A ránk hagyományozott könyvhagyatéki kincseknek, antikváriumi szemlélődésnek vagy régi könyvek vásárlásának mindig van egyfajta romantikája. A megsárgult papírlapok illata, a gondolat, hogy előttünk valaki már örömét lelte a kezünkben forgatott történetben, esetleg családi örökségként dédelgette azt, jó érzéssel tölt el. (Tudod, hogy mitől van a régi könyveknek olyan jellegzetes illata? Ebből a cikkünkből ez is kiderül!) Az már kevésbé illik bele a romantikus izgalmakba, amikor fellapozva az antik szerzeményeket a sorok között megbújó penész- és koszfoltok vagy apró bogarak fogadnak bennünket. 

Bizarr meglepetések a lapok között

A régi, használaton kívüli könyvek lapjaira rakódó szennyeződések eltávolítása azonban egyszerűbb, mint azt gondolnánk. Bár nem lettünk volna azoknak a washingtoni könyvtárosoknak a helyében, akik rendre romlandó könyvjelzőket találtak a visszahozott kötetekben. Az esetet a The Guardian napilap is lehozta, miután Anna Holmes könyvtáros Twitteren intézett nyilvános könyörgést a kölcsönzők felé, miszerint inkább ingyen adnak könyvjelzőket, csak az olvasók hagyják abba az ételek és egyéb furcsa tárgyak könyvjelzőként való használatát. Az ártalmatlanabb meglepetések között házassági anyakönyvi kivonat, szuflé recept és szárított virágokszirmok voltak,

a maliciózus könyvmolyok ellenben főtt szalonnát, használt óvszert, hajfürtöt – ami ráadásul pont olyan volt, mint amit a regénybéli sorozatgyilkos vett el az áldozattól – és egy bőrmaszkot viselő macska polaroidját is hátrahagyták egykori olvasnivalójukban.

Ezekután bele sem merünk gondolni, milyen meglepetéseket rejthet a British Library által a világ legrégebbi fennmaradt nyomtatott könyvének tartott Gyémánt szútra, melyben i. e. 868. május 11-i keletkezési dátum szerepel. Bár reméljük, annyira szélsőséges szennyeződésekre nem kell felkészülnünk, mint az amerikai könyvtárosoknak, azért nem árt pár tisztítási trükköt bevetnünk az alábbiak közül, hogy otthoni bibliotékánk minden darabja méltó törődésben részesüljön.

Tisztítás kontra fertőtlenítés

Elsőre nem is gondolnánk, de van különbség az egyszerű tisztítás és az alapos fertőtlenítés között, hiszen még az előbbi a felszíni szennyeződéseket, az utóbbi már a baktériumokat is elpusztítja. Mielőtt bármibe belefogunk, az első feladat mindig a tisztítás, mert addig a különféle fertőtlenítő fortélyok sem működnek, amíg koszos maga a felület. Ezt a borító tekintetében nedves papírtörlővel vagy mikroszálas kendővel és kevés vízzel tehetjük meg, hogy még véletlenül se károsodjon a papír szerkezete.

Fotó: Getty Images

Jobb, ha meg sem próbáljuk eltávolítani a múltbéli tintafirkákat, de egy puha radírral megkísérelhetjük például a ceruzacsíkok vagy grafitujjlenyomatok eltüntetését. Miután ezzel megvagyunk, ideje bevetni a 70%-os alkohollal átitatott kendő jótékony hatását, vagy ha ennél természetesebb megoldást keresünk, a direkt napfénynél keresve sem találhatnánk jobb baktériumellenséget. Ráadásul a mikrobák többsége nem bírja ki hosszú ideig tápanyag és víz nélkül, így a napfürdőzéssel a problémák 99,9 százalékának búcsút mondhatunk.

Jegeljük a történetet!

Más a helyzet, amennyiben azt tapasztaljuk, hogy egy szorgos könyvmoly helyett makacs penészgombák falják a lapokat. A szürke, fehér és fekete foltok apránként temetik maguk alá a sorokat, különösen, ha a kötetek hosszabb időt töltöttek el sötét, nedves környezetben. Ezesetben tegyük olvasmányainkat egy hermetikusan zárható műanyagzacskóba, azzal együtt pedig 24 órára a fagyasztóba: a hideg ugyanis a legjobb módja a könyvek lapjai közé rejtőző élőlények elpusztításának, mely alatt a penészgombák és az apró rovarok egyaránt értendők. Sajnos nincs rá garancia, hogy ez a trükk segít maradéktalanul megszabadulni a penésztől, mindenesetre érdemes olykor áttörölni a lapokat alkoholos kendővel, és minden esetben jól szellőző, száraz helyen tárolni olvasmányainkat annak érdekében, hogy megelőzzük azok kellemetlen dohosodását.

Mi olvasók is sokat tehetünk könyveink tisztán tartásáért, ha odafigyelünk kezünk megfelelő sterilizálására, ugyanis a legnagyobb kockázat nem magában a könyvben megtelepedő koszban, hanem a kezünkkel való érintkezésben rejlik. Ha első látásra bizonytalanok vagyunk a régi könyvek mikrobiológiai minőségét illetően, használjunk kézfertőtlenítőt és kesztyűt, a tisztítási folyamathoz pedig a biztonság kedvéért tartózkodjunk szabad levegőn, a könyvtári esetből kiindulva sosem tudhatjuk, milyen meglepetéseket tartogathat egy régi irodalmi alkotás.

Kiemelt kép: Canva/nőklapja.hu