Ha nem is túl szerencsés ilyet csinálni, a folyamat tulajdonképpen érthető. Az online térben naponta készülő milliónyi szöveg közül manapság már szinte csak az érzelmekre ható címadással lehet kitűnni, nem véletlen, ha azt érzed, nagyon hasonlóak lettek az online cikkek felütései. Amikor olyan téma jön velünk szembe, amivel kapcsolatban tájékozottnak hisszük magunkat, és mindezt olyan címmel is tálalják, ami érzelmileg megmozgat bennünket, hajlamosak vagyunk eldobni kaszát-kapát, hogy a cím alapján vélelmezett tartalomra vonatkozó kommentet írjunk.

A probléma ezzel nemcsak az, hogy pillanatok alatt kiderül, nem olvastuk a cikket

így hitelességünk még akkor is megkérdőjeleződik, ha egyébként volt igazságtartalma annak, amit írtunk, de az is, hogy ezzel megfosztjuk magunkat attól, hogy valóban ismereteket szerezzünk egy témában. Egy új kutatás szerint azok, akik részinformációk alapján kommentelnek, a legtöbbször rosszul mérik fel, mennyire is értenek valóban a témához. (Kicsit olyan ez, mint az intelligencia kapcsán sokat emlegetett Dunning-Kruger effektus, amiről korábban itt írtunk)

Egy érdekes kutatás

A kutatás megállapította, hogy a cikkek előnézeteinek, vagy csak címeinek átfutásával, sok felhasználó túlbecsüli, hogy mennyire ért egy témához, és ez különösen igaz azokra, akiknek a tudását erős érzelmek vezérlik, mert a legtöbbször ők ragadtatják magukat igazán sarkos kinyilatkoztatásokra. Márpedig a legtöbb közösségi média felhasználó csak futtában olvas, akár kommentel, akár nem. A felkapott témákról szóló cikkek áradata miatt úgy érezhetjük, sokat tudunk egy adott témáról, holott tudásunk (elsősorban ennek a felületességnek köszönhetően) legtöbbször nagyon sekélyes. Ahogy a York College kutatói fogalmaznak:

„A politikai információknak való nagy kitettség például azt az érzést kelti bennünk, hogy értünk a politikához.”

A szóban forgó tanulmányban közel 1000 résztvevőt három csoportra osztottak, hogy megmérhessék, mennyi ismeretet szereztek egy-egy témában, illetve azt is, hogy maguk mennyire érzik hatásosnak az információszerzést. Mindhárom csoportnak kissé másképp tálalták a híreket, és minden résztvevőt megkértek, hogy töltsön ki egy a gondolkodási stílusával kapcsolatos kérdőívet is.

Az első csoportot (320 résztvevő) arra kérték, hogy olvassák el a The Washington Post teljes cikkét a genetikailag módosított (GM) élelmiszerekről. A második csoport (319 résztvevő) egy Facebook-hírfolyamot kapott, amely négy cikkelőzetest tartalmazott, amelyek közül az egyik ugyanazt a GM-cikket tartalmazta, amit az első csoport tagjai olvastak. A harmadik és egyben utolsó csoport (351 résztvevő) egyáltalán nem kapott semmilyen információt a témában. A GM-élelmiszerekkel kapcsolatos tudásszintjük felmérése érdekében a résztvevők hat tényszerű kérdést kaptak, amelyek közül öt válasz a cikkbe ágyazva, három pedig a Facebook-előzetesben volt megtalálható. Magabiztossági szintjük mérésére a résztvevőknek azt is meg kellett becsülniük, hogy hány kérdést találtak el helyesen.

Értelem és érzelem

Az, hogy azok válaszoltak a legtöbb kérdésre helyesen, akik a teljes cikket olvasták, nem meglepő. Az viszont, hogy az előzeteseket olvasók  csak eggyel több helyes választ adtak, mint azok, akik egyáltalán nem kaptak információt, már annál inkább! Emellett az eredmények azt is kimutatták, hogy akik csak az előzetest olvasták el, túlságosan is magabiztosak voltak a tudásukban. Azok a résztvevők pedig, akik a gondolkodásukra vonatkozó teszt alapján érzelmi alapú gondolkodóknak minősültek (nekik erős, zsigeri reakcióik vagy intuícióik vannak, amelyeket nem kérdőjeleznek meg) hajlamosabbak voltak biztosabbak lenni a helyes válaszukban, mint azok, akiket kevésbé vezettek az érzelmeik. 

„Azok, akiket inkább az érzelmek vezérelnek, hagyják, hogy az igazukkal kapcsolatos pozitív érzések felülírják a tényleges pontosság iránti igényüket és a korlátozott információk azt eredményezik, hogy ezek az emberek jelentősen túlbecsülik a témában való jártasságukat.”  –  állapították meg a szerzők.

Sajnos ennek a hamis magabiztosságnak komoly következményei lehetnek.

Nemcsak fogékonyabbá teszi a felhasználókat az álhírekre és a félretájékoztatásra – ami napjainkban egyre nagyobb problémát jelent– , hanem tájékozatlanabbá is teheti őket.

Ma az emberek egy jelentős része a közösségi médiából informálódik, a közösségi oldalak a legfontosabb információforrások lettek, pedig a tanulmány alapján úgy tűnik, nem jó helyen keressük a tájékozottságot, különösen, ha politikáról vagy közéleti kérdésekről van szó. Egy másik kutatás szerint az átlagos Facebook-felhasználó csak a hírfolyamában található politikai hírek mintegy hét százalékára kattint rá, ami azt jelenti, hogy az emberek kevés információval, de tájékozottságuk téves tudatával gazdagodnak a közösségi oldalakon. 

Kiemelt kép: Getty Images