Talán ismered a mondást, miszerint azért nem érdemes hülyékkel vitatkozni, mert lehúznak a saját szintjükre és megvernek a rutinjukkal… Nagyon találó, nem igaz? Ha például keveredtél már internetes kommentháborúba, biztosan a saját bőrödön tapasztaltad meg, milyen az, amikor 1-2 üzenetváltás után te magad is olyasmit írsz le, amit egy tisztességes vita során sosem tennél, majd mikor kötözködésre kötözködéssel felelsz, kiderül, a másik fél olyan régóta űzi ezt a műfajt, hogy pikkpak feléd kerekedik ostobaságban, személyeskedésben és aljasságban is. Sehogy se jöhetsz ki jól belőle.

Többnyire a legegyszerűbb módszert érdemes követni, ha meg szeretnénk őrizni mentális épségünket: ne álljunk le vitázni olyasvalakivel, akivel egyébként beszélgetni sem szeretünk, hiszen nagyon sok kellemetlenségtől kímélhetjük így meg magunkat. Van azonban olyan helyzet is, amikor saját határainkat kell megvédenünk egy-egy vitával, vagy amikor olyan igazságtalansággal, butasággal szembesülünk, ami mellett egyszerűen nem tudunk elmenni szó nélkül. Utóbbi esetben bátran vegyük fel a kesztyűt, de tekintsük missziónknak azt is, hogy ne csak a vitából jöjjünk ki jól, de hozzájáruljunk a vitakultúra általános fejlődéséhez is. 

Lássuk, mikre kell figyelnünk ahhoz, hogy hatékonyan vitázhassunk még a legnehezebb partnerekkel is!

1. Nyerd meg a vitát nyugodtsággal!

Tudjuk, hogy ez az egyik legnehezebb, hiszen Buddha legyen a talpán, aki nem lesz paprikás, látva, milyen óriás butasággal, vagy épp rosszindulatú kötözködéssel áll elő a másik, mégis érdemes megpróbálni a lehető legkevesebb érzelemmel és indulattal kommunikálni. Egyrészt, mert

statisztikailag igazolt, hogy a higgadtság beválik!

Amerikai tárgyalótermi tapasztalatok azt mutatják, hogy az esküdtek összességében nagyobb hitelt adnak azoknak a tanúknak, aki mondandójukat kellő higgadtsággal vezetik elő, ez pedig akár az adott ügy végkimenetelére is hatással lehet. Másrészt pedig a korlátolt vitapartnert semmi sem bosszantja jobban, mint az, ha nem sikerül kihoznia ellenfelét a sodrodból. A troll ilyenkor egyszerűen nem érti a helyzetet: hiszen neked már rég ordibálnod kellene!
Épp ezért, ha egy vita témája nagyon erősen érint érzelmileg; válasz vagy épp komment előtt érdemes várnod kicsit, míg alábbhagynak benned az indulatok, nehogy erős (és adott esetben teljesen jogos) indulataid csökkentsék szavaid súlyát.

2.  Nyerd meg a vitát azzal, hogy kitartasz a legfőbb érv mellett!

Már Arisztotelész retorikájában is ott volt

az alapigazság: egy érv mindig több, mint a sok.

Azaz: nem érdemes egy vitában az összes felhozható érvet rázúdítani a másikra, jobban járunk, ha megkeressük a legerősebbet, és aköré építjük fel az érvelést. Így nemcsak a vitapartnernek lesz nehezebb ide-oda rángatni a fókuszt, de neked is könnyebb a lényegen tartanod a figyelmedet, és nem forgácsolódsz szét a saját gondolataid között.

3. Nyerd meg a vitát azzal, hogy nem személyeskedsz!

Főleg az online térben rendkívül gyakori, hogy a vita hevében és/vagy, amikor a felek már kifogytak az értékelhető érvekből, a személyeskedés a következő lépés.: „Te mondod, amikor egy értelmes magyar mondatot nem tudsz leírni?” vagy „Ilyen fejjel és nem szólnék bele abba, hogy káros-e a plasztika vagy sem”. Ha szeretnél jól kijönni egy-egy csörtéből, az ilyen adok-kapokba semmiképpen ne menj bele, mert az ilyesmi méltatlan ahhoz, aki tényleg meggyőzni, gondolatot átadni vagy elgondolkodtatni akar, ráadásul ez felhívás is egy kifejezetten fárasztó keringőre. Ha te is megpróbálsz bevinni egy ilyen mélyütést, a válasz a te megjelenésedre, vagy más, a vitától teljesen független szempontra vonatkozó aljasság lesz, és egy idő után már nem fogod tudni tartani a lépést. Ha a legcsábítóbb pillanatban ellenállsz, hogy személyeskedésre személyeskedéssel válaszolj, máris nagy lépést tettél afelé, hogy te jöjj ki jobban a vitából. 

4. Nyerd meg a vitát azzal, hogy fókuszálsz! 

Ahhoz, hogy a vita érdemi maradjon, akár online, akár családi érvütköztetésről van szó,

nagyon fontos, hogy ne veszítsük el a fókuszt, és igyekezzünk vitapartnerünket is arra szorítani, hogy maradjon a tárgynál.

Vegyünk egy családi példát: unokatestvéreiddel megpróbáljátok beosztani, ki mikor látogassa az idős nagyszülőket, és egyikük azzal a teljesen oda nem illő felvetéssel próbálja eltéríteni a beszélgetést, hogy „Te beszélsz nekem felelősségről, amikor még a számláidat sem tudod kifizetni?” Csábító lehet felvenni ezt a kesztyűt is, és helyre tenni az illetőt, pláne akkor, ha még csak igaza sincs, de nem érdemes egy egyszerű kérdésből elefántot, egy logisztikai kérdésből pedig hatalmas családi drámát kreálni. A megfelelő válasz valami ilyesmi: „Okés, beszéljük most meg a nagyiékat, utána pedig szívesen meghallgatom, hogy te hogy osztod be ilyen ügyesen a pénzt.”

5.  Nyerd meg a vitát azzal, hogy kérdezel!

A kulturált vitapartner legfőbb ismérve, hogy valóban kíváncsi a mások fél érveire – ilyesmit ugyanakkor nagyon ritkán látunk az otthon vagy online eszkalálódott viták esetében. Próbáld ki, mi az eredménye annak, ha érdeklődést tanúsítasz: megdöbbented, és kicsit meg is akasztod vitapartneredet, ha a vita csúcsán dühroham helyett megkérdezed az érzéseiről, vagy megkéred, hogy egy-egy érvet részletesen is fejtsen ki, hátha akkor jobban megérted, mire is gondol. Ráadásul azzal, ha kérdéseket teszel fel, rászorítod a másik felet arra, hogy pontról pontra gondolja át a saját érvrendszerét és esetleg kérdőjelezze is meg azt.

6. Nyerd meg a vitát (nem túlzó) szerénységgel!

Korábban ebben a cikkben írtunk már arról a tudományosan igazolt jelenségről (ez az úgynevezett Dunning–Kruger-effektus), miszerint hajlamosabbak vagyunk annál magabiztosabbak lenni egy témával kapcsolatban, minél kevésbé vagyunk járatosak benne, azaz minél kevesebbet tudunk valamiről, sokszor annál nagyobb mellénnyel állunk ki e kevéske mellett is. Érdekes, nem igaz? És hogy mi következik ebből? Az, hogy

ha jó vitapartnerek szeretnénk lenni, és szeretnénk könnyebben különbséget tenni tény, vélemény és tévhit között, legyünk kritikusak és önkritikusak.

Egyrészt nagyon valószínű, hogy nem annak van igaza, aki a leghangosabban vagy a legrendíthetetlenebbül hangoztatja azt, másrészt nekünk magunknak is érdemes elgondolkodnunk minden olyan helyzetben, amikor tévedhetetlennek érezzük magunkat. Egy vita során ráadásul sokkal jobb benyomást tehetünk, ha gondolatainkat nem kinyilatkoztatásként fogalmazzuk meg, hanem véleményként interpretáljuk. Ha pedig adott esetben tévedésünket is képesek vagyunk beismerni, egészen megzavarhatjuk a nem ehhez szokott vitapartnert. 

7. Nyerd meg a vitát azzal, hogy kedves maradsz!

Ezzel tudod a legjobban meglepni a másik felet, miközben persze tudjuk, hogy talán ez az egyik legnehezebb hadicsel is. Ne hagyd magad eltántorítani a számodra alapvető emberi értékektől, és attól a gondolattól, hogy a tisztelet mindenkinek kijár. Kezdd eleve azzal a beszélgetést, hogy elismered és megerősíted vitapartnered mondandójának azon részeit, amivel egyet tudsz érteni, vagy legalábbis megértesz (ha egy ilyet se találsz, érdemes elgondolkodnod saját vaskalaposságodon). Ez egyből jó alaphangulatot ad a beszélgetésnek, és megint csak: teljsen megzavarhatja azokat, aki úgy szocializálódtak, hogy egy vita hevében semmi sem szent. Ha másképp nem is, erkölcsileg mindenképp felül tudsz kerekedni. 

Muszáj nyerni? 

Jó, hogy kérded, mert itt jön a slusszpoén. Nem, nem muszáj. Sőt, a kulturált vitához nagyban hozzájárulhat, ha egyik fél sem (vagy legalább te) csinál élet-halál kérdést egy egyszerű nézeteltérésből. Az, ha együtt tudunk élni azzal, hogy mi így, mások meg úgy gondolkodnak bizonyos kérdésekről, azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk a világra, és saját és partnerünk emberi méltósága fontosabb, mint hogy kimondassék: na jó, neked volt igazad. 

Kiemelt képe: Getty Images