Párkeresés online és offline – bennfentes tippek egy társkereső iroda vezetőjétől

Manapság teljesen természetes, ha valaki úgy mutatja be a párját, hogy egy társkereső oldalon ismerkedett meg vele. De nem volt ez mindig így. Losonci Bélával, a magyar piacon veteránnak számító Cronos Társkereső Klub (CTK) alapító-vezetőjével felidéztük a régi időket, amikor az emberek még szemlesütve léptek be a társkereső iroda ajtaján, kiveséztük az offline és az online társkereső szolgáltatások közötti legfontosabb különbségeket, és körbejártuk a leggyakoribb tévhiteket és hibákat, amelyek megnehezíthetik a pártalálás egyébként sem könnyű műfaját.

Az 1990-es években az újságokban feladott „jeligés” társkereső hirdetések mellett már jelen voltak a társkereső irodák is, ahol mappába lefűzve, genotherm tasakba bújtatva várakoztak a kézzel kitöltött adatlapok, hogy egy sikeres matchmaking reményében előhúzzák őket. Ebben a személyes ügyintézésre építő hőskorban döntött úgy Losonci Béla, hogy saját társkereső céget alapít, és megpróbál jobb sikerességi rátát biztosítani a párkereső ügyfeleknek, mint ami a korabeli, döcögős piacon jellemző volt.

Nagy ígéret, kis eredmény

„Végigjártam a konkurenciát, és azt tapasztaltam, hogy ezt a műfajt nagyon nehéz reklamációmentesen csinálni. Azt láttam, hogy ezek a jellemzően egyszemélyes vagy kis családi vállalkozásként működő irodák nagy ígéreteket tesznek a hozzájuk forduló párkeresőknek, de aztán ettől messze elmaradnak a valós eredmények. Később rájöttem, hogy ennek alapvetően a nagyon kis ügyfélkör volt az oka. Egy ilyen irodának akkoriban nagyjából száz ügyfele volt, ha nagyon régóta működött, akkor is maximum 3-400. Ha van 200 férfi és 200 női ügyfél, és ezeket elkezdjük szűrni a párkereső személy preferenciái szerint (életkor, dohányzás, van-e gyereke, stb.), akkor mire végignézzük az összes szempontot, alig marad szóba jöhető ember. És akkor még mindig kérdés, hogy legalább egyikükkel meglesz-e a kölcsönös szimpátia. Nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal nagyobb merítés, sokkal nagyobb ügyfélbázis szükséges ahhoz, hogy a párkeresés sikeres folyamat legyen” – emlékszik vissza Losonci Béla az 1998-as kezdetekre. (Hogy hogyan zajlott ez mondjuk 1979-ben, arról Bencsik Gábor 1979-es, Nők Lapjában megjelent írása tanúskodik.)

Ciki, nem ciki

Az online platformok előtti világban irodai hálózatépítéssel lehetett minél több társra vágyó embert összekapcsolni, a CTK-nak ebben az időszakban 42 irodája volt országszerte. „Régebben ciki volt arról beszélni, ha valaki személyesen bement egy társkereső irodába. Ez a jelenség a saját társaságomban is megfigyelhető volt. Amikor beszédtémává vált, hogy ki mivel foglalkozik, és elmondtam, hogy nekem társkereső irodáim vannak, mindig az volt a reakció, hogy »hú, milyen érdekes, de én biztos nem mennék be egy ilyenbe«. Aztán többször volt olyan, hogy az este végén odajöttek hozzám, vagy másnap felhívtak ugyanezek az emberek, hogy tudnék-e segíteni nekik” – meséli Béla. Mára viszont ez már egy teljesen elfogadott dologgá vált, nem kis részben a gombamód szaporodó online társkereső felületek és applikációk megjelenése miatt. Idővel Béláék is heves szoftverfejlesztésbe kezdtek, és már hosszú évek óta az online felületükön zajlik a társkeresés oroszlánrésze, mégis fontosnak gondolta megtartani az offline irodákat is (minden megyeszékhelyen jelen vannak), mert a tapasztalatok szerint van az a helyzet, amit az online társkeresővel nem lehet sikeresen megoldani (vagy csak nagyon hosszú várakozási idő árán).

Forrás: Getty Images

Ingyenestől fizetősig

És hogy miért van szükség még mindig offline irodákra, amikor online sokkal egyszerűbbnek tűnik minden? Béla szerint azért, mert így sokkal hatékonyabb a társkeresés. Ennek illusztrálására egy nagyon érdekes (és frusztráló) folyamatot vázol:
„Az emberek először tipikusan egy online társkereső ingyenes változatára regisztrálnak be, ahol ők kaphatnak levelet másoktól, de ők nem tudnak írni ismeretleneknek. Ezzel az a baj, hogy sokszor olyanoktól kapnak levelet, akiknek egyébként ők nem írnának. Regisztrál egy 40 pluszos nő, aki jól néz ki, diplomás, egzisztenciával rendelkezik, mondjuk középvezető valahol. Hiába írja be, hogy 180 cm feletti, diplomás férfit keres, tömegével fog kapni leveleket szakmunkásoktól, nyolc általánossal rendelkezőktől, munkanélküliektől, alacsonyabbaktól, és így tovább. Nem az fog történni, amire ő számított. És ez nem véletlenül van így. Ennek a korosztálynak ugyanis az a sajátossága, hogy több nő van, mint férfi.

A jó kvalitású pasikat lehalásszák a bátor nők, akik mernek írni kezdeményezőként. Az ebbe a korosztályba tartozó férfiak megengedhetik maguknak, hogy lusták legyenek, nem kell, hogy kezdeményezzenek.

Tehát az említett negyvenes nő hiába vár arra, hogy hozzá való férfi írjon neki – ez nem fog megtörténni. És nem vele van a baj, hanem egyszerűen a kereslet-kínálat miatt alakul így. Amikor ezt megtapasztalta, akkor fog úgy dönteni, hogy kipróbálja az online társkereső fizetős verzióját, ahol már ő is rá tud írni a kiszemeltre. Innentől nem sodródik az árral, hanem ő irányítja az eseményeket és ő fog írni annak, akivel meg szeretne ismerkedni”.

„Önnek nincs új üzenete”

A fizetős online szolgáltatás tehát sok szempontból jobb, mint az ingyenes, de még itt is nagyon sok ponton el tud csúszni a dolog.

„Ami a legjobban mérhető, hogy a kiküldött leveleknek átlagosan csak a 26%-ára érkezik válasz.

A valóságban ez úgy néz ki, hogy én mint társkereső, elkezdek válogatni, kinek küldök levelet. Nyilván a legjobb nőknek/pasiknak fogok küldeni. De akit én jó nőnek vagy jó pasinak érzek, azt feltehetően mások is ilyennek látják. Kicsit sarkítva, mindenki ugyanannak a tíz nőnek vagy pasinak fog írni. A címzett szempontjából ez úgy néz ki, hogy több száz levelet fog kapni, akár naponta, és képtelenség lesz mindre válaszolnia. Így a levélírók közül lesz olyan, aki egyáltalán nem kap választ senkitől, vagy csak néhányuktól kap választ – ennek van egy 26 %-os aránya” – magyarázza Béla. Aki ezt megtapasztalja, abban már felerősödhet az irodai ügyintézés iránti igény. Ezekre a problémákra ugyanis az irodai szolgáltatás keretein belül már van megoldás.

Előnyök és hátrányok

Online társkeresővel Dunát lehet rekeszteni, 2013 óta a magyarok mellett egy rakás külföldi oldal közül is válogathatunk. (Ezeken, mint például a Tinderen sokszor csalók is megjelennek, erről itt írtunk részletesebben.) „Az online társkereső szolgáltatásoknak az a sajátosságuk – és egyben a legnagyobb előnyük – hogy irdatlan nagy ügyfélkörrel rendelkeznek, a hátrányuk pedig az, hogy nem személyre szabott a segítség.

Nagyon nagy kudarctűrő képességgel kell rendelkeznie egy átlagos ügyfélnek, ha csak online társkeresőn próbálkozik.

Kíméletlenül őszinte leszek: az online társkereső azoknak ideális, akik jól néznek ki és jól tudnak kommunikálni. Minél gyengébbek valakinek a készségei ezen a két területen, annál több munkával tudja elérni ugyanazt az eredményt. A csak irodai szolgáltatást nyújtó társkeresőknek (tehát amelyeknek nincs online »lába«) pedig az a hátránya, hogy bár személyre szabottak, nincs elég nagy ügyfélkörük, nincs merítés. Nálunk az a különleges, hogy van széles ügyfélkör is és személyes ajánlás is, a kétféle rendszer átjárhatósága biztosított. Az online társkereső bármikor tud irodaivá válni. Márpedig egy bizonyos idő és sok-sok eredménytelen levelezés után óhatatlanul megfogalmazódik az emberben, milyen jó lenne, ha jönne egy külső »mentori« támogatás, ami megteremtené annak a feltételét, hogy végre eljusson egy randiig. Ilyenkor jön az irodai szolgáltatás” – mondja Béla.

Forrás: Getty Images

Helyzetbe hoznak

A társkereső iroda legnagyobb hozzáadott értéke az online szolgáltatásokhoz képest, hogy előkészíti a terepet, a kiszemelt felet kíváncsivá teszi, „bemotiválja”. „Nekünk, irodavezetőknek az a feladatunk, hogy mielőtt felhívjuk az ügyfelünk által kiszemelt felet, felkészülünk a két emberből. Megnézzük, mik a kiszemelt fél elvárásai, ebből mi igaz az ügyfelünkre, és először mi telefonálunk. Kidomborítjuk az ügyfelünk összes olyan tulajdonságát, ami imponáló a címzettnek, és ezáltal megteremtjük annak a feltételét, hogy megértse: ez nem az aznapi tíz érdeklődőből az egyik, hanem az, akivel neki mindenképpen érdemes megismerkednie. Nem biztos, hogy szerelem lesz, de az tuti, hogy egy jót fognak tudni beszélgetni” – magyarázza Béla.

„Minden nő 180 cm feletti pasit akar, még az is, aki 150 centis. Ezért egy 168 cm magas férfi hiába ír csak nála alacsonyabb nőknek, jellemzően nem kap választ. Online esélye sincs átvergődnie magát ezen a banális kérdésen. Ez is egy olyan ok a sok közül, amikor az irodai szolgáltatás jelentősége felértékelődik. Bejön az irodába a férfi, ugyanúgy 168 cm magas és ugyanúgy a nála alacsonyabb nőket fogja kiválasztani, de mielőtt bármelyikkel is felveszi a kapcsolatot, mi helyzetbe hozzuk. Elmondjuk a nőnek, hogy képzeld, ez a pasi rendszeresen utazik, vagy főz, vagy családot akar – ami éppen fontos az adott nőnek –, és még 10 centivel magasabb is nálad! Tudjuk a magasságot sokadik szempontként besoroltatni a nő fejében, hogyha erre kapunk alkalmat, és így van esély rá, hogy ez a két ember megismerkedjen, ami online társkereséssel nem következett volna be” – teszi hozzá.

Ér egy picit csalni?

Az online társkeresőkön csak úgy hemzsegnek a 29, 39, 49, 59… és egyéb kilences végű életkorral rendelkező emberek. Véletlen lenne? Aligha. „Online társkeresési szempontból az ügyfél a termék, az adatlap pedig a csomagolás. Ha nem vagyok piacképes, akkor új csomagolást kell készítenem, picikét szexibbé kell tennem az arculatot, kozmetikázni kell, és az ügyfél ezt meglépi, mert randizni akar” – mondja Béla.

Minél idősebb az ember, annál nehezebb közös metszethalmazt találni olyanokkal, akikkel kölcsönösen ideálisnak tartják egymás életkorát.

Ezért folyamodnak sokan egy kis csaláshoz az online adatlapok kitöltése során. „Van egy jól kinéző 72 éves nő, túl ráncfelvarráson, esetleg plasztikai műtéte is volt, ad magára. És azt vallja, neki 65 évesnél idősebb pasi nem kell. De melyik 65 éves férfi mondja azt, hogy 70 feletti nőt szeretnék? Nincs ilyen” – mutat rá Béla a kegyetlen valóságra. De ne is szaladjunk ennyire előre életkorban, az aszinkron már sokkal hamarabb, a középkorúaknál megjelenik. Béláék saját felmérése nagyon leegyszerűsítve azt mutatja, hogy minden nő 30-35 éves férfit szeretne társnak. A huszonéves, a harmincas és a negyvenes is. A negyven pluszos nő helyzete a legnehezebb, mert a harmincas éveikben járó férfiak nagyon ritkán vágynak idősebb nőre.

Forrás: Getty Images

Nem lúzerek gyűjtőhelye

„A társkereső irodákról van egy olyan képzavar, hogy biztos csak lúzerek járnak ide. Ez egyáltalán nem így van. Címlapos fotómodell ügyfelünk is volt már. Rá sok mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy csúnya, és könnyen is ment neki az ismerkedés. Viszont csak kétféle pasival találkozott életében: az egyik, aki meglátja benne a nőt, de csak egy éjszaka erejéig, a másik, aki úgy érzi, kevés hozzá, ezért inkább meg se próbálja. A hölgy 30 év körüli volt, akiben már megfogalmazódott, hogy jó lenne egy család, csak éppen nem bírt eljutni odáig, hogy tartós kapcsolatot tudjon kialakítani, ezért keresett meg bennünket.

Egyébként a legtöbb embernek egyfajta énkép-zavara van: az egyik csoport alulértékeli magát, a másik csoport pedig túlértékeli. Ez mindkét esetben lépéshátrányt jelent”

– mutat rá Béla.

Sokan mereven ragaszkodnak az általuk meghatározott paraméterekhez, például a már sokat emlegetett életkorhoz. Ez gyakran eredményezi azt, hogy borzasztó sokáig kell várni, mire akad egy minden szempontból megfelelőnek tűnő célszemély. Aki gyorsítani akar a folyamaton, annak érdemes rugalmasabban hozzáállni bizonyos mérőszámokhoz, tanácsolja Béla: „Mi már a szerződéskötéskor is törekszünk arra, hogy finomhangoljuk az életkori elvárásokat, és tágítsunk az ügyfél eredeti elképzelésén, hogy legyen reális esélye ésszerű időn belül randikon részt venni. Az életkor, a habitus és az életvitel nem mindig van szinkronban. Egy 35 éves férfi is lehet nagypapás és 60-asok is élnek nagyon aktív életmódot. Mindez egy adatlapról sokszor nem derül ki”.

Kiemelt kép: Getty Images