A mérgező kifejezést az utóbbi években egyre többször használjuk helyzetek és emberi kapcsolatok leírására. Nem véletlen, mert nagyon szemléletesen fejezi ki például azt a környezetet, amiben a szülők elhanyagoló, bántalmazó, irreális elvárásokat támasztó, esetleg maximalista, vagy túlságosan védő-túlkorlátozó légkört teremtenek, olyat, ami megmérgezi a kapcsolatot és az érintettek testi/lelki egészségére is hasonlóképpen hat. A toxikus szülői mintákat csaknem lehetetlen felismerni addig, míg köztük él az ember, hiszen az, amit otthon tapasztalunk, a legtöbbünk számára természetesnek tűnik, nem tudjuk, hogy lehet máshogy, jobban csinálni. Csak amikor végre kicsit messzebbről tudunk ránézni a dologra, és amikor egyre többször szembesülünk saját életvezetésünket gátló szokásainkkal, visszatérő reakcióinkkal, akkor ismerjük fel, hogy nagyon nem volt rendben, amit otthon tapasztalatunk.
Nézzük, mik azok a jelek, amik arra utalnak, mérgező családi légkörből jössz! Fontos, hogy a jelek önmagukban nem jelentik azt, hogy toxikus szülői mintákat hoztál, de ha közülük többen is magadra ismersz, érdemes lehet szakember segítségével feltérképezni a háttérben húzódó okokat.
Nehezen építed fel a bizalmat
Hiába, hogy partnered soha nem vert még át, legjobb barátod pedig az a fajta, akit éjjel is felhívhatsz, ha van valami, mégsem tudod elhinni, hogy tényleg bízhatsz bennük? Ez az egyik legfontosabb jele a szülői mérgezésnek. A negatív szülő-gyerek interakciók ugyanis megnehezíthetik, hogy felnőttként megtanulj bízni az emberekben és emberi kapcsolataidban. Szakértők szerint ezek a minták alapjaiban rendítik meg a hitet, hogy a világ egy biztonságos hely, hogy a körülöttünk élőkről érdemes jót feltételeznünk, és hogy a többi ember tiszteletben tartja majd a határainkat.
Nehezen viseled a visszautasítást és a kudarcot
Pánikba esel, ha lekésel egy határidőt, vagy ha elutasítják egy kérésedet? A mérgező szülők gyermekei sok esetben egészen szélsőséges szégyent és fájdalmat élhetnek át, amikor valami nem, vagy nem úgy sikerül, ahogy tervezték. A rendszeres gyerekkori elutasítás vagy leértékelés komolyan befolyásolhatja az önmagunkról alkotott képünket még felnőtt korunkban is. Ha észreveszed magadon, hogy rettegsz a kudarctól és a visszautasítástól, nagyon valószínű, hogy dolgod van ezekkel az érzésekkel.
Néha te is megdöbbensz a reakcióidon
Fordult már veled elő olyan, hogy egy helyzetben egészen irreálisnak érezted a reakciódat? Például elsírtad magad, mert lemondták egy programodat? A Canadian Family Physician című folyóiratban megjelent 2013-as tanulmány szerint az, hogy gyerekkorodban bántalmazás vett körül, a felnőttként hajlamossá tehet az aránytalanul intenzív érzelmi reakciókra. Ha szülők érvénytelenítik a gyerek érzéseit (ugyan már, nem nagy ügy), vagy épp ellenkezőleg, mindenképpen meg akarják őket óvni a nehéz érzésektől, megnehezíthetik, hogy megfelelő érzelemszabályozás alakuljon ki.
Valahogy mindig rossz párkapcsolatokat fogsz ki
A szeretetről és a kapcsolatokról általában a családunkon keresztül tanulunk, ismételjük a kapcsolati mintákat, ezért sokszor megesik, hogy
ha mi magunk diszfunkcionális családban nőttünk fel, felnőttként is keressük majd az egészségtelen kapcsolatokat.
Szakértők szerint, ha nehézségeid vannak a kapcsolataidban, állandóan olyasvalaki mellett kötsz ki, aki megbánt, állandóan elhagyatottnak vagy elutasítottnak érzed magad, akkor nagy valószínűséggel toxikus kapcsolatban élsz, és annak is nagy az esélye, hogy minderre születési családodban szocializálódtál.
Hajlamos vagy a saját érzelmi szükségleteidet utolsó helyre tenni
Akár verbálisan vagy fizikailag bántalmazó, akár manipulatív szülővel nőttél fel, esetleg olyan szülővel, aki azt éreztette veled, hogy nem szeret téged, a saját érzelmi szükségleteidet mindig a képzeletbeli hierarchia végére fogod sorolni. Az ilyen légkörben felnövő gyerekek ugyanis hamar megtanulják, hogy akkor járnak jól, ha a szülők igényeit helyezik a sor elejére: ekkor van nyugi. Ha felnőttként rendszeresen így teszel, az előbb utóbb megmérgezi a kapcsolataidat.
Nem a saját életedet éled
Érezted már úgy, hogy ha az emberek tudnák, hogy valójában milyen vagy, akkor nem szeretnének? Ha egyik vagy mindkét szülőd gyakran volt mártírszerepben, amitől úgy érezted, a te lelkeden szárad az ő boldogtalanságuk, bizonyára megtanultál úgy viselkedni, amitől azt remélted, jó kedvük lesz. Ha felnőttként is megmaradnak ezek a mintáid, jellemző lehet rád, hogy igyekszel elfedni valódi énedet, és mindig úgy viselkedsz, ahogy szerinted mások szeretnék, hogy viselkedj.
Nagyon kritikus vagy magaddal
Ha nagyon alacsony az önértékelésed, ha sokszor előfordul, hogy magadban butának, rondának nevezed magad, az annak a jele is lehet, hogy szüleidtől nem kaptad meg mindazt, ami az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges. Ha olyan közegben nőttél fel, ahol csak a tökéletességet tolerálták, te magad is kíméletlen maximalistává válsz. Az International Journal of Social Psychiatry című szaklapban megjelent 2020-as tanulmány szerint azok a gyerekek, akiket a szüleik szidtak, hajlamosabbak arra, hogy túlságosan kritikusak legyenek önmagukkal szemben, és nagyon alacsony önértékeléssel rendelkezzenek.
Állandóan bocsánatot kérsz
Ha a barátaid állandóan könyörögnek, hogy ne kérj már folyton bocsánatot, az annak a jele lehet, hogy mérgező szülőkkel nőttél fel. A toxikus szülők gyermekei folyamatosan monitorozzák mások érzéseit, és rettegnek attól, hogy a másik embernek szomorúságot vagy bánatot okozzanak.
Folyamatosan szükséged van a megerősítésre
Ha nem bízol saját értékítéletedben, döntéseidben, ha folyamatosan külső segítségre van szükséged egyes döntéseid kapcsán, az annak a jele lehet, hogy toxikus környezetben nőttél fel, olyan közegben, ahol minden döntést mások hoztak meg helyetted, vagy rendszeresen megkérdőjelezték a választásaidat.
Nehezen megy az intimitás
Lehet, hogy könnyen ismerkedsz és mész bele akár testi kapcsolatba is, de amint szorosabb érzelmi kötelékről van szó, riadót fújsz? Ez annak a jele, hogy félsz bizalmat szavazni a másik embernek, félsz az elköteleződéstől, mert korábban egy kötődő emberi kapcsolatban, esetleg szüleiddel való kapcsolatodban sérültél.
Kerülöd a szüleidet
Ha mindenáron kerülöd a szüleidet, ha nem szívesen töltesz velük időt, ha aggodalommal és feszültséggel tölt el, hogy találkoznod kell velük, az egy elég egyértelmű jel arra, hogy valami nem stimmelt, miközben felnőttél. Mivel felnőttként már választhatod az elkerülést, könnyen lehet, hogy ez egyfajta válasz korábbi sérelmeidre és a fel nem dolgozott problémákra.
Mindenkivel versengsz
Ha úgy nősz fel, hogy úgy érzed, nem vagy elég jó, az nagyon megviselheti a pszichédet. Akár úgy gondolod, hogy nem vagy elég vékony, elég jóképű/szép, elég gazdag vagy elég vicces, és gyakran fut át a fejeden a „nem vagyok elég jó” gondolat, könnyen lehet, hogy olyan közegből jössz, ahol szüleid egy testvéreddel vagy épp a szomszéd gyerekével hasonlítgattak össze, és azt éreztették veled, hogy nem vagy elég jó.
A szülőség nem könnyű mesterség, és bár gyerekként szeretnénk úgy látni, hogy szüleink mindenhatók és tökéletesek, a valóságban ők is csak emberek. A fizikai, szóbeli vagy érzelmi bántalmazás jeleit egyre többen, és egyre hamarabb felismerjük, de hibákat még azok a szülők is elkövetnek, akik alapvetően szeretettel fordulnak a gyerekeik felé.
Felnőttként két fontos dolgunk van: törődni lelki jólétünkkel, múltunkkal és feldolgozni mindazt a jót és rosszat, amit otthonról hoztunk, szülőként pedig arra törekedni, hogy olyan szülei lehessünk gyerekeinknek, amilyenre valóban szükségük van.
És hogy hogyan birkózhatunk meg vele, ha mérgező szülők béklyói nehezítik felnőtt életünket? A cikk hamarosan érkező második részében erre keressük a választ. Ahogy már említettük, egy terápia mindig segíthet, illetve jó szívvel ajánljuk az egyik leghíresebb amerikai pszichológus, Susan Forward Ph.D, Mérgező szülők (Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?) című könyvét, amely 1989-es megjelenése óta generációk számára ért fel egy terápiával, amely során megtapasztalhatták az érzelmi függetlenséget.
Kiemelt kép: Getty Images