Függetlenség napi vigadalmat tartó kisvárost ábrázol az a Július 4. című festmény, melyet egy Moses nagymama, vagyis Anna Mary Robertson Moses munkásságának elismeréseként kibocsátott emlékbélyegen használtak 1969-ben. A festmény jelenleg a New York-i Galerie St. Etienne-ben látható, de a világ legnagyobb múzeumaiban nézelődve ugyancsak magára vonhatja figyelmünket néhány értékes Moses-alkotás.
A tízgyermekes greenwich-i farmercsaládban felcseperedő Anna Mary Robertson (1860–1961) élete hajnalán még legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy lesz egyszer valaki, aki egy művéért több, mint 1 millió dollárt is képes fizetni. Tizenkét éves volt, amikor az iskolát hátrahagyva egy tehetős család helyi gazdaságában vállalt háztartási munkát, itt bukkant először a Currier és Ives nyomdaipari vállalat festett nyomataira, melyek felébresztették művészet iránti szenvedélyét. Ekkor kezdett komolyabban érdeklődni a festmények iránt is, holott már kisgyermekkorában szívesen festegetett, gyakran saját maga készítette festékanyagait a kertben és a ház körül található szőlőből, fűből és mészből.
A húszas évei végén kötött házasságot a korábban béresként dolgozó Thomas Salmon Mosessel, akivel éveken át különböző gazdaságokban vállaltak munkát Virginiában. A kemény munka végül meghozta gyümölcsét, később a New York állambeli Eagle Bridge-ben vásárolhatták meg saját farmjukat, ahol a gyermeknevelés és a háztartással járó kimerítő munka mellett jutott idő az alkotásra is. Anna Mary a lekvár és szörpfőzésben, a sütésben, varrásban és a hímzésben talált lelki megnyugvásra, miután tíz gyermekük közül csak öten érték meg a felnőttkort. A képkeretben tekergő hímzőfonalak szálai szép lassan tájakká rendeződtek, ám időskorára elhatalmasodó ízületi gyulladása nem hagyta, hogy teljes formájukban kibontakozzanak.
Egy drogériában kiállított kép tette híressé
Hetvenhat éves volt, amikor húga bíztatására felhagyott az aprólékos öltésekkel és visszatért egykori szeretett időtöltéséhez – ismét ecsetet ragadott. (Egyébként nem egyedülálló, hogy valaki a hetvenes éveiben teljesdik ki művészetében – nemrég írtunk Brazília egyik legnagyobb költőnőjéről, aki hasonlóan tett. Cora Coralina története is nagyon tanulságos.) Eleinte a gyermeki képzeletét megragadó Currier & Ives litográfiákat másolta, majd fokozatosan újra alkotta fiatalsága meghatározó jeleneteit, a családi almaszedést a kertben, a hálaadásnapi pulya kergetését vagy a folyómenti utat a nagymamához. Közel kétezer festménye a vidéki élet, a farmok, gazdaságok világának nosztalgikus lenyomata, olajba zárt emlékek az ihletforrásként szolgáló amerikai tájakról, birtokokról és az ott zajló természetközeli mindennapokról. A művészettörténészek épp ebben látták nagyságát, a naiv ábrázolásmódban, az apró, mégis mozgalmas részletekben, melyekkel sikerült megragadnia a modern világ vívmányaitól távoli New England idilli korszakát.
Amerika Moses nagymamájának korai festményei ajándékként „keltek el”, mígnem 1939-ben minden akkori képet felvásárolt egy Louis Caldort nevű műgyűjtő mérnök, miután a New York-i Hoosick Falls drogériája mellett elsétálva meglátott egy, a kirakatban kiállított Moses alkotást.
Anna Mary Moses festményei bekerültek a a New York-i Modern Művészetek Múzeumába, ahol kortárs művészek kiállítását gazdagították, sikere ettől fogva megállíthatatlan volt és nyolcvanéves korára harmincöt festményből álló önálló tárlata nyílt a már említett New York-i Galerie St. Etienne-ben.
Moses nagymama egy képe a Christie’s 2016-os aukcióján (Fotó: Spencer Platt/Getty Images)
Alkotásai – melyekért napjainkban milliókat fizetnek – ma már képeslapokról, textíliákról, bélyegekről, csempékről és reklámgrafikákról köszönnek vissza, a művek keletkezéstörténetét pedig mi is megismerhetjük 1952-ben kiadott önéletrajzából, melyből Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm készült. A tiszteletbeli doktori címmel és állami kitüntetéssel elismert művész 101 évet élt, festői életéről ekképp nyilatkozott: „Úgy tekintek vissza az életemre, mint egy jó, munkával töltött napra, mely véget ért és én elégedett vagyok vele. Kihoztam a legjobbat abból, ami adatott.”
Kiemelt kép: Keystone-France/Gamma-Keystone/Getty Images, The Country Wedding/Bennington Museum/nőklapja.hu
