Persze nem érdemes jónak vagy rossznak címkézni ezt a tendenciát, hiszen a nyelv lényege, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon használóinak igényeihez, és ahhoz a környezethez, amiben beszélik és írják.
Néhány gyakran használt tárgyunkat, vagy közismert fogalmakat akkor is idegen szavakkal írunk le, ha éppenséggel kreálhatnánk helyettük magyarosabban hangzó alakokat is. Egyszerűen így szoktuk meg. Viszont ma már aligha pakolunk a szuszék nevű faládába, viszonylag kevesen vagyunk, akinek háza mellett istálló, abban pedig lésza áll, és golyóstollal is jóval többen írunk, mint pennával, nem csoda, ha ezek a szavak egy idő után kikopnak az aktív nyelvhasználatból, és már csak a Nagy Magyar Tájszótárhoz hasonló kiadványok őrzik az emléküket.
Vannak azonban olyan tájnyelvi szavaink is, amelyek ma is használatos tárgyak vagy létező jelenségek, tulajdonságok neveit jelölik egy-egy a köznyelvben nemigen hallott szóval. Mint például Győr környékén a kondicipő (edzőcipő), vagy éppen egyes helyeken a firhang (függöny). Ezeknek a megőrzése gazdagíthatja és változatossá teheti anyanyelvünket, használatuk pedig hozzájárulhat a nyelvi és kulturális értékmentéshez. Ráadásul remek szórakozás is a kevésbé ismert szóalakok közt böngészni! Ha szeretnéd, hogy kicsit választékosabb, gazdagabb legyen a beszédmódod is, érdemes lehet egy-egy tájnyelvi kifejezéssel is felfrissítened szókincsedet.
Készen állsz? Akkor rajta!
Mennyire ismered a magyar tájszavakat?
Tévében, rádióban, online a köznyelvi nyelvváltozattal találkozunk, ezért az ettől eltérő, nem is olyan rég még országosan ismert kifejezések legtöbbünknek már fejtörést okoznak. Te hogy állsz velük?
Kiemelt kép: Getty Images
