Ó, azok a mesés gízai piramisok! Azt hiszem, nem számít nagy csúsztatásnak azt leírni, hogy bizonyára mindenki álmodik róla, hogy egyszer az életben élőben láthassa őket. Persze a szerencsésebbeknek ez megadatik, de az igazán szerencsések még meg is mászhatták a varázslatos épületeket – mintegy száz évvel ezelőtt.
A századforduló vakmerő nyugat-európai turistáiról több képet is találhatunk az interneten, amelyek amellett, hogy a kor divatjáról tesznek tanúbizonyságot, azt is felfedik, hogy (ahogyan az lenni szokott az emberrel való érintkezés következtében) a piramisok bizony maradandó „sérüléseket” szenvedtek a látogatásaik alkalmával – néhol ugyanis firkák, feliratok, azaz amolyan „korabeli graffitik” díszítik őket.
Több ezer éves turistacsalogató
Az időszámításunk előtt 2600 és 2500 között épült gízai piramisokat, azaz Hufu (Kheopsz), Hafré és Menkauré fáraók piramisait (az elsőt ismerjük „nagy piramisként” – ez az ókori világ hét csodája közül a legrégebbi, a legnagyobb és egyben az egyetlen fennmaradt emlék) Hérodotosz jól dokumentált látogatása óta, az időszámításunk előtti 4. század óta szeretnék megcsodálni kicsik és nagyok egyaránt.
Az addig sem elhanyagolható mértékű turizmus azonban a Szuezi-csatorna 1869-es elkészültével nőtt meg robbanásszerűen, és ekkor lepték el csak igazán a gazdag nyugat-európai turisták a piramismezőt, hogy a legendás épületek előtt pózoljanak és idegenvezetőik segítségével megmásszák azokat. Hozzátett az itteni látványosságok népszerűségéhez az is, hogy ugyanebben az évben kezdett el palesztinai és nílusi körutakat árusítani Thomas Cook üzletember (az utazási iroda mint olyan egyik megálmodója), és a következő években rendszeresen indított gőzhajó-utakat is a nagy folyón – túrta elő az információt a Mashable.
A népszerű programok persze nemcsak gazdag átlagembereket vonzottak a környékre: a piramisok lépcsőit ezekben az időkben például egy igazi királyi előkelőség, maga a walesi herceg léptei is koptatták.
A walesi herceg (a későbbi VIII. Eduárd brit király, II. Erzsébet nagybátyja) és kisebb öccse, Henrik gloucesteri herceg Kairóban 1930 körül. (Fotó forrása: Imagno/Getty Images)
Az egyiptomi piramismezőhöz nemcsak a három nagy piramis tartozik, hanem az azokhoz tartozó halotti templomok, a Nagy Szfinx, néhány kisebb piramis, valamint számos egyéb sír és templom, amelyeknek szintén csodájára járnak a világ minden tájáról – egyes források szerint már az ókor óta.
Az alábbi képeken vélhetően a századforduló leggazdagabb emberei fotózkodnak a Szfinx előtt – csoportosan, teveháton, vagy éppen idegenvezetőik mellett állva.
Viktoriánus öltözéket viselő látogatók a Nagy Szfinx előtt (Fotó forrása: Chris Hellier/Corbis via Getty Images)
Bámészkodók a piramismezőnél 1905-ben. (Fotó forrása: SSPL/Getty Images)
Később, 1922 után Tutanhamon sírjának felfedezése tette ismét az egyik legnépszerűbb turistacélponttá Egyiptomot a nyugati világ szemében.
A világ tetején
Bár sokan akkoriban is megelégedtek annyival, hogy készült róluk egy egészen elfogadható fotó a Nagy Szfinx és a piramisok előtt, esetleg néhány emeletnyi magasságból csodálták meg a kilátást a híres piramisokról: néhány kalandvágyó turista viszont egészen a majdnem 140 méter magas nagy piramis tetejéig kapaszkodott, hogy aztán ott pózoljon, élvezze az elé táruló kilátást, vagy éppen napozzon és teázzon egyet.
Mindez bármennyire is csodás élmény lehetett, számunkra valószínűleg már csak álom marad: az egyiptomi kormány ugyanis 1951-ben betiltotta a piramisok megmászását – a törvény megszegőit pedig akár három év börtönbüntetéssel is sújthatják az országban.
Flapperek a Kheopsz-piramis csúcsán, az 1920-as években – a kép jobb sarkában haloványan kivehetőek a kövekre került feliratok és firkák. (Fotó forrása: George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Ezek a fotók jóllehet mintegy száz évvel ezelőtt, Egyiptom több évtizedes brit megszállása alatt készültek, a gízai piramismező azonban a mai napig nem veszített népszerűségéből. Legfeljebb annyi a különbség, hogy a századforduló emberével ellentétben mi már csak a gúlák tövéből feltekintve csodálhatjuk meg ezeket az épületeket – vagy a messzi távolból, ránk maradt antik fotográfiák és filmek közvetítésében…
Kiemelt kép: Bettmann/Contributor / GettyImages