A gyerekek pedig, ha lehet, még inkább fogékonyak a zenére és zeneiségre, hiszen kedvükre való minden, ami dallamos, ritmusos, és már a legkisebbek is mozogni kezdenek a nekik tetsző melódiákra.

Bár a gyerekek zenei nyitottságát könnyen felhasználhatnánk arra, hogy segítsünk nekik zeneértő felnőttekké válni, sokszor kihagyjuk ezt a ziccert, és jó esetben egyszerű, rosszabb esetben kifejezetten silány zenei tartalmakat mutatunk nekik. Utóbbiba ugyanis jóval könnyebb belefutni, mint a gyerekek nyelvén szóló, mégsem együgyű, őket megkapó, de nem csicsás dallamvilágú zenei tartalmat találni. Boros Gábor és Hajós Laura a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanultak együtt, a bőgős-jazzgitáros és a jazzének-tanár most – immár mindketten kisgyerekes szülőkként – egy kifejezetten gyerekeknek szóló zenei projektben dolgozik együtt.

A Manó Swing formáció tagjaival készült miniinterjúban minőségi gyerekzenéről, zeneoktatásról és a szülői modell fontosságáról beszélgettünk. 

Laura és Gábor (Fotó: Manó Swing)

Gábor, ha jól tudom, te alapítója is vagy a zenekarnak, elmeséled, honnan jött az ötlet, hogy gyerekeknek zenéljetek?
Boros Gábor: A Manó Swing sztorija 2020-ra nyúlik vissza. Persze ezt megelőzően is zenéltem, és sok versmegzenésítést is készítettem, de az év februárjában megszületett kislányom, aki már az édesanyja hasában is swinget hallgatott. Újszülött korában is sok zene szólt otthon, sokat énekeltünk neki, dallamokkal nyugtattuk, egy alkalommal pedig hirtelen ötlettől vezérelve gyors swing ritmust kezdtem játszani neki, aminek hatására érdeklődő figyelem vette át a sírás helyét. Másnap le is vettem a könyvespolcról Weöres Sándor Ha a világ rigó lenne című kötetét, és megzenésítettem pár verset swing stílusban. Szórakoztatásra és altatásra is remekül beváltak az így született dalok, pár hetente változott, melyik épp a kislányom kedvence. Felvettem néhányat ezek közül a dalok közül, és így jött a Manó Swing ötlete, hogy a többi gyerek is örömét lelhesse a dalokban. 2020. augusztusában jelent meg az első videoklipünk, amit azóta körülbelül 20 másik is követett, 2021. júniusa óta pedig koncertezünk is az évszakokat bemutató interaktív műsorunkkal. Elsősorban fesztiválokon, múzeumokban, játszóházakban, művelődési házakban zenélünk, de hívtak már meg minket privát rendezvényekre is. Laura idén októberben csatlakozott a csapatunkhoz.

Melyik korosztályt szólítja meg leginkább a zenétek?
Leginkább a 4-10 éves kör közöttieket azokat, akik aktívan be tudnak kapcsolódni a koncertjeink interaktív részébe. A koncert programját ugyanis mindig úgy alakítjuk ki, hogy játékosan bevonjuk a gyerekeket – közösen énekelünk, ritmusra tapsolunk, és egyszerűbb koreográfiákat is megtanulunk a dalokhoz. Nagy öröm számunkra, hogy ezekbe sok esetben a szülőket is be tudjuk vonni, úgyhogy egy-egy ilyen koncert abszolút tekinthető családi élménynek is. Ráadásul a koncertek végén a gyerekek és szüleik feljöhetnek a színpadra és megszólaltathatják a hangszereket – ennek mindig hatalmas sikere szokott lenni a gyerekek és a felnőttek körében is.

Nagyon örültem volna, ha tíz évvel ezelőtt egy a tiétekhez hasonló projektbe futok. Emlékeim szerint a kifejezetten gyerekeket célzó zenék java része nem igazán minőségi, sokszor éreztem úgy, hogy gyerekeknek bármit el próbálnak adni. Erről mit gondoltok?
Hajós Laura: Azt szerintem mindannyian tapasztaljuk, hogy mostanában kifejezetten „divatos” dolognak számít minden gyermekeknek készült tartalom, legyen az animáció, program vagy éppen zene. Ez egyrészt persze nagyon jó, mert tényleg rengeteg értékes és fejlesztő élményt tudunk így nyújtani a kicsiknek, és azt is el kell mondani, hogy nagyon sok kiemelkedő színvonalú gyerekzenei produkció van szerencsére, de a megnövekedett kínálat óhatatlanul magával hoz néhány kevésbé színvonalas előadást, illetve programot is.

Szülőként azt tudom tanácsolni, hogy ellenőrizzük, szűrjük meg, hogy mit mutatunk meg a gyerekeinknek,

mert attól, hogy valami kifejezetten gyerekeknek szól, nem volna szabad silány minőségűnek lennie. Az például, ha felnőttként is élvezni tudjuk (ha belegondolunk, a nagyszerű gyerekfilmek vagy épp színházi előadások felnőtt fejjel is szórakoztatók), az például jó jel lehet. 

Mitől lesz jó egy „gyerekzene”? 
Alapvetően a gyermekeknek szánt zenénél arra szokás törekedni, hogy könnyebben megjegyezhető, fülbemászó legyen dallam és szöveg is, mert így tudnak könnyedén kapcsolódni hozzá a gyerekek. Ez az egyszerűség azonban nem bugyutaságot jelent. Sőt én úgy gondolom, hogy ezekben a zenékben a legfontosabb az értékteremtés, hiszen az óvodás és kisiskolás korosztály hihetetlenül nyitott az élményekre, és ezekben a korai években alapozódik meg a zenére való fogékonyságuk, a zenei igényességük is. A Manó Swing szövegei például magyar költők gyerekversei, amiket az én három éves kislányom – pont a zenének köszönhetően – már kívülről fúj, és ennek nagyon örülök, mert hozzá eddig inkább a mesekönyvek álltak közelebb. Ahogy ebből is látszik, arra törekszünk, hogy a gyerekek zenehallgatás közben értéket kapjanak, ne csak a zenén, de a megzenésített verseken keresztül, és ezt a versek kiválasztásánál különösen szem előtt tartjuk.

A swing kifejezetten játékos műfaj, a zenei megoldások pedig néha szokatlanok a felnőtt fülnek is. A gyerekek mennyire fogékonyak erre?
A  gyerekek szerintem sokkal befogadóbbak, mint a felnőttek, nincsenek fenntartásaik az egyes zenei műfajokra vonatkozólag, ha tetszik nekik valami, azt jelzik, és persze azt is, ha nem. Én úgy gondolom, hogy ezek a dalok belépőt jelenthetnek egy izgalmasabb zenei világba, amiben így később otthonosan mozognak a gyerekek. Emellett persze fontosnak tartjuk azt is, hogy a szülő is szívesen hallgassa a dalokat, hiszen így tud a zenehallgatás közös élménnyé válni otthon, ami a gyermekek zenei fejlődésében meghatározó lehet.

Hogy befolyásolja a gyerekek (zenei) ízlésének fejlődését az, hogy milyen típusú zene veszi őket körbe? 
A kisgyermekkor egy tanulási, nevelődési folyamat és én úgy gondolom, hogy alapvetően meghatározza a világhoz, a kultúrához való viszonyunkat az, hogy milyen kulturális közegben növünk fel. Ha otthon természetes módon része a mindennapoknak a zene is, akkor az ilyen közegben felnövő gyerek nagyobb eséllyel válik zeneszerető, zeneértő vagy akar zenész felnőtté is, ez pedig mindenképpen gazdagítani fogja az életét. 

Nektek milyen gyerekkori zenei élményeitek vannak, és szerintetek befolyásolta-e ez azt, hogy felnőttként zenével foglalkoztok?
Boros Gábor: Szüleimnek sokszínű lemez- és kazetta gyűjteménye volt, a testvéreimmel közösen is sok hanglemezt kaptunk. Nem csak a meselemezeket szerettük, de anyukám szerint azért kívülről tudtam az összes Süsü, a sárkány lemezt. A

legfontosabb az, hogy gyermekkorban kialakuljon a zenére való nyitottság,

ehhez pedig az szükséges, hogy sokféle zenével találkozzunk. Gyermekkorban ebben a szülőknek nagy szerepe van, mint ahogy ez nálunk is volt otthon.

Mit gondoltok az iskolai zeneoktatásról? Mennyire segít a közoktatás zeneszerető felnőtté válni? 
Hajós Laura: Én zenetanárként dolgozom körülbelül tíz éve és úgy látom – bár tartok tőle, hogy ezzel nem okozok különösebb meglepetést – a zenepedagógia is ugyanazokkal nehézségekkel küzd, mint az egész magyar oktatás. Ráadásul úgy tűnik, az oktatáson belül is sokszor a háttérbe van szorítva a művészeti és zenei nevelés (erről nemrégiben mi is részletes cikkben írtunk – a szerk.), amennyiben az intézmény nem kifejezetten erre specializálódik. Emellett az utóbbi években sorban szűnnek meg a zeneiskolák, és ez is óriási űrt hagy maga után, miközben a zene pozitív, sőt terápiás hatásairól már nem egy tanulmányban olvashatunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy most minden eddiginél fontosabb, hogy ha szülőként, a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk meg betölteni azokat a hiányosságokat, amiket a zeneoktatás jelenleg nem tud. 

Mit tehetünk szülőként annak érdekében, hogy kompenzáljuk ezeket a hiányosságokat? 
Boros Gábor: A családomban hangszerek között nőnek föl a gyerekek, újszülött koruktól kezdve megfoghatják, játszhatnak velük. Tegnap este is a kisebbik lányom altatása közben videoklipeket néztem a nagyobbik lányommal egy másik szobában, mert ő akkor még nem volt álmos.

Hajós Laura: Mutassunk példát: hallgassunk jó zenét, legyünk nyitottak a különböző zenei stílusok, irányzatok felé, hiszen a gyerekeink minket modelleznek.

Kiemelt kép: Hajós Laura és Boros Gábor, Manó Swing