Szokták mondani, hogy a barátok az élet sava-borsa, akik igazán megfűszerezik a mindennapjainkat – legalábbis elméletben. De ki ne hallott volna olyanról, vagy éppenséggel tapasztalta volna már meg a saját bőrén, hogy egy korábban jónak, sőt sziklaszilárdnak tűnő kapcsolat valahogy megváltozik? Amivel persze borul a korábban megszokott dinamika is. Már nem válaszol az üzenetekre olyan gyorsan, mondvacsinált okokkal lemondja a találkozókat – jelek, amik mind azt sugallják, hogy a kapcsolat már nem olyan, mint korábban volt. Ezzel pedig gyakran nincs semmi probléma, és nem is tudunk tenni ellene, hiszen az emberek – mi is – változunk, mit ahogy a körülményeink is, és előfordul, hogy a barátok eltávolodnak egymástól. Azonban simán előfordulhat, hogy a kapcsolat – és a másik fél – toxikussá válik, akkor pedig szívfájdalom ide vagy oda, ideje búcsút intenünk.

Árulkodó jelek

Toxikus barátságok akkor jönnek létre, amikor az egyik személyt érzelmileg bántja vagy kihasználja a másik, így a kapcsolat inkább teher, mint támogatás” – mondja Suzanne Degges-White, a Toxic Friendships (Toxikus barátságok) című könyv szerzője a Choices oldalon. Egy rossz barátság megemelheti a vérnyomást, csökkentheti az immunitást, és hatással lehet a mentális egészségünkre is, tehát szó szerint belebetegedhetünk egy ilyen kapcsolatba. De annak ellenére, hogy pusztítást végeznek a testünkben és lelkünkben, nehéz észrevenni a mérgező barátságokat. Ez azért van, mert a legtöbbjük csodásan kezdődik – mi másért is barátkoznánk egyáltalán velük?

A barátok jól érzik egymással magukat és a legjobbat hozzák ki egymásból. Szurkolnak egymásnak, együtt ünneplik a sikereket, és támogatják egymást a nehéz időkben.

Az igazi barátok őszinték, de nem ítélkeznek egymás felett. Meghallgatnak, tanácsot adnak, ha kérdezik őket, és segítenek válsághelyzetben. Megbíznak egymásban, és tudják, számíthatnak a másikra.

Az irodalmi művek, filmek, sorozatok hemzsegnek a toxikus barátságoktól, például Anna Delvey és „barátai” az Inventing Anna – Az örökösnő álarca mögött című Netflixes sorozatban, vagy a Plasztikok a Bajos csajokban, esetleg  Ferris és Cameron a Meglógtam a Ferrarival című vígjátékban. De míg a filmvásznon a mérgező barátságokat könnyen kritizáljuk, addig a saját életünkben nehéz lehet felismerni a figyelmeztető jeleket. Azonban tudnunk kell, hogy a barátságunk éppen hullámvölgybe került, „csak” kifáradt, vagy valóban toxikus, mert az utóbbi esetben a saját érdekünkben jobb, ha véget vetünk a dolognak. Lássuk hát a jeleket!

Megaláznak mások előtt

Ha sokszor a mi kontónkra viccelődnek mások jelenlétében, főleg azért, hogy a többiek kinevessenek minket, esetleg nyilvánosan beszélnek a rájuk bízott titkainkról, akkor az bizony elég árulkodó. Ezt az American Journal of Sociology-ban publikált tanulmány szerint azért teszik, hogy népszerűséget generáljanak, és ezt legkönnyebben egy közeli barát kárára tudják megtenni, hiszen ő mindig kéznél van, és mivel szereti az illetőt, sokáig hagyja majd magát. 

Elutasítják az értékeinket

A kortársak nyomása nem csak a fiatalabbakat érinti – néha a felnőttek, különösen a mérgező barátok nyomást gyakorolnak rád, hogy olyasmit mondj vagy tegyél, amit nem akarsz, mert az a saját hasznukra válhat.

Kihasználnak

Bár szinte minden barátság része bizonyos szinten a különböző szívességek kérése (pl. elvinni valahova kocsival, vigyázni a kutyájára), a dolgok bonyolulttá válhatnak, ha a segítség csak egyirányú, hiszen a egészséges barátság lényege a kölcsönös szeretet és tisztelet. De ebben az esetben mindig csak az ő érdekei és kívánságai vannak szem előtt tartva, folyton csak az ő igényeit kell mindenkinek néznie.

Ne engedjük magunkat dróton rángatni! (Fotó: Getty Images)

Gázlángozás

A gaslighting jelenségről már mi is írtunk: ez az, amikor a másik valamilyen eseményt teljesen másként állít be, mint ahogyan mi érzékeltük, ezzel azt a hatást keltve, hogy mi tévedtünk, nem is úgy volt, és előbb-utóbb kételkedni fogunk magunkban (és a végén már a józan eszünkben is). Ha pedig kiborulunk, és szembesítjük mindezzel, akkor jön a következő pont.

Nem vállalják a felelősséget

Az egyik legtipikusabb jellemzője egy ilyen „barátnak”, hogy nem vállalja a felelősséget azért, ahogyan bánik velünk, és olyan módon kér bocsánatot, hogy közben nem ismeri el, hogy a viselkedése megbántott téged. Például hozhat egy kávét ahelyett, hogy bocsánatot kérne a viselkedéséért, és aktívan megfogadná, hogy változtat rajta. Olyan nincs, hogy mindig csak mi értünk félre valamit, pedig ő mindent tökéletesen csinál! Ha érezzük, hogy valami nem oké a kapcsolatunkban, de erről nem tudunk beszélni, vagy le vagyunk hurrogva, akkor nagy valószínűséggel igazunk van. Hallgassunk a megérzéseinkre!

Hazudozás

Amikor egy kapcsolat eljut odáig, hogy nem vagyunk őszinték egymással, akkor jogos a kérdés: mi értelme ennek az egésznek? Ha valóban barátok vagyunk, akkor vajon tényleg kell arról hazudni, hogy mit csinálunk este, vagy meg lehet mondani a másiknak, hogy nem érünk rá, mert xy-nal találkozunk? Egy egészséges kapcsolatban ezekből nem lenne probléma, tehát ha a barátunk elkezd ilyesmikben (is) lódítani nekünk, akkor jó, ha tudjuk: számára már nem vagyunk barátok, de valami miatt továbbra is a közelben akar tudni. Hogy mi ennek a valódi oka, arra viszont csak ő tudna magyarázatot adni. De úgysem fog.

Elég legyen ebből!

Ha egy barátság toxikussá válik, akkor mindegy, hogy milyen régóta tart a kapcsolat, a saját érdekünkben búcsút kell intenünk neki. Ez persze nem minden esetben egyszerű, hiszen gyakran olyan spirálba keveredünk, amiből nehéz szabadulnunk, bármennyire is szeretnénk. Ebben nagyon hasonlít az olyan párkapcsolatokhoz, amikor a nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező fél hol közelít, hol távolít a másikhoz, aki így nem tud szakítani. Hiszen amikor összeszedné az erejét ahhoz, hogy kiszálljon, mindig visszaédesgeti a mérgező fél, mert neki szüksége van erre az energiára, és a tudatra, hogy bármit megtehet. A szenvedő fél pedig hagyja magát, hiszen vágyik a szerettének figyelmére, és úgy kap a morzsák után, mintha azok sokfogásos lakomák volnának.

Ha szerencsénk van, akkor viszont történik valami, egy veszekedéssé fajuló konfliktus mondjuk, amikor robban a bomba, és végleg pontot tehetünk a dolog végére, bár ez a ritkább eset. Sokkal gyakoribb az előbb vázolt csiki-csuki helyzet, amikor viszont össze kell szednünk magunkat, hogy kimondjuk: elég. De nem lehetetlen. Dr. Suzanne Degges-White pszichológus és kapcsolati terapeuta a Psychology Todayen írta meg azt a három olyan lépést, amiket ajánlani szokott a páncienseinek, hogy meg tudják szakítani a kapcsolatot a mérgező barátaikkal.

A dolog rólunk és az igényeinkről szóljon, ne az ő hibáikról

Túl gyakran előfordul, hogy az emberek elkapkodják és a barátjukra hárítják a felelősséget, aki rosszul bánt velük, amikor a barátság megszüntetéséről döntenek. Ezután persze a hibáztatott személy azonnal begurul, és védekezni kezd, amiből komoly konfliktusok is kialakulhatnak. Függetlenül attól, hogy ki érdemli meg valójában az áldozat vagy az elkövető címkét, kerüljük el a harcias fogalmazást, ne mondjunk az alábbiakhoz hasonló mondatokat: „Te kényszerítettél arra, hogy…” vagy „Nem kellett volna soha…” vagy „Te ilyen vagy olyan vagy…” és így tovább.

A szakértő szerint csábító (és katartikus) gondolat lehet, hogy beolvassunk a másiknak, és nyakába zúdítsunk mindent, ám ez nem szerencsés.

Sokkal felszabadítóbb élményt jelenthet, ha vállaljuk az érzéseinket és a saját felelősségünket a kapcsolatban játszott szerepünkért, de ugyanakkor elmondjuk, hogy milyen érzéseket keltett bennünk a másik viselkedése. Ezzel esélyt adunk a számára, hogy egy másik kapcsolatban már ne kövesse el ugyanezt a hibát. Ne szégyenítsük meg, és ne hibáztassuk, mert ez csak nagyon átmeneti győzelemérzetet adhat.

Ismerjük el a kapcsolat előnyeit, szépségeit

Miután ez megtörtént, és elmondtuk a barátunknak, hogy részünkről nem működhet a kapcsolat tovább, osszuk meg vele azokat az élményeket, tapasztalatokat, amik viszont pozitívumok voltak. Mondjuk el, mennyire élveztük a társaságát mondjuk ebédidőben vagy a fesztiválokon, hogy milyen jó volt vele moziba menni, amikor meghallgatta a panaszainkat vagy tanácsot adott, de más közös (jó) élményeket is sorolhatunk. Ezáltal megerősítjük benne a pozitív viselkedésmintákat, amelyeket kamatoztathat a további, másokkal való kapcsolatában. Nélkülünk.

Ne fantáziáljunk bosszúról

Bár egyesek élvezik, hogy belemerülnek a konfliktusba, és a mérgükben és negativitásukban dagonyázhatnak, ez nem a legjobb választás a mentális egészségünk vagy érzelmi jólétünk szempontjából. Jogosan érezzük dühösnek magunkat, ha egy hozzánk közelálló személy szándékosan megbántott , de ne hagyjuk, hogy a vágy, hogy megbüntessük őt, elhatalmasodjon rajtunk. Ez a megszállottság rendkívül káros a saját mentális egészségünkre. Dr. Suzanne Degges-White azt írja, hogy kutatók feltártak néhány érdekes dolgot azzal a várt örömmel kapcsolatban, amelyet a másokon való büntetés/bosszúállás révén várnak el. Kiderült, hogy a bosszú kitervelésének öröme valójában csökkenti a pszichológiai jóllétet, és a büntetésbe való belemerülés tovább rontja a lelkiállapotunkat. Ugyanis azzal, hogy elképzeljük a megtorlást a volt barátunk ellen, sokkal tovább ragaszkodunk a negatív érzésekhez, és sokkal tovább rágódunk, mintha egyszerűen csak elengednénk a vétket, és továbblépnénk. A szakértő szerint bár jó dolog megbocsátani, nem mindent és mindenkinek lehet, de ezzel sincsen semmi baj. Törekedjünk arra viszont, hogy a másik ne uralja a gondolatainkat, és ezáltal ne gyakoroljon hatást az életünkre.

Egy valakinek viszont muszáj megbocsátanunk azért, amiért a kapcsolat így végződött: magunknak. 

Kiemelt kép: Getty Images