás.

A rovarirtó szerek évente több ezer milliárd vadon élő rovart ölnek meg, ezek halálának oka pedig gyakran a bénulás, a fulladás vagy a belső szervek feloldódása,

mely néha több napon át tartó folyamat. Ha a rovarok fájdalmat éreznek, a rovartenyésztés és a kártevőirtás jelenlegi gyakorlata tömeges szenvedést okoz nekik, ennek ellenére az állatjóléti viták és törvények szinte mindenhol figyelmen kívül hagyják ezeket az állatokat. Ennek egyik oka, hogy a rovarokat történelmileg sokáig túl egyszerűnek és túl rövid élettartamúnak tekintették ahhoz, hogy esetleges fájdalmunk kérdése egyáltalán felmerüljön. De egyre több a bizonyíték arra, hogy a rovarok igenis éreznek fájdalmat.

A kérdés pontos megítélése, az állatok fájdalmának felmérése ugyanakkor nagyon bonyolult dolog, a fájdalom ugyanis egy rendkívül szubjektív élmény, amit annál is inkább nehéz diagnosztizálni, mert a szóban forgó lények nem tudnak beszélni, ezért minden olyan élőlény esetében, amely nem tudja közvetlenül közölni a szenvedését, a józan észre és a valószínűségre kell hagyatkozniuk a tudósoknak. Az állatoknál például olyan következetes kritériumokat kell, hogy alkalmazzanak, melyek ugyanazokat a fájdalomra utaló viselkedési jeleket keresik, mint a gerinces állatoknál. 

Keretrendszer

A különböző rovarok fájdalmára vonatkozó bizonyítékok értékeléséhez használt a keretrendszer alapján az Egyesült Királyság kormánya például a közelmúltban két jelentős gerinctelen állatcsoportban, a tízlábú rákfélékben (beleértve a rákokat, homárokat és garnélarákokat) és a fejlábúakban (beleértve a polipokat és a tintahalakat) is elismerte a fájdalom meglétét, és a 2022-es állatjóléti törvénybe foglalta ezeket az állatokat. A keretrendszer nyolc kritériumot tartalmaz, amelyek mind azt értékelik, hogy az állat idegrendszere képes-e érzékelni a fájdalmat (utal-e erre például a potenciálisan fájdalmas inger kapcsán agy-test kommunikáció), és hogy az állat viselkedése utal-e fájdalomra (például azzal, hogy potenciálisan fájdalmas helyzeteket elkerül-e).

Az összesen nyolc kritériumból a legyek és a csótányok hatnak felelnek meg, a keretrendszer szerint ez „erős bizonyíték” a fájdalomra. A méhek, darazsak és hangyák négy kritériumot teljesítenek, míg a pillangók, lepkék, molyok, tücskök és szöcskék hármat. A bogarak, a rovarok legnagyobb csoportja csak két kritériumnak felel meg, de a képet árnyalja, hogy a többi, alacsony pontszámot kapott rovarhoz hasonlóan a bogarakról is nagyon kevés tanulmány készült ebben a kontextusban. 

A most összegzett kutatási eredmények azért fontosak, mert

a rovarok fájdalmára vonatkozó bizonyítékok nagyjából megegyeznek a néhány olyan állat fájdalmára vonatkozó eredményeivel,

amelyek az állatvédelmi törvények értelmében már védelmet éreznek, emiatt pedig humánusan kell bánni velük. A hazai Állatvédelmi Törvény szerint például „Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani (…). Az állat életének kioltása (egyes kivételekkel) kizárólag kábítás után történhet.”  – fogalmaz a törvény, ami ugyanakkor leírja azt is hogy „A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a gerinctelen állatokra, a háztartásban élelmezési célra levágott baromfira, nyúlra, valamint arra az esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.”

Teendők

Ha szabályozni akarjuk az olyan, a rovarokat is érintő gyakorlatokat, mint a mezőgazdaság és a tudományos kutatás, a döntéshozóknak ki kell terjesztenie a meglévő törvényeket, ami hosszabb távon ahhoz vezethet, hogy a rovarfarmok a hagyományos farmokhoz hasonlóan minimalizálják az állatok szenvedését és kíméletes vágási módszereket alkalmazzanak, illetve a rovarokon végzett kísérletekre is a magasabb rendű állatokra vonatkozó etikai szabályok vonatkozzanak. Bár idehaza a rovarok élelmezési célú tenyésztése még nem terjedt el, takarmányozási célra való előállításukkal itthon is foglalkoznak, így az ezzel kapcsolatos szabályozás a hazai vállalkozásokat is érintheti, emellett pedig nagyon fontos, hogy a növényvédő szerekben lévő peszticidek a fentiek alapján  hatalmas állatjóléti problémát jelentenek a vadon élő rovarok számára, ezért az új ismeretek fényében fontos lenne, hogy humánusabb növényvédő szereket fejlesszünk ki, amelyek gyorsabban pusztítják el a rovarokat és minimalizálják szenvedésüket.

Kiemelt kép: Getty Images