A 2004. évi Oscar gálán a kissé szenvtelen Adrien Brody ismertette a legjobb női főszereplő díjára jelölt színésznők nevét. Az izgatottan várakozók között volt Diane Keaton is, Naomi Watts, Samantha Morton és Keisha Castle-Hughes mellett. Ám a szobrot végül a nevető ötödik, az ezen az estén külsejével a húszas évek díváit idéző Charlize Theron vehette át. A gyönyörű, fiatal, dél-afrikai születésű színésznő már korábban, Az ördög ügyvédje című filmben emlékezeteset alakított Al Pacino és Keanu Reeves mellett, ám ezzel az új filmjével mindenkit lenyűgözött.
Ez a bizonyos új film A rém címet viselte, és az USA leghírhedtebb női sorozatgyilkosának, Aileen Wuornosnak a történetét dolgozta fel. Hogy az elsőfilmes Patty Jenkins hogyan jutott arra a gondolatra, hogy egy szépséges színésznőt kér fel a kemény és külsőségekben sem oly szerencsés szerepre, nem tudni, de azt igen, hogy nem bánta meg a választást. Charlize Theron elképesztő átalakuláson ment keresztül, mire egy iszonyatosan traumatizált, meggyötört és ápolatlan teremtésként állt a nézők elé. Azzal kezdte, hogy tizenöt kilót hízott a szerep kedvéért, ezen kívül minden forgatási napon órákon át dolgoztak az arcán és a testén. Arcbőrét különleges szerekkel kezelték, úgy érték el a zavarbaejtő végeredményt.
Gyerek a pokolban
A történet az amerikai társadalom legmélyebb bugyrait, az anyagi és szellemi nyomort mutatja, és nem csupán a gyilkosságok miatt, hanem azért is, mert jól példázza, hogy ha valakivel szörnyűségek történnek gyerekkorában, és nem kap segítséget, támogatást, a szörnyűségek újra és újra megismétlődnek, így lesz könnyen (és gyakran) áldozatból elkövető.
Wuornos egy nagyon fiatalon kötött házasságból született, apját nem is ismerte. A férfi már lánya születése előtt börtönbe került egy gyerek ellen elkövetett szexuális erőszak miatt, és még rabként öngyilkos lett. A kislányt és bátyját a nagyszülők nevelték, bár ez a szó talán nem a legmegfelelőbb, mindarra, ami a gyerekekkel történt. A nagyszülők is ittak, a nagyapa zaklatta és verte a kislányt, sőt a jelek szerint a nagymama későbbi halálát is közvetlenül ő okozta. (Döbbenetes hasonlóság, hogy a főszerepkő, Charlize Theron is családi drámában nevelődött, anyja önvédelemből lőtte le a férjét. Ám olyasféle elhanyagolásról, ami a gyilkossá lett nővel történt, szó sem volt. )
Aileen testét a bátyja használta és áruba bocsátotta, ez már a kislány nyolc-kilenc éves korában elkezdődött. Cigarettáért, némi apróért vagy italért azt tehettek vele a nagyobb fiúk, amit akartak. Ezek után nem csoda, hogy már tizennégy évesen teherbe esett, és szült egy gyermeket, akit örökbe adtak.
Ez a szexuális fejlődésnek nem nevezhető rémtörténet teljesen eltorzította a lány személyiségét, a szakértők később a férfiakon vett bosszúnak értelmezték a hét férfi meggyilkolását.
Aileenből prostituált lett, és bár egy házasság révén majdnem sikerült kikerülnie az ördögi körből, később újra és újra az út szélén és a bárpultok mellett találta magát. Álneveket használt, és többször elítélték kisebb bűncselekményekért. Életében bizonyos fordulatot az a leszbikus kapcsolat jelentett, ami Tyria Moore-hoz (a filmben Selby Wall néven szerepel, és Christina Ricci alakítja) fűzte. Mintha ez lett volna az első igazi érzés az életében, talán nem véletlen, hogy a vele sok rosszat művelő férfiak helyett egy nőhöz akart tartozni. A két nő Wuornos testéből, vagyis prostitúcióból és közösen elkövetett rablásokból élt.
Önvédelemből szokás
A lány első gyilkossága 1989-ben minden bizonnyal önvédelemből történt. Egy különösen brutális sofőr vette fel, és a szexuális aktus során Aileen a kesztyűtartóban talált pisztollyal lőtte le a férfit. Ez az eset mintha egy lehetséges pénzszerzési módszert mutatott volna, mert egy idő után kifejezetten vadászott a férfiakra. Aktus közben lelőtte őket, majd elvette a náluk és az autóban talált értéktárgyakat: órát, gyűrűt, rádiót, pénzt, bármit, amit el lehetett adni. Arra is figyelt, hogy a nyomokat gondosan eltüntesse.
A floridai rendőrök egy üresen hagyott autó és a közelben talált félmeztelen holttest alapján kezdtek nyomozni. Rövid időn belül még három hasonló módon elrejtett test került elő, ekkor kezdtek azonos elkövetőre gyanakodni. Az egyik áldozat elvált volt, a másik családos, a harmadik az esküvője előtt álló vőlegény. Ez semmiféle mintázatot nem adott ki. Ám a pisztoly mindig ugyanaz a típus volt, egy leginkább nők által birtokolt önvédelmi fegyver. A férfiak hiányos ruházata, az előrehúzott ülések, az óvszerek egyre inkább afelé mutattak, hogy talán egy prostituált lehet az elkövető. Nehezen barátkoztak meg ezzel a gondolattal,
egy női sorozatgyilkos szinte elképzelhetetlen lehetőségnek tűnt.
Nyomok híján a lezáratlan ügyek között kezdtek kutakodni, és találtak is egy korábbi esetet, ahol ugyanígy találták meg az autót, rajta félreeső helyen egy véres kéznyomatot, ami valószínűleg az elkövetőé lehetett. Csakhogy ebből az ügyből hiányzott a holttest, azt a gyilkos alaposan elrejtette. Ez az autó egy eltűnt férfié volt, de előkerültek szemtanúk, akik szerint két nő balesetezett vele, akik a baleset után kiszálltak és elmenekültek.
Szorul a hurok
A szemtanúk elbeszélése alapján a rendőrök két fantomképet tudtak készíteni, ezeket nyilvánosságra hozták, és várakozásuknak megfelelően számos bejelentés érkezett a lakosságtól. Időközben újabb holttest került elő, és a rendőrség arra számított, hogy a férfi hiányzó órája, gyűrűi felbukkannak valamelyik zálogházban. Így is történt. A zálogházakban az volt a rendszer, hogy minden eladótól ujjlenyomatot kértek, így a rendőrség birtokában volt a lehetséges sorozatgyilkos egyik fontos jellemzője. Csakhogy a számítógépek nem jeleztek találatot a rendszerben lévő ujjlenyomatok egyikével sem, így egy rendőrnő állt neki megkeresni a tűt a szénakazalban. Megdöbbentő módon viszonylag gyorsan talált egy azonosnak tűnő ujjlenyomatot, és hozzá egy nevet: Aileen Wuornosét. Megvolt hát a tettes, szorult a hurok, csak éppen az a holttest hiányzott, akinek az autójában az ujjnyomokat találták, ami összekötötte volna a gyilkost az áldozattal. Wuornost egy fedőakció segítségével elkapták, és bevitték a rendőrségre, de nem állhattak elő elfogása igazi indokával. Ezután környékezték meg Aileen szerelmét, Tyria Moore-t, és alkut kötve vele rávették, hogy segítsen nekik. Így is lett. Moore a segítségükre volt, mert amikor felhívta a börtönben lévő Wuornost, úgy irányította a beszélgetést, hogy a nő bevallotta, mit tett.
A harmincöt éves Aileen Wuornost végül hat férfi megöléséért ítélték halálra, mert a hetedik test nem került elő. Wuornost több mint tíz évvel később, 2002-ben végezték ki méreginjekcióval. A megrázó film élettársa visszaemlékezései alapján készült.
Kiemelt kép: Wikipedia/IMDb/nőklapja.hu