A falon képek cowboy-filmek hőseiről és színésznőkről. Az ágy mellett kis komód, rajta olvasólámpa, a padlón keskeny szőnyeg. Tipikus lányszoba az amerikai dél ötvenes éveiből, egy családi farmon. Itt aludt a tizenhat éves Nancy Clutter, amikor a családi otthonukba két ismeretlen férfi tört be. 

Richard Eugene Hickok és Perry Edward Smith azon az éjszakán a Clutter-család mind a négy otthon lévő tagjával végzett, ám a remélt nagy zsákmány helyett mindössze ötven dollárt, egy rádiót és egy távcsövet tudtak magukkal vinni. Az 1959. november 15-ének hajnalán a Kansas állam Finney megyéjében található Holcombban elkövetett gyilkosságról a világon mindenhol tudnak. Azért, mert az író Truman Capote érdeklődését felkeltette a hír, és a New Yorker megbízásával odautazva éveken át tartó kutatómunka végén megírta Hidegvérrel című regényét. Nem tudni, mi vonzhatta mágnesként az írót, hiszen a gyilkosságok nem voltak olyan ritkák akkoriban sem. Valamit megérzett, valami megérintette, és nem sajnálta a történetre és a szereplők megismerésére a rengeteg időt, figyelmet. Ebből a regényből készített neo-noir filmet Richard Brooks rendező 1967-ben, majd Jonathan Kaplan egy kétrészes minisorozatot 1996-ban, így a történet azokhoz is eljutott, akik a sok amerikai középiskolában kötelező olvasmányként feldolgozott regényt nem olvasták. 

Truman Capote író (a forgatókönyvet is ő írta) Scott Wilson és Robert Blake színészekkel az 1967-es film forgatásán (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Az 1996-os filmben a gyilkosok közül Richard Hickokot a Vészhelyzetből jóságos Green doktorként ismert Anthony Edwards alakítja, méghozzá hideglelősen jól. Társát, a gyakran zavart és bizonytalan Perry Smith-t Julia Roberts testvére, Eric Roberts. A néző gyomra már akkor összeszorul, amikor látja a két fickót cinikusan és röhögcsélve egy barkácsáruházban kesztyűket, ragasztószalagot és kötelet vásárolni.  

Eric Roberts mint Perry Smith, Anthony Edwards mint Richard Hickock, és Sam Neill mint Alvin Dewey ügynök, az 1996-os minisorozat főszereplői (Fotó: CBS via Getty Images)

A regény és a film nemigen tér el az eredeti rémes történettől, Capote maga is tényregénynek nevezte művét, és bár ragaszkodott a valós elemekhez, mégsem az eseményekre, hanem az okokra koncentrált.

Gyilkosság a semmiért

Clutterék tipikusnak mondható déli család voltak. Gazdálkodásból éltek, szigorúan, de figyelmesen nevelték a gyerekeket, vasárnaponként eljártak a templomba. Megbecsült tagjai voltak a kisvárosi közösségének és a metodista egyháznak. Tehetősnek nem lehetett őket nevezni, mégis ez a téves információ okozta halálukat. Egy volt alkalmazottjuk ugyanis egy cellában raboskodott Hickokkal, és azt mondta a férfinek, hogy Clutter nagy összegű készpénzt tart a dolgozószobája széfjébe. Clutternek ehhez képest széfje sem volt, pénzügyeit szinte kizárólag csekken intézte. Ám amikor az éjjel rájuk törő gonosztevőknek ezt elmondta, azok nem hittek neki, és azt gondolták, addig fenyegetik majd a családtagjaival, amíg elő nem áll az igazsággal – és a pénzzel.
Őt, feleségét, Bonnie-t és a két kamasz gyereket is összeterelték, és megkezdődött a rémes pszichológiai hadviselés. A tizenöt éves fiú, Kenyon nem számított korosztálya vagányai közé, legszívesebben egy öreg teherautót bütykölt a hátsó kertben, és famunkákkal foglalatoskodott.

A Clutter-család meggyilkolt tagjai: a 48 éves Herb Clutter, a 45 éves Bonnie, a 16 éves Nancy és a 15 éves Kenyon. Jobbra a családfarmja, felül látható a házuk, ahol a szörnyű gyilkosságok történtek (Fotók: Bettmann/Getty Images)

Nővére, Nancy, a család egyetlen nem szemüveges tagja viszont népszerű volt a maga köreiben. Jól tanult, tagja volt a színjátszó körnek, klarinétozott, lovagolt, szeretett részt venni a házimunkákban, nagy élvezettel sütött és főzött. Őt a gyilkosok egyike, Hickok kis híján megerőszakolta, de a társa ezt nem engedte. Képzelhető, mit éltek át a szülők, amikor mindezt végighallgatták… 

Az apát különválasztották a családtól, a többieket az emeleti fürdőbe zárták, kapkodva terelgették őket egyik helyiségből a másikba. Kenyont levitték az alagsorba, majd újra vissza, közben folyamatosan és egyre idegesebben faggatták Herbertet a széfről vagy bármilyen pénzről, amit otthon tart. Miután a férfi semmiféle széfet, sőt semmilyen összeget nem tudott átadni nekik, a dühös természetű Smith egyszerűen elvágta a torkát, és fejbe is lőtte. Ami ezután következett, az már azt szolgálta, hogy nem maradjanak tanúk… Közelről lelőtték sörétes puskával előbb Kenyont, majd Nancyt, legvégül édesanyjukat, Bonnie-t is. 

Áldozatokból elkövetők

A gyilkosság helyszínére Capote-t elkísérte jó barátja, Lee Harper írónő is, akit a Ne bántsátok a feketerigót! című, ugyancsak korszakos regény írójaként ismerünk. Harper később előkerült jegyzetei is érdekesek, ő írja le, mennyire megviselte a helyi seriffet, Alvin Dewey-t a nyomozás, hiszen Herbert Clutter jó barátja volt. Az amúgy jó barátságban lévő Capote és Harper éppen ezen a munkán idegenedett el, Harper úgy érezte, hogy Capote egyfajta kutatási asszisztenssé fokozta őt le, nem értékelve eléggé a munkáját. Capote hat éven át tartó kutatásaiból kiderült, mindkét gyilkos maga is áldozatnak tekinthető. Erőszak, elhanyagolás, szeretetlenség, többféle trauma szegélyezte az életútjukat. Minderről az író szenvtelen, de pontos jelentést tett, ami nem menti fel az elkövetőket, de alkalmas a történetet tágabb összefüggésbe helyezni. Nem foglalt állást, nem ítélt el, csupán felmutatta, mi minden van – lehet – egy gyilkosság hátterében. 

A 28 éves Richard Eugene Hickock (balra) és a 31 éves Perry Edward Smith a Kansasi Nyomozó Iroda különleges ügynökeivel (Fotók: Bettmann/Getty Images)

Richard Hickockról kiderítette, hogy tizenkilenc évesen súlyos autóbalesetet szenvedett, attól torzult el az arca, és az apja szerint akkor változott meg a viselkedése is. Korán nősült, volt három gyereke, majd kisebb bűncselekményekért börtönbe került. Ekkor találkozott Cuttlerék volt alkalmazottjával. És Perry Smith-szel, aki hányatott sorsú gyerekként árvaházba is került, és ott bevizelése miatt rendszeresen bántalmazták. Három testvére közül kettő öngyilkos lett, ő pedig fiatalon szintén súlyos balesetet szenvedett, ami után gyógyszerfüggő lett. Betöréses lopás miatt került egy kansasi börtönbe. „Én nem akartam bántani azt az embert. Úgy éreztem, hogy nagyon rendes ember. Csöndes és barátságos. Igen, így éreztem egészen addig a pillanatig, amíg át nem vágtam a torkát.

Clutterék sose bántottak. Mások ellenben igen. Mindenki, akivel csak találkoztam életemben. Lehet, hogy éppen Clutteréknak rendeltetett, hogy mindnyájukért megbűnhődjenek”

– vallotta Smith.

A két elkövetőt hat héttel a gyilkosság után letartóztatták, majd elítélték. Kivégzésükre 1965 áprilisában került sor.

A család két felnőtt gyermeke, a már külön élő Beverly és Eveanna évtizedeken át nem szólalt meg nyilvánosan. Megrázó adalék, hogy Beverly esküvőjét négy nappal szülei és testvérei temetése után tartották. Férjével ő is gazdálkodó lett, három gyermekük született, majd tizenegy unokának örülhettek együtt. Eveanna tanárnő lett, neki is három gyermeke született. A két életben maradt testvér nem volt elégedett Capote könyvével, nem tartották korrektnek az írást, valószínűleg azt, hogy az író bizonyos értelemben eszközként kezelte a négy ember életét és halálát. Ezért ők maguk három vaskos iratgyűjtőből álló magán-emlékkönyvet állítottak össze az elhunytakról. Fényképek, érettségi hirdetmények, báli meghívók, levelek és naplórészletek őrzik a leszármazottaknak a meghalt Herbert, Bonnie, Nancy és Kenyon emlékét. „Az életüket akartuk megörökíteni. Nem azt, ahogyan meghaltak” – mondták a nővérek.

Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu