A történet sikere egyáltalán nem meglepő, hiszen megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy elvarázsolja a közönséget: egy nehéz sorsú, de bátor kislány, rengeteg varázslat, még több kaland, barátság és sok-sok olyan karakter, akikben magunkra, barátainkra, vagy életünk egy-egy kevésbé szimpatikus főhősére ismerhetünk rá.

A meseregény mindmáig klasszikus feldolgozása az 1939-ben készült musicalfilm. A négy Oscar-jelöléséből kettőt díjra is váltó alkotás tette sztárrá a film megjelenésekor még csak 17 éves Judy Garlandot. Meseszerű, nem? A valóság sajnos ennél sötétebb, a film forgatásán ugyanis nemcsak pozitív bűbáj volt sok, de emberi gonoszság is jócskán akadt. A film forgatásával kapcsolatos visszásságokról hosszú ideje sok szó esik, most annak kapcsán került ismét reflektorfénybe a téma, hogy a Wicked című, az Óz, a nagy varázsló előtörténetét feldolgozó kasszasiker musicalből film készül, többek között Ariana Grande szereplésével.

Horror a forgatáson

Megszámolni is nehéz, korabeli visszaemlékezések szerint hányféle módon hánytak fittyet a forgatás során a szereplők testi és lelki egészségére. A felvétel során használt műhó rendkívül rákkeltő azbesztből készült: ez az elsősorban az építőiparban, épületek szigetelésére használt anyag felelős egy rendkívül ritka, lassan kialakuló, ugyanakkor igen súlyos rákbetegség, a mezotelióma kialakulásáért.

Garland Dorothy szerepében az 1939-es filmben. Kislánynak kellett tűnnie. Fotó: Silver Screen Collection/Hulton Archive/Getty Images)

Az anyag káros hatásaival már a harmincas-negyvenes években tisztában voltak, sőt már az 1900-as években feltűnt egy orvosnak, hogy az aszbesztgyári dolgozók körében különösen magas e tüdőbetegség aránya, ennek ellenére a filmgyártás első évtizedeiben rendszeresen használták ezt forgatásokon, az Ózban például a főszereplő Judy Garlandot szórták meg alaposan a tűzálló, és a hóra megtévesztésig hasonlító anyaggal, de ezzel tömték ki a Madárijesztőt alakító Ray Bolger később felgyújtott ruháját is. Ez a gyakorlat nem volt egyedülálló: források szerint például szintúgy azbeszthavat használtak a szintén 1939-es Mégis szép az élet forgatásán is, de különös felelőtlenségről árulkodik, hogy a szennyezésnek az Ózban egy kiskorút is kitettek, hiszen Garland akkor még csak 17 éves volt.

A film készítői egyébként is meglehetősen lazán kezelték a gyerekek jogait. A mesében szereplő mumpicok (más fordításban pöttömök) szerepére nemcsak törpenövésű felnőtteket, de gyerekeket is szerződtettek: egy Leo Singer nevű menedzser volt a felelős rengeteg statiszta felkutatásáért, akiket azután minimális gázsiért foglalkoztattak, korai visszaemlékezések szerint Totó kutyának (na jó, a gazdájának) is magasabb összeget fizettek ki, mint a pöttömöket alakító felnőtt és gyerekszínészeknek. A felnőtt pöttömök közül mindeközben sokan visszaéltek a főszereplő színésznő kiszolgáltatottságával, zaklatták, fogdosták, a szoknyája alá nyúltak, aminek semmilyen komolyabb következménye nem lett. Szintén korai beszámolók tanúsága szerint a forgatást mértéktelen alkoholfogyasztás, és ehhez is kapcsolódó szexuális és egyéb bántalmazás is beárnyékolta, és a nagyköltségvetésű film a szereplők biztonságára sem volt tekintettel: Aljean Harmetz 1977-ben megjelent, The Making of The Wizard of Oz (Az Óz, a nagy varázsló készítése) című könyve szerint a nyugati boszorkányt alakító Margaret Hamilton például komoly égési sérüléseket szenvedett egy forgatási balesetben. 

Leszorított mellekkel

A forgatással kapcsolatos egy másik megdöbbentő, és Hollywood úgynevezett aranykoráról sokat eláruló részlet, amelyről maga az érintett, Judy Garland számolt be. Elmondásából kiderült, hogy a forgatás során végig küzdenie kellett fejlődő nőiességével és ducinak titulált testalkatával. Bár a színésznőnek szemmel láthatóan nem voltak súlyproblémái, a stáb minden áron soványabbnak és fejletlenebbnek akarta láttatni, hiszen az akkor tini színésznőnek egy nyolcévesforma kislányt kellett alakítania.

Mellét leszorították, később egy speciális, vasból készült fűzővel egészítették ki jelmezét,

a színésznőt pedig a forgatás teljes ideje alatt erős fogyókúrára és folyamatos sportra kényszerítették. „Az étteremben mindenki azt figyelte, nehogy elcsenjek egy extra desszertet vagy valamit – mesélte Judy Garland egy már felnőttként adott interjújában. – Legalábbis én úgy érzem, hogy mindenki figyel. Talán a lelkiismeretem miatt.”

A film készítői emellett egy szakértőt (ma személyi edzőnek mondanánk) is kirendelt a fiatal színésznő mellé, hogy úszással, túrázással és tenisszel tartsa karban alakját. Az embertelen fogyókúráztatás legaljasabb húzása pedig a tinédzser színésznőnek adott tabletta volt. A stúdió egy 1937-ben újonnan forgalomba hozott gyógyszert szerzett a színésznőnek. A dextroamfetamin nevű hatóanyagot figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség és narkolepszia kezelésére írják fel ma, de a gyógyszer egyik mellékhatása a súlycsökkenés volt. Az erős függőséget okozó pirula egyéb mellékhatásai közt pedig nemcsak álmatlanság, de a színésznő rövid életét végigkísérő paranoia is ott szerepelt. (Egy másik gyógyszerrel kapcsolatos, a sztárvilágban ma is tapasztalható visszaélésről nemrégiben ebben a cikkünkben írtunk. )

Az utóbbi években többször kerültünk szembe olyan erkölcsi dilemmával, amiben azt kellett eldöntenünk, szerethetjük-e egy-egy emberileg vállalhatatlanul viselkedő alkotó műveit, függetleníthetjük-e az alkotást az azt létrehozó embertől, emberektől. Az Óz, a nagy varázsló című musicalt bizonyára más szemmel nézzük majd a fenti ismeretek birtokában, a jó hír azonban az, hogy az eredeti történet ma is ugyanolyan tartalmas és izgalmas, mint száz évvel ezelőtt, és bízhatunk benne, hogy az Óz-univerzumhoz kapcsolódó legújabb filmes vagy színpadi feldolgozások már sokkal méltóbban bánnak szereplőikkel is. 

Kiemelt kép: Judy Garland Dorothyként viselt, New Yorkban kiállított cipője az 1939-es filmből,  John Lamparski/WireImage