Nem vagyok az a fajta, aki lépten nyomon megbántódik valamin, se olyan, akik keresi a lehetőséget, hol lehetne szégyenítést vagy diszkriminációt kiáltani. Nem gondolom, hogy ne lehetne, sőt kellene beszélni arról, hogy sok fiatal fiú és lány ramaty kondícióban van, és azt is tudom, hogy ennek kezelése a mi generációnk dolga. Mégsem tudok szó nélkül elmenni a NETFIT mérések – jelenlegi formájában, szerintem – káros gyakorlata mellett. 

„A NETFIT 4 fittségi profilban, 9 mérés segítségével jellemzi a tanulók állóképességét, erejét, hajlékonyságát és testösszetételét. A mérések eredményei teszttől függően két, illetve három zónába kerülhetnek. Egészségzónába, fejlesztési zónába, fokozott fejlesztési zónába” – olvasható a programhoz tartozó részletes leírásban. A felmérés célja, hogy a témával foglalkozó szakemberek képet kapjanak arról, hogy országosan és regionálisan milyen általános fittségi állapotban vannak az iskolások, és ennek alapján különféle egészségfejlesztő akciókat dolgozzanak ki.

A gyakorlatban mindez úgy néz ki, hogy testnevelő tanárok a tanítási órán megmérik a gyerekek magasságát és súlyát, ami alapján a rendszer segítségével BMI-t, vagyis testtömegindexet számolnak, felmérik a gyerekek testzsírszázalékát, a vizsgálat másik részében pedig különböző erő- és állóképességi gyakorlatok segítségével monitorozzák a gyerekek fittségét. 

A teljesség igénye nélkül a feladatok közt fekvőtámasz, felülés, hajlékonysági gyakorlatok, távolugrás és ingafutás szerepel, a gyerekek eredményeit pedig egy online rendszerbe vezetik be, ahonnan pillanatok alatt, évekre visszamenően – egyébként nagyon tanulságos, erről később még lesz szó – adatok nyerhetők ki. A NETFIT szoftveres alkalmazása pedig „olyan személyre szabott értékelési lehetőséget kínál minden tanuló számára, amely vizuálisan is szemlélteti a fittségi állapotot, valamint konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a fejlesztés érdekében”– olvassuk ismét a leírásban. 

Hol itt a probléma? 

Nem ott, hogy nagyobb figyelmünk van gyerekeink egészségi és fittségi állapotára, ez tényleg nagyon fontos kérdés. Azok az életmódszokások, amiket a gyerekek otthon, illetve iskolás éveik alatt elsajátítanak, egész életükben hatással lesznek majd fizikumukra, egészségükre és életkilátásaikra is. Figyelembe véve, hogy a gyerekek fittségi állapota világszerte romlik (az USA-ban például a mostani gyerekgeneráció lehet az első, akinek rosszabbak az életkilátásai, mint a szüleik generációjának),

kifejezetten fontos lenne foglalkozni azzal, hogy mennyit sportolnak, miért nem mozognak eleget, és legfőképpen: hogyan mozoghatnának többet az iskolások.

A probléma azzal van, hogy a felmérések jelenlegi gyakorlata komoly stresszt okoz, miközben valójában nem segíti hozzá a gyerekeket ahhoz, hogy egészségesebb szokásokat alakítsanak ki, ráadásul olyan, mára már elavult testsúlyértékelési skálát alkalmaz, ami torz eredményeket adhat. 

1. NETFIT és érzékeny adatok

Végeztem egy kis házi kutatást: lányom korosztályában (15–16 évesek) kérdeztem körbe azzal kapcsolatban, milyen tapasztalataik, érzéseik vannak a felmérések kapcsán. Elmondásukból megtudtam, hogy – bár a méréshez kapcsolódó szakmai ajánlásban többféle javaslatot is megfogalmaznak a lebonyolítás kapcsán (egyéni és páros mérések, projektnap vagy részben önálló felmérés) – a legtöbb iskolában a NETFIT úgy zajlik, hogy a testnevelésórán mindenki előtt, egyesével mérik meg a gyerekek adatait, a magasságukra, testsúlyukra, testtömegindexükre és testösszetételükre vonatkozó adatok és kommentárok pedig a legtöbb esetben teljesen nyilvánosan hangoznak el. Nem szorul magyarázatra, hogy ez a gyakorlat milyen frusztráló és megszégyenítő hatással lehet azokra a gyerekekre, akik egyébként is szégyellik testüket (a kiskamasz és kamasz korosztályban egyre többen vannak ilyenek), akik túlsúllyal rendelkeznek, vagy épp ellenkezőleg, „túl alacsony” testsúlyúak, és nemcsak, hogy mások előtt nem szeretnék feltárni ezt az érzékeny információt, de maguknak is kényelmetlen szembesülniük vele. 

De az összehasonlítás mindenkinek, súlytól, nemtől függetlenül káros,

mert negatív összehasonlítást gerjeszt, és a testsúlyt vagy a testtömegindexet egyfajta értékmérővé emeli a felmérés kiötlőinek szándéka ellenére is, ezzel pedig testkép- és étkezési zavarokat triggerelhet. Ezt sem én találom ki. Nemcsak olyan tinivel beszéltem, aki már a felmérés előtt hónapokkal azon izgul, nehogy ott kiderüljön, hogy több mint 50(!) kiló, de az evésszavarokkal és testképzavarokkal foglalkozó szakirodalom is konkrétan említi a másokkal való összehasonlítást, az egyes testalkatok, súly vagy magasság idealizálását mint a fentebb említett zavarokat kiváltó ingereket. 

A megoldás persze nem feltétlenül az, hogy ezeket az adatkat ne mérjük, viszont nagyon fontos lenne őket nagyobb diszkrécióval kezelni.

Hasonlóan látják azok a szülők is, akiket a téma kapcsán az egyik legnépesebb hazai online csoportban kérdeztem meg a jelenséggel kapcsolatban. „Egészségügyi szűrésen minden évben részt vesznek a gyerekek az iskolai védőnőnél, ahol az iskolaorvos is megvizsgálja őket. Ott megmérik a magasságukat és a súlyukat is többek között. Akkor csak az orvos, a védőnő és a gyerek van egy szobában. Az a mérés miért nem jó egy ilyen felméréshez? Szerintem ezek személyes adatok. Az egészségügyi dolgozókon kívül nem tartozik senkire!” – fogalmazza meg észrevételeit egyikük. Fontos ugyanakkor, hogy a NETFIT felmérés adatai alapesetben (külön szülői hozzájárulás híján) teljesen anonimak, azaz az online felületen nem azonosíthatók be, így a mérés természetesen jogszerű adatkezelést tesz lehetővé. A probléma inkább azzal a gyakorlattal van, ha az adatokat az egész osztály füle hallatára rögzítik.

Igen, régen is volt hasonló. De ez nem azt jelenti, hogy ne változtathatnánk a gyakorlaton. 

2. NETFIT és BMI

A testtömegindex, azaz angol nevéből (body mass index) BMI az utóbbi évtizedek általánosan elfogadott mérési módja volt.

Valójában egy meglehetősen ósdi (18. századi), bár a maga korában korszerű számítási módról van szó,

aminek alapja a személy magasságának és testsúlyának egymásra vetítése. Bár a testtömegindex megállapítása hasznos lehet extrém magas vagy extrém alacsony testsúly értékelésében, arra már aligha alkalmas, hogy ennek alapján messzemenő következtetéseket vonjunk le az egyébként egészséges gyerekek fizikai állapotával kapcsolatban.

Régen kiderült, hogy a BMI nem pontos, mert figyelmen kívül hagyja a testzsírtartalmat, nem veszi figyelembe az izomtömeget, a csontsűrűséget, az általános testösszetételt, valamint a például a csontozat tömegében megmutatkozó faji és nemi különbségeket. A BMI például túlsúlyosnak „hozhat ki” egy magasabb és/vagy izmosabb testalkatú gyereket, miközben az egészséges tartományba sorol egy alacsonyabb, ugyanakkor kevésbé egészséges testösszetételű másikat. A legújabb kutatások szerint egyébként a testtömegindexnél felnőttek esetében sokkal jobb visszajelzést ad egészségi állapotról a derékkörfogat és testmagasság arányát vizsgáló index, de különösen iskolások és tinik esetében nem lehet ebből sem igazán hosszú távra következtetni. Az ő testük ebben az időszakban olyan átalakulásokon megy át, amikkel kapcsolatban az ilyen mérési pillanatfelvételek nem igazán informatívak. 

3. NETFIT és…?

Ideális lenne, ha az iskolai mérések hatására gyerekeink elkezdenének többet sportolni, de félő, hogy a mérés önmagában nem segíti ezt a folyamatot, a testszégyenítés pedig inkább gátlásokat teremt, legalábbis az iskolai keretek között végzett mozgással kapcsolatban. Egy a témával kapcsolatos korábbi kutatás ráadásul kimutatta, hogy a NETFIT felmérések bevezetése óta a tanulók még csak nem is lettek fittebbek. A XXV. Apáczai-napok Tudományos Konferencia A múltból táplálkozó jövő – hagyomány és fejlődés című tanulmánykötete szerint például  „Összefoglalóan kimondható, hogy a kilenc felmérésből hat teszt eredményei tükrében a vizsgált időszakban – a teljes mintára vonatkozóan – kronológiai sorrendben egyre kevesebb százalékban kerültek az egészségzónába a fiatalok ” –  azaz egyre csökkent a jó BMI-vel rendelkező és jó kondíciójúak aránya. Ez a megállapítás pedig akkor is sokat mondó, ha a 2020/2021-es tanév otthonoktatásos időszakának hetei is a vizsgált időszakba estek. 

Még ha a mérések esetleg kedvezőtlen eredménye több sportra is sarkallja a gyerekeket (gyakoribb egyébként, hogy testalkatukon drasztikus fogyókúrákkal igyekeznek változtatni),

hosszú távon biztosan nem teszik őket egészségesebbé, mivel épp az az élvezeti faktort veszik ki a képletből, ami életük végéig a mozgás szeretete mellett kötelezné el őket.

Tény, hogy kezdenünk kell valamit gyerekeink fittségi állapotával (szakértők már a kétezres évek elején jelezték, hogy a gyerekek fizikai állapota jócskán elmarad a húsz évvel korábbi állapotoktól), a megoldást valószínűleg nem az éves mérések fogják elhozni, hanem az, ha iskolai kereteken belül is minél többféle szabadidős aktivitásra lesz lehetőségük, ha csökkennek a sportoláshoz való hozzáférés kapcsán mutatkozó társadalmi különbségek (azaz például vidéken, vagy hátrányos helyzetű településeken is több lehetőségük lesz sportolni a gyerekeknek), ha elfelejtjük, hogy a gyereksport=versenysport, ha a mostaninál tágabban értelmezzük a sport szót, és a kirándulást, táncot vagy iskola utáni sétát is ide sorolunk, és legfőképpen akkor, ha mi magunk is jó példát mutatunk nekik. Ahogy a mérések kapcsán megkérdezett egyik szülő fogalmaz:

„A mérésektől nem lesznek egészségesebbek. Utána történik érdemben valami? Stresszmentesítés, egészséges táplálkozás (menza nem az, és a jelenlegi gazdasági helyzetben sok szülőnek erre már nem marad elegendő pénze). Mozgás: van-e ingyenes vagy jelképes összegért lehetősége a diáknak erre is? Összetett dolog, és a leírtak alapján így csak adatszerzés és semmi más.” Az ő gondolatmenetét viszi tovább egy másik:

„Amúgy mi szükség erre? A felnőtt lakosság alapján tudjuk, hogy a magyar az egyik legegészségtelenebb nép. Ezen sajnos a kamu mindennapi testnevelés sem segít. Sem az, hogy nincs pénze a lakosságnak minőségi élelmiszert enni, sem az, hogy prevenció nem létezik gyakorlatilag” – fogalmaz.

Én pedig azt tenném hozzá, hogy a mérési eredményeknél sokkal fontosabb lehet a gyerekeket sportra nevelő szülők és pedagógus hozzáállása. Ha – mint ahogy egyes iskolákban most is – az adatokat a gyerek érzékenységére való tekintettel diszkréten közlik, ha egy-egy gyerek testsúlya nem lesz közügy és így akár élcelődés tárgya, ha a gyerekek azt látják otthon, hogy mozogni, aktívnak lenni jó, és ha azt tapasztalják testnevelésórán, hogy mozogni öröm és nemcsak egy-egy rossz osztályzat elkerüléséért folytatott kétségbeesett küzdelem, nagyobb eséllyel lesznek egészségesebbek és boldogabbak egész életükön át.

Kiemelt kép: Getty Images