Legutóbb akkor írtunk részletesen a sclerosis multiplexről, amikor Christina Applegate a The New York Timesnak adott interjúban részletesen mesélt róla, hogy milyen változásokat okozott az életében ez a világszerte 2,8 millió embert érintő betegség.

A tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan (és többek között például Dr. Máté Gábor szakvéleménye szerint is stressz-indukált) sclerosis multiplex a mai napig rejtély a tudomány számára – annyit tudni róla, hogy egy olyan autoimmun betegség, amely az idegsejteket borító mielinhüvelyt károsítja, ezáltal pedig megzavarja a test és az agy között cikázó jeleit. A betegség egyelőre gyógyíthatatlan, és bár önmagában nem halálos, súlyos esetben veszélyes szövődményei lehetnek, mivel tünetei mozgással, látással, beszéddel és nyeléssel kapcsolatos problémákat is okozhatnak.

Egy vírus lehet a ludas

Most azonban egy lépéssel közelebb kerülhettünk a betegség gyógyításában és gyakoriságának csökkentésében: a Harvardhoz tartozó orvosi egyetem kutatói ugyanis áttörést értek el, mikor kutatásuk során arra jutottak, hogy a sclerosis multiplexet (a továbbiakban SM) valószínűleg az Epstein-Barr-vírus (a továbbiakban EBV) fertőzése okozza. Az EBV, egy olyan herpeszvírus, amely fertőző mononukleózist okozhat, és látens (azaz sokáig panaszmentesen lappangó), élethosszig tartó fertőzést okoz a gazdaszervezetben.

„Azt a hipotézist, hogy az EBV okozza az SM-et, a mi csoportunk és mások is már több éve vizsgálják, de

ez az első tanulmány, amely meggyőző bizonyítékot szolgáltat az ok-okozati összefüggésre.

Ez nagy lépés, mert azt sugallja, hogy az EBV-fertőzés megállításával az SM-esetek többsége megelőzhető lehet, és hogy az EBV célzott kezelése az SM gyógymódjának felfedezéséhez vezethetne” – fogalmaz Alberto Ascherio, a Harvard Chan School munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

A vírus és a betegség közötti ok-okozati összefüggés egyértelmű megállapítása nem volt egyszerű feladat, mivel a felnőtteknek mintegy 95%-a átesik valamikor élete során EBV-fertőzésen, az SM viszont viszonylag ritka betegségnek számít – ennek tetejében pedig előfordulhat, hogy az SM első tünetei akár csak tíz évvel az EBV-fertőzés után jelennek meg először.

Kemény fába vágták tehát fejszéjüket a Harvard kutatói, mikor az EBV és az SM közötti kapcsolat megállapítása érdekében több mint 10 millió, az amerikai hadseregben aktív szolgálatot teljesítő (vagy teljesíetett) fiatal felnőtt körében végeztek vizsgálatot. Közöttük 955 olyan személyt azonosítottak, akiknél a szolgálati idejük alatt SM-et diagnosztizáltak. A kutatás során a kutatócsoport a katonáktól rendszeresen (kétévente) vett mintákat elemezte, meghatározta a katonák EBV-státuszát az első mintavétel időpontjában, valamint az EBV-fertőzés és az aktív szolgálati idő alatt kialakuló SM közötti kapcsolatot.

Azt találták, hogy EBV-fertőzés után 32-szeresére nőtt az SM kockázata – míg más vírusokkal való fertőzés után nem változott ez a szám.

Az eredmények nem magyarázhatók az SM egyetlen ismert kockázati tényezőjével sem, ezáltal azt sugallják, hogy az EBV-fertőzés lehet az SM kialakulásának vezető oka.

„Jelenleg nincs mód az EBV-fertőzés hatékony megelőzésére vagy kezelésére, de egy EBV-vakcina vagy a vírus EBV-specifikus antivirális gyógyszerekkel való célzott kezelése végső soron megelőzhetné, vagy akár gyógyíthatná is az SM-et” – mondta Ascherio.
Napjainkban az SM relapszáló-remittáló és a másodlagosan progrediáló típusában szenvedő betegeket általában a Bruton-féle tirozin-kináz (BTK) molekula gátlásával kezelik, de esetenként előfordul őssejt-transzplantációs terápia is, valamint gyakran folyamodnak az orvosok betegségmódosító terápiához, amely ugyan szintén nem képes meggyógyítani a betegeket, de jelentős mértékben lassíthatja a betegség súlyosbodását.

A sclerosis multiplex tünetei

A sclerosis multiplex tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, valamint a betegség lefolyása során nagymértékben változhatnak az érintett idegrostok elhelyezkedésétől és a betegség előrehaladottságától függően.

A tünetek jellemzően az alábbiak:

• Remegés, koordinációhiány, bizonytalan járás, bizsergés, fájdalom,
• zsibbadás vagy gyengeség egy vagy több végtagban (jellemzően a test egyik oldalán), vagy a lábakban és a törzsben,
• bizonyos nyakmozgásoknál, különösen a nyak előrehajlításakor fellépő áramütés-érzés (Lhermitte-jel),
• látási problémák, részleges vagy teljes látásvesztés (általában egyszerre csak az egyik szemre), szemmozgás közbeni fájdalom, tartós kettős látás, homályos látás,
• elmosódott beszéd,
• fáradtság,
• szédülés,
• problémák a szexuális, a bél- és a hólyagműködéssel kapcsolatban.

Kiemelt kép: Paul Biris/Getty Images