Itt a február, és sokan elgondolkodhatunk rajta (a bátrabbak legalábbis), hogy mely újévi fogadalmainkat is sikerült valóban megtartanunk az elmúlt hónapban… Tényleg kevesebbet káromkodunk? Letettük a cigit? Felhagytunk a beszélgetőpartnereink félbeszakításával?

Persze, a szándék a fontos, ráadásul az elhatározás már önmagában fél siker – de sokszor mégis ott motoszkál a fejünkben, hogy talán sikeresebbek is lehetnénk a fogadalmainkat illetően. A harvardi boldogságkutató Shawn Achor úgy véli, hogy a rossz szokásaink elhagyásához mindössze húsz másodpercre – és némi lustaságra van szükségünk. Miért is ne próbálnánk ki az ő csodamódszerét?

Kifordítom-befordítom

A The Seven Principles of Positive Psychology That Fuel Success and Performance at Work (magyarul: A pozitív pszichológia hét alapelve, amely üzemanyag a munkahelyi siker és teljesítmény számára) című könyvében a pszichológus egy korábbi kudarcára emlékszik vissza: nevezetesen arra, hogy képtelen volt autodidakta módon megtanulni gitározni. Hiába tudta, hogy a gyakorlás általában tengernyi boldogsággal tölti el, akkor sem tudta rávenni magát, hogy minden egyes munkanapját azzal zárja, hogy elsétál a szekrényig, előveszi a gitárját, majd a nappaliba visszatérve a húrok közé csap. Kudarca a gitárszekrénytől a nappaliig tartó részfolyamaton bukott meg: egy idő után egyszerűen túl nagy erőfeszítésnek tűnt, hogy elsétáljon a lakásának „egy messzi pontjára”, és elővegye a helyéről a hangszert. Mindössze húsz másodpercnyi kényelmetlenség elégnek bizonyult ahhoz, hogy Shawn elhiggye: a gitározással járó örömök nem érik meg az energiabefektetést.

Kudarca azonban egy nagyon fontos feltevéshez vezette: lehetséges, hogy mint a jó szokások kialakítása, úgy a rossz szokásainktól való szabadulás is csupán 20 másodpercen múlna?

Meglehet, hogy a káros tevékenységek végrehajtásának nehezebbé, kényelmetlenebbé tételével elhagyhatjuk azokat? Úgy tűnik, a válasz: igen!

Shawn Achor elmélete bizonyítására elhatározta, hogy leszokik arról, hogy hazaérve azonnal bekapcsolja a tévét. Az ügy érdekében csupán annyit tett, hogy kivette az elemeket a távirányítóból, majd azokat egy másik szobában található szekrényben tárolta. „A következő néhány este, amikor hazaértem a munkából, leültem a kanapéra, és megnyomtam a távirányító bekapcsoló gombját – általában többször is –, elfelejtve, hogy elraktam az elemeket. Bizony, az elemek visszaszerzéséhez szükséges energia és erőfeszítés, vagy akár az is, hogy átsétáljak a szobán, és kézzel bekapcsoljam a tévét, elég volt a trükkhöz” – foglalta össze.

A lustaság méltatása

A férfi szerint ezt a módszert az élet szinte bármely területén bevethetjük; tegyük fel például, hogy fel akarunk hagyni a rendszeres nassolással. Ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy 20 másodperccel nagyobb „nyűggé” alakítsuk a nassolnivaló megkaparintását. Ha például a csokis kekszet abba a konyhaszekrénybe tesszük, amelyiket csak a kamrában tartott szobalétráról érjük el, jó eséllyel nem gyakran leszünk hajlandóak az egész lakáson átcibálni a nehéz eszközt csupán néhány falat érdekében, ennek következtében pedig egyre ritkábban nassolunk.

Hasonlóképp lemondhatunk a dohányzásról (amennyiben számunkra esetleg nem bír elég elrettentő erővel a kinti fogcsikorgató hideg), ha a doboz cigarettát például a garázsba bezárt autó kesztyűtartójában tartjuk, közösségimédia-függőségünk szabályozására pedig jelentkezzünk ki minden egyes alkalommal a telefonos alkalmazásokból, amikor már nem használjuk azokat! Így az újabb használatkor előbb muszáj lenne másodpercekig várnunk a bejelentkezésre – ennyi idő alatt pedig lehet, hogy már épp meg is érkezik a buszunk…

Minden jó, ha a vége jó

A praktika természetesen fordítva is működik: amennyiben egy új szokást szeretnénk kialakítani, kezdjük azzal a projektet, hogy a lehető összes akadályt elsöpörjük az utunkból, ami a célunk és közöttünk áll.

Shawn Achornak is így sikerült végül megtanulnia gitározni: csupán annyit tett, hogy kiküszöbölte az említett 20 másodperces extra energiaráfordítást – vett egy olcsó gitárállványt, a gitárt pedig a szekrényből a nappaliba, a kanapétól karnyújtásnyi távolságra költöztette. Ezután csoda történt: 3 héten át minden nap gyakorolt a hangszeren. „Amit tettem, az lényegében annyi volt, hogy a kívánt viselkedést a legkisebb ellenállás útjára helyeztem, így valójában

kevesebb energiát és erőfeszítést igényelt a gitár felemelése és maga a gyakorlás, mint annak elkerülése.

Szeretek erre úgy hivatkozni, mint a 20 másodperces szabály, mert a változás akadályának mindössze 20 másodperccel való csökkentése volt minden, ami ahhoz kellett, hogy egy új életszokást kialakítsak” – összegezte a pszichológus.

Kiemelt kép: Jaelynn Castillo/Unsplash