Az asztrológia szó hallatán persze többféle kép jelenhet meg a gondolatainkban: gondolhatunk például az antik világ tudósaira, akik már évezredekkel ezelőtt kitartóan figyelték a bolygók mozgását, pályáját, és felismerték például a Hold Földünkre gyakorolt hatását.
Eszünkbe juthatnak azok tanácsadók, akik kliensük pontos születési ideje alapján vizsgálják az annak életétben vissza-visszatérő mintázatokat, tendeciákat, és igyekeznek ennek segítségével hozzájárulni a sikeres életvezetéshez, de bevillanhat az is, amikor kedvenc bulvárnapilapunk utolsó előtt oldaláról megtudjuk, hogy Kosként kihívásokkal teli napnak nézünk majd elébe.
Tudomány volna?
Esetleg inkább önismereti módszer? Netán varázslatos jövendőmondás? Míg az utóbbi kettő közti döntést az olvasóra bízzuk, azt könnyen eldönthejük, tudománynak tarjuk-e, ugyanis a tudományosságnak meglehetősen egzakt kritériumai vannak: az alábbi kérdések megválaszolása feleslegessé is teheti a további tanakodást.
- Az asztrológia a természetben előforduló jelenségeket vizsgálja?
- Az asztrológiának célja a természeti jelenségek magyarázata, értékelése?
- Az asztrológia folyamatos kutatásnak/teszteknek veti alá feltételezéseit?
- Az asztrológia bizonyítékokra támaszkodik?
- Van az asztrológiának kapcsolata a tudományos közösséggel?
- Az asztrolóusok a tudományos életben megszokott viselkedésformákat, módszereket alkalmazzák?
Bármi is a végkövetkeztetésed: azt talán kijelenthetjük, hogy a legtöbben, akik napi vagy heti szinten bújjuk a magazinos horoszkópokat, nem az ezekben megjelenő elemzések tudományossága miatt bukunk rá. De akkor mégis miért?
Muti a horoszkópod, megmondom, ki vagy!
Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy tudok egy nagyon találó elemzés írni rólad? Mondjuk valami olyasmit, hogy:
Az a fajta ember vagy, aki vágyik arra, hogy mások jobban megismerjék és megkedveljék. Hajlamos vagy kritikus lenni magaddal szemben, és gyakran kételkedsz abban, vajon a jó döntést hoztad-e meg. Rengeteg lehetőség van benned, amit ugyanakkor nem mindig használsz ki. Érdekes, de néha nagyon társaságkedvelő és nyitott tudsz lenni, máskor viszont senki nem élvezi jobban az egyedüllétet, mint te. Szabad és önálló gondolkodónak tartod magad, ezért nem fogadod el mások állításait kielégítő bizonyítékok nélkül. Sosem tartottad bölcs dolognak, ha túlságosan őszintén tárulkozol ki mások előtt.
Nos, magadra ismertél? Nem csoda, hiszen így van kitalálva a dolog, aminek tudományos neve is van ám.
Barnum- vagy Forer-effektusnak hívják, azt a jelenséget, hogy az emberek tévesen elhiszik, hogy a fentihez hasonló személyiségleírások nagyon találók, holott valójában bárkire vonatkozhatnának.
Az effektus a nevét egyrészt Phineas T. Barnumról, egy 19. századi showmanről kapta, aki különféle tréfák és megtévesztő csínyek népszerűsítésével szerzett nevet magának, miközben zseniálisan sáfárkodott a pénzzel, és jelmondata volt, hogy „épületes látványossággal kell szolgálni és lehetőleg nagyon olcsón.” Őt tartják a modern cirkusz megteremtőjének, múzeumot is alapított: az Amerikai Múzeum egy szórakoztató központ volt, ahol freakek, vagyis a korszak „szörnyszülöttei” voltak kiállítva. (Erről az egész szörnycirkusz jelenségről itt írtunk korábban.) A másik névadó, Bertram Forer pedig pszichológus professzor volt, aki az ötvenes években egyetemi hallgatóival végzett egy nagyon érdekes kísérletet.
Forer a fentebb olvasotthoz sokban hasonló szöveget adott át a diákjainak azzal, hogy azok egy korábban kitöltött személyiségteszt eredményei alapján készültek, azaz vélhetően nagyon személyes információkat fednek fel az érintettekről. Amikor minden diák megkapta és elolvasta a szöveget Forer azt kérte, tegye fel a kezét, aki találónak érezte a sorokat, és mindenki megdöbbenésére szinte minden kéz a magasba repült. Forer azt a következtetést vonta le mindebből, hogy
a legtöbbünknek alapvetően hibás az ítélőképességünk, ha saját magunkról van szó.
De azért nem ilyen egyszerű a dolog.
Az ok, amiért a legtöbben könnyen tudunk azonosulni ezekkel az általános leírásokkal, az, hogy mindannyian rendelkezünk az általuk említett tulajdonságokkal, csak éppen különböző mértékben. Ezért valójában nem ezeknek a tulajdonságoknak a hiánya vagy megléte határozza meg a személyiségünket, hanem az, hogy ezek milyen speciális kombinációja jellemez bennünket. Mindenki kicsit introvertált és extrovertált is, ezért az olyan megállapítás, miszerint néha kicsit ilyen, máskor kicsit olyan vagy, legalább annyira igaz lesz mindannyiunkra, mint hogy néha jó a kedved, néha pedig nem…
Fotó: Getty Images
Torzításaink
A Barnum-effektusban szerepet játszik az a másik tényező is (amiben, láss csodát: megint csak nagyon sokan és erősen hasonlítunk), hogy az emberek általában hajlamosak a pozitív és személyes (a fenti példában: „nálad jobban senki”) gondolatokat vagy kijelentéseket elfogadni magukkal kapcsolatban, a negatív, kevésbé személyeseket pedig elutasítani. Azaz, ha olyasmit olvasunk magunkról, hogy humorosak és jó fejek vagyunk, még akkor is hajlamosak vagyunk elhinni, ha egyébként csak nagyritkán sikerül megnevettetnünk bárkit is.
Abban, hogy faljuk a horoszkópokat, közrejátszik az is, hogy a legtöbben
hajlamosak vagyunk a személyes érvényesítés nevű kognitív torzításra is, azaz arra, hogy összefüggést keressünk személyiségünk, és az attól valójában független események között.
Nem biztos például, hogy azért piszok nehéz döntenem egy adott kérdésben, mert mérleg vagyok és nekik (ugye) nehéz, hanem azért, mert felelőtlenség lenne egy kiélezett helyzetben reflexből A-t vagy B-t mondani. Ez a jelenség egyébként nagyon hasonló az úgynevezett megerősítési torzításhoz, ami akkor fordul elő, amikor csak olyan információkat keresünk, amelyek megerősítik a már meglévő meggyőződéseinket, és figyelmen kívül hagyunk mindent, ami ezzel ellentétes. Horoszkópól függetlenül így működünk akkor, amikor előítéletesek vagyunk egy témával kapcsolatban, és mindenhol ennek a megerősítését keressük (például kifejezetten a mi meggyőződéseinket erősítő híreket vesszük csak észre). Ha pedig a horoszkópra gondolunk, ez történik akkor is, amikor kollégánk pontosan annyira érzelemmentesen köszön nekünk, mint az elmúlt fél évben mindig, egy reggel mégis kifejezetten morcosnak érezzük, miután a horoszkópunkban munkahelyi konfliktusról olvastunk.
Horoszkóp, mint biztos pont
Monisha Pasupathi, a Utahi Egyetem fejlődéspszichológusa számos egyéb szempontot is behoz, amikor arról kérdezik, mi lehet az oka annak, hogy ennyien, és ennyire rendületlenül hiszünk az asztrológiában. Mint mondja, az emberek folyamatosan keresik azokat a narratívákat, amelyek segítségével céljaikon és elvárásaikon keresztül össze tudják szőni a múltjukat, jelenüket és jövőjüket, azaz amelyek által értelmet nyernek életük eseményei. Természetes, és nagyon mélyen bennünk lévő késztetés ez, és ha belegondolunk, a különböző önismereti formák, vagy akár a vallás is hasonló célt (is) szolgál. A hatalmas bolygón milliárd másik ember közt mégis egyedüli ember törekvését arra, hogy a világot értelmezze és magát benne elhelyezze. Egyesek számára az asztrológia ráadásul az összetartozás érzését is közvetíti, ezáltal megint csak lehetővé teszi, hogy meghatározhassuk a világban elfoglalt helyünket. „Jó, hát ő is, én is bikák vagyunk, nem véletlen, hogy ilyen jól megértjük egymást.”
Tanulmányok arra is rávilágítottak, hogy
az emberek gyakran fordulnak az asztrológiához olyan esetekben, amikor nehezen kezelhető mértékű stressz és szorongás éri őket.
„Kiélezett stresszhelyzetben még olyasvalaki is hajlandó az asztrológiát megküzdési eszközként használni, aki stressz híján egyáltalán nem hisz benne” – mondja Graham Tyson, a dél-afrikai Witwatersrand Egyetem pszichológiaprofesszora. Nekem pedig az jut eszembe, hogy kicsit olyan ez, mint a félgőzös istenhit: nehezebb vizsgák vagy repülőút előtt valahogy az is erősebb…
Nem véletlen tehát, hogy bár korábban is közöltek ilyesmit egyes újságok, az első kifejezetten asztrológiával foglakozó rovat a nagy gazdasági világválság idején, 1930 augusztusában jelent meg Amerikában, és az sem, hogy a 2008-as pénzügyi válság idején emberek tömegei kerestek fel asztrológust, hogy legalább a jövőbe látás illúziójával felvértezhessék magukat a bizonytalanság ellen. És talán nem meglepő az sem, hogy a ma fiataljai ( tizen- és huszonévesei) közül is egyre többen fordulnak a Tarothoz, a modern boszorkánysághoz, jóslathoz és horoszkóphoz, hiszen ezek a módszerek is egyfajta fogódzót jelentenek egy végtelenül bonyolulttá váló világban. (A TikTokon is iszonyú trendi a boszorkányság, ezt szokás WitchTok néven is emlegetni.)
Az embereket az asztrológia felé terelő másik általános ok ugyanis a bizonytalanság. Tudjuk ugyanis, hogy ez sokkal idegőrlőbb, mint akár a rossz biztos tudása, mert utóbbi legalább segít, hogy valahogy megpróbáljunk felkészülni, az asztrológia pedig különböző jóslatai révén segíthet az embereknek elérni a vágyott bizonyosságot. A legtöbben, ha épp zűrzavaros időszakon mennek keresztül (nem kell világválság, elég egy szerelem), hirtelen sokkal komolyabban kezdik venni azt, amit a csillagjegyükről írnak. Sokan vagyunk, akik saját tinikorunkra ismerünk például a Carson Coma sláger ironikus soraiban. „Én még sohasem találtam magamat magam alatt, Soha bánat nem ért, Soha senki miatt nem olvasgattam a váróteremben a horoszkópomat” – na persze.
A helyzet fokozódik
A COVID–19 világszerte hatalmas pusztítást végzett, és számos bizonytalanságot vetett fel a jövőre nézvést, és hát azóta sem lett könnyebb, mert a mindennapi megélhetés terhei is egyre többeket sújtanak. De ezen extrák nélkül is évtizedek óta egy olyan világban élünk, ahol a változás ütemét nagyon nehéz lekövetni. Szakmák tűnnek el, majd valakik milliárdokat csinálnak olyan szolgáltatással, ami pár évvel korábban még elképzelhetetlen lett volna, nemcsak szabásvonalak, de testalkatok mennek ki a divatból, műanyagot eszünk – és ezek még mindig csak úgynevezett „first world” problémák. Indiában például, ahol a horoszkópipar napjainkban a csúcson van, még nagyobb bizonytalanságban és depriváltságban élnek az emberek, a koronavírus-járvány pedig a miénkhez mérve is óriási pusztítást okozott. Csoda,
az olyan indiai cégek, mint az AstroTalk és az AstroYogi arról számoltak be, hogy a járvány alatt majdnem megduplázódott a bevételük?
Az indiai kultúrában a babonák még ma is rendkívül erősek, az asztrológia, a numerológia, a tenyérjóslás és más hasonló (ál)tudományok gyakorlói gyakran az emberek hiszékenységét célozzák meg anyagi haszonszerzés céljából. Viszont elítéljük vagy sem az ezen való nyerészkedést, ezek a cégek és az általuk kínált jóslatok nap mint nap millióknak segítenek a napi szorongások enyhítésében, és azzal az érzéssel ruházzák fel őket, hogy legalább részben kézben tartják az életüket. Ezen a ponton pedig a téma szakemberei felvetnek még egy fontos szempontot:
azért is olvasunk horoszkópot, hogy egy kicsit végre ne rajtunk legyen a felelősség.
Pszichológusok megfigyelték, hogy az asztrológiára fogékony emberek hajlamosabbak úgy vélni, hogy sikereik vagy kudarcaik külső tényezők, vagy a befolyásukon kívül álló erők következményei, és hajlamosabbak sorszerűségben, végzetben gondolkodni, azaz kevésé az egyén felelősségét firtatni.
És mit mondunk mi?
Azt, hogy magazinos horoszkópot olvasni szórakoztató elfoglaltság, amit viszont (elismerve a személyes elemzések metódusában való teljes járatlanságomat) nem érdemes halálosan komolyan venni. Ha pedig különbséget tudunk tenni a bolygókat kutató tudomány, az egyén születésekor uralkodó bolygóviszonyok elemzése és az ország minden skorpiójának könnyed horoszkópja között, nagy bajunk nem lehet.
Kiemelt kép: Getty Images
