Elég, ha csak a noir filmek klasszikus jeleneteire gondolunk: nincs olyan detektív, aki ne szeretné a whiskyt, és olyan hőst vagy antihőst sem hordott még hátán a filmipar, aki visszautasított volna egy pohárka bourbont vagy a scotchot (hogy mi a különbség whisky, whiskey, scotch és bourbon között, arról itt írtunk korábban). De ott vannak az ikonikus italról szóló népszerű dalok is, melyeket egytől egyik férfiak énekeltek fel, és hasonló a helyzet a sörrel és a rummal is. De miért is?
A whiskykészítés női gyökerekkel rendelkezik
1957-ben Marjorie Samuels büszkén mutogatott férjének egy vastag, élénkpiros viaszba mártott a bourbonos üveget. Kijelentette, hogy ez a dizájn lesz az, ami a Maker’s Mark jövőjét jelenti majd. Férje, Bill Samuels, a Maker’s Mark társalapítója visszautasította a koncepciót, Marjorie azonban nem hagyta magát, és kijátszotta mindent eldöntő aduászát: tanulmányi eredményeik alapján Marge első, míg Bill utolsó lett a Louisville-i Egyetemen. Érvelése hatásosnak bizonyult, ezzel pedig véget is ért közöttük a beszélgetés. Marge tehát sikerrel forradalmasította a márka dizájnját – a jellegzetes piros viasz, a kézzel tépett címke és a klasszikus betűtípus azóta is a vállalat egyik sajátosságának számít. A Marker’s Marknál napjainkban is nők hoznak döntéseket, Victoria MacRae-Samuels – a cég jelenlegi üzemeltetési alelnöke – például James B. Beam (róla nevezték el a Jim Beam márkát) leszármazottjaitól sajátította el a whiskykészítés fortélyait.
Marge és Victoria sikere közel sem nevezhető egyedülállónak a bourboniparban, mégis keveset tudunk a nők és az italfőzés kapcsolatáról – és éppen ez volt az, ami Fred Minnick író, a Whisky Women: The Untold Story of How Women Saved Bourbon, Scotch, and Irish Whiske (Whiskey nők: Az elmondatlan történet arról, hogy mentették meg a nők a Bourbont, a skót whiskyt és az ír whiskyt) szerzőjének figyelmét is felkeltette. Kutatásai azzal a céllal indultak, hogy megismerje a nők szerepét a férfiasnak gondolt whiskygyártás világában – munkájával pedig egy meglepően messzire nyúló történetet sikerült feltárnia. Ott van például Maria Hebraea alkimista, számos kémiai műszer és berendezés feltalálója, a világ legelső lepárló berendezésének megalkotója – legalábbis a 4. századból fennmaradt jegyzetek alapján (eszköze egyébként Európa egyes részein még ma is használatos). De szintén nőknek tulajdonítható a sör feltalálása (i. e. 4000 körül), és Catherine Spears Frye Carpenter nevéhez fűződik a legelső lejegyzett whiskyrecept is 1818-ból, Johnnie Walker felesége, Elizabeth munkája nélkül pedig létre sem jöhetett volna a máig népszerű Black Label.
Fotó: Getty Images
Minnick kutatásaiból világosan látszik, hogy a nők már a sötét középkorban is fontos szerepet töltöttek be a szeszfőzés területén – egészen addig, míg el nem tiltották őket az olvasástól és a természettudományoktól, egyes kultúrákban pedig még az alkohol közelébe sem engedték őket. A korszakból fennmaradt írásos jegyzetek között ritkán lehetett női neveket látni, és hosszú évszázadokig alig, vagy egyáltalán nem tettek említést róluk, mígnem az 1200-as években újra fel nem bukkantak – állítja Minnick. Ahogyan nőtt a kereslet az aqua vitae, vagyis a gyógyászati célokra használt, gyógynövényes szeszes italok iránt, úgy lett újra egyre nagyobb szerepe a női munkaerőnek – aminek aztán a boszorkányüldözések vetettek szomorú véget (Minnick szerint a boszorkánysággal vádolt nők elleni büntetőeljárás egyik bizonyítéka nem más volt, mint az aqua vitae főzése és birtoklása).
A nők az 1920 és 1933 közötti amerikai szesztilalom idején a szeszcsempészetben is jelentős szerepet játszottak. A csempészek koronázatlan királynője Gertrude Lythgoe volt, egy gyönyörű, befolyásos nő, aki a szesztilalom bevezetése után azzal járt túl a kormány eszén, hogy a Bahamákra költözött, és whisky-nagykereskedést alapított. A tilalom eltörlése után – mivel az alkoholfogyasztást a prostitúcióval is hírbe hozták – nők számára továbbra sem értékesíthettek szeszes italokat, nehogy véletlenül „bűnbe vigye őket” az ital. „A nők és a whisky egy régi időkből származó asszociáció miatt különültek el egymástól, amikor a prostituáltak számítottak a legnagyobb kiskereskedőknek” – mesélte egy interjúban Susan Reigler, a Bourbon Women Association (egy szervezet, amely világszerte nőket oktat a bourbonról) elnöke. És külön megdöbbentő,
hogy a nőket célzó közvetlen reklámozás tilalmát csak 1987-ben oldották fel az Egyesült Államokban.
Az 1990-es évekre a bourbon újra reneszánszát élte, és a koktélkultúra is felemelkedésnek indult. „A 90-es évektől egyre több nő lépett a munkaerőpiacra, és hamarosan ők képezték a lakosság másik felét, akiket meg kellett célozni a hirdetésekkel” – nyilatkozta Lyndsey Gilpin újságírónak Peggy Noe Stevens, a világ első női mesterkóstolója (aki egyben a Bourbon Women Association alapítója is).
Gertrude Lythgoe:
Fogyassza mindenki azt, ami megfelel az ízlésének
Bár a 20. század végéig nem volt teljesen elfogadott társadalmilag, ha egy nő alkoholos italt fogyaszt, szeszfőzdék lepárlómestereként, tulajdonosaként és vezetőjeként mégis rendre megfordultak az iparban. „Annak ellenére, hogy a whiskyt készítő és fogyasztó nőkre sokáig nézett rossz szemmel a társadalom, mégis sikeresen mozogtak az üzleti életben – bár jóval kevesebb elismerést zsebeltek be érte akkoriban” – mondja Minnick. Pedig nőként elindulni ebben a szakmában sokkal nagyobb kihívást jelentett. Például egy Minnick által megkérdezett nő, aki az 1940-es években volt vegyész, pályázott egy szeszfőzői állásra, amit azért nem kapott meg, mert a főnöke attól tartott, hogy a férfiak a szoknyája alá néznek majd, amikor felmegy a lépcsőn (az akkori vállalati szabályok szerint a nők nem viselhettek nadrágot).
A közelmúltban jellemző volt az italgyártó cégekre, hogy többnyire ízesített italokkal próbálták becélozni a női fogyasztókat – gondoljunk csak a mézes-fahéjas whiskyre és a gyümölcsös likőrökre, csak hogy néhányat említsünk a sokból. Pedig
a számok azt mutatják, hogy eljárt az idő a nőiesként definiált édes italok felett:
kutatások szerint, a jó minőségű párlatok kedvelői között egyre magasabb számban akadnak női fogyasztók is, és egyre többen vallják azt, hogy értelmetlen egyes italokat nőiesnek, míg másokat férfiasnak titulálni.
„A nők kíváncsiak. Élvezik az ételeket, italokat, ismerik a minőséget, tanulni akarnak, és egyre kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy van, ami csak a férfiak itala lehet” – vallja Stevens. A dolgok tehát lassan, de biztosan változásnak indultak: a Johnnie Walker márka megalkotta Jane Walkert, az ikonikus skót whisky cilindert, kabátot és magas szárú csizmát viselő nőalakját, aki stílusában szinte kiköpött mása az eredeti dizájn férfialakjának, a közel 200 éves múltra visszatekintő cégnek pedig most először lett női párlatmestere dr. Emma Walker (csak névrokon) személyében. És ahogyan az IT-szektorban, úgy a whiskyipar területén is egyre magasabb a szakma iránt érdeklődő nők száma – amiből igazából idáig sem volt hiány a történelem során.
Ha tehát férfiként szívószállal innád a Margaritát, esetleg nőként szürcsölgetnél el egy pohárka jeges whiskyt (persze mindent csak mértékkel), akkor egészségedre! Mindenkinek szíve joga azt szeretni, ami igazán jól esik.
Kiemelt kép: Nő whiskyvel 1949 körül – Fotó: Mirrorpix/Getty Images
