Az elmúlt évtizedben a legtöbbünk számára világossá vált, hogy a nyugati világ jelenlegi életmódja nem fenntartható, és ha nem szeretnénk gyerekink, unokáink jövőjét felélni, alapvetően kell megváltoztatnunk életmódunkat. A legfontosabb lépéseket mindenki ismeri, még ha gyakorolni már kevesebben is gyakorolják a fogyasztás visszafogását, utazásaik ésszerűsítését és a környezetet terhelő csomagolóanyagok mellőzését. Arra viszont, hogy környezetünk állapotára akár négylábú kedvenceink tartása is komoly hatással lehet, viszonylag kevesen gondolnak. Pedig van, nem is kicsi: kutatások igazolják, hogy a háziállatok (és különösen a cicák és kutyák) kifejezetten jelentős szerepet játszanak az éghajlati válságban. Hogy pontosan mi köze is van Fifikének, Tysonnak és Rexnek az éghajlatváltozáshoz? Már soroljuk is.
Állati jó életmód
Ha meg szeretnénk érteni, hogyan járulhatnak hozzá a háziállatok (egészen pontosan tartásuk, és azon belül is az a mód, ahogyan az állattartást ma elképzeljük) az éghajlatváltozáshoz, először is azt kell megvizsgálnunk, mivel etetjük őket, hiszen négylábú kedvenceink húsban gazdag étrendje az, ami a legnagyobb problémát okozza. Ez az ugyanis, ami a legnagyobb mértékben hozzájárul a nagy mennyiségű CO2-kibocsátáshoz, mivel az állatok táplálására szánt hús előállításához rengeteg energiára, földre és vízre van szükség, miközben a folyamat jelentős mennyiségű, a bolygót felmelegítő gázokat is termel.
Egy 2017-es tanulmány szerint a kutyák és macskák etetése évente mintegy 64 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő kibocsátással jár csak az Egyesült Államokban, ez pedig nagyjából akkora volumen, mint 13,6 millió autó közúti pöfögése. Óriási mennyiségű húsról és húskészítményről van ugyanis szó. „Ha szőrös barátaink külön országot alkotnának, akkor ennek a képzeletbeli államnak a húsfogyasztása az 5. helyen állna a globális húsfogyasztásban Kína, az USA, Brazília és Oroszország mögött” – állítja Gregory Okin, a Kaliforniai Egyetem professzora és a fenti tanulmány szerzője.
Megdöbbentő, nem igaz? És akkor még nem is beszéltünk arról a környezeti terhelésről, amit a macskaalmok, kutyakakis zacskók és a Távol-Keletről importált, kétes minőségű kutyakütyük, ruhák, felszerelések jelentenek…
Ezzel együtt nemcsak mi, de a fentiekhez hasonló kutatások szerzői is úgy gondolják, hogy a probléma kezelésére nem az a megoldás, hogy búcsút veszünk házi kedvenceinktől. Négylábú barátaink ugyanis amellett, hogy sok örömet okoznak, mérhetően pozitív hatással vannak a fizikai egészségünkre és a mentális jóllétünkre is. Pusztán az a tény, hogy van egy háziállat a családban, az alacsonyabb stresszt, a szívroham és a depresszió alacsonyabb valószínűségét jelenti, és segít abban is, hogy magabiztosak legyünk. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy elragadó személyiségükkel vitán felül teljes értékű családtagnak számítanak kedvenceink. Ezzel a tanulmány szerzői is tisztában vannak, ezért nem is az állattartásról szeretnék lebeszélni a gazdikat, hanem arra szeretnék felhívni a figyelmüket, hogy az állattartást bizony lehet fenntarthatóbban is csinálni.
Mit tehet tehát egy a környezetért és kedvencéért egyaránt aggódó kisállat-szülő? Íme néhány módszer, amellyel minimalizálhatjuk háziállataink környezeti hatását, miközben továbbra is megadjuk a nekik járó gondoskodást.
1. Gondoljuk át az étrendet!
De azért ne hűbelebalázs módjára. Először is – és ez a legfontosabb – felelős állattartóként mindenképpen állatorvosunkkal kell beszélnünk, ha szeretnénk változtatni kedvencünk étrendjén, mert csak így lehetünk maradéktalanul biztosak benne, hogy az új étrend megfelelő lesz a számára. Ha például macskát tartunk, nem lesz igazán nagy mozgásterünk, a cicák esetében ugyanis nincs mit átgondolni a hűsevés terén:
a macskák, környezeti terhelés ide vagy oda, húsevők.
A kutyákkal viszont már némiképp más a helyzet. Ők mindenevők, és bár valóban szükségük van húsra, messze nem minden alkalommal és pláne nem csak színhúsra. Amikor állataink szükségleteiről gondolkodunk, hajlamosak vagyunk rá, hogy választásainkat saját szempontjaink befolyásolják, pedig amennyiben egészséges kutyánk van, akiknek nincsen valamilyen emésztőrendszeri betegsége vagy felszívódási zavara, nem feltétlenül szükséges prémium táppal etetnünk pusztán azért, mert azt gondoljuk, ez jár neki, és talán még inkább: nekünk, mint gazdiknak. Ahogyan a saját étkezésünk kapcsán is egyre inkább keressük a szerény és fenntartható alternatívákat, kutyáink esetében is érdemes lehet ezek felé fordulnunk.
Jó tudni azt is, hogy van néhány olyan új élelmiszerfejlesztés is a piacon, amelyet nemcsak az emberi, de az állati táplálkozás esetében is érdemes megvizsgálnunk. Arról, hogy a rovarok milyen nagy jelentőségűek lehetnek nemsoká az emberi táplálkozásban már mi is több cikkben írtunk, egy korábbi tanulmány viszont arról is beszámolt, hogy a rovarok jó és tápláló fehérjeforrást jelentenek a háziállatok számára is, miközben nekik valószínűleg kevesebb averziójuk lesz, mint nekünk. A rovaralapú állateledelek táplálkozási szempontból teljes értékűek lehetnek, és világszerte kezdenek elterjedni a piacon. Ezek a táplálékok ráadásul megoldást jelenthetnek egyes olyan háziállatok számára is, amelyek allergiások bizonyos más fehérjeforrásokra. És ha már élelmezés: ahogy a magunk, úgy háziállatunk esetében is fontos a mértékletesség: csak annyit etessük kedvenceinket, ami valós szükségleteit fedezi, ezzel elkerülhetjük a korábban az állatoknál nem jellemző civilizációs ártalmak kialakulását.
2. Éljen a minőség!
Kutyára, cicára, csakúgy mint gyerekre a világ minden pénzét el lehet költeni. Az, hogy lépten nyomon szép, színes-szagos kiegészítők jönnek velünk szembe, azt eredményezi, hogy a gyanútlan gazdi mindent megvesz, ezzel tovább növelve az állattartás ökológiai tappancsnyomát. Vásároljunk álltunknak is felelősen! Kedvencünknek nem a huszonötödik rossz minőségű, esetleg egészségre is káros játékra, ruhára van szüksége, hanem néhány időtálló, magas minőségű darabra. Ezek valamivel költségesebbek lehetnek, de hosszú távon mindenképpen ezek érik meg a legjobban, mert sokáig használhatjuk őket. Ezek között a magas minőségű termékek között már sok újrahasznosított is található, ami a környezetre rótt terhelés szempontjából még kedvezőbb lehet.
Macskák esetében keressük a legkörnyezetbarátabb alomlehetőséget, amit elfogad a cicánk: nézzünk körül például a szerves anyagból készült almok piacán. Bár az almokhoz használt különféle talajásványok szintén természetes anyagok, bányászni kell őket, ami hozzájárul a talajerózióhoz, az élőhelyek pusztulásához és a talajvíz szennyezéséhez is. Kutyák esetében válasszunk biológiailag lebomló kakis zacskókat, és mindig szedjük össze a terméket jószágunk után, akárhol is, akármilyen körülmények között történik is a dolog. Ez igaz a kiskutyák ürülékére is: kutatások szerint a kölyökkaki fel nem szedése miatt káros mikroorganizmusok, E. coli vagy gardanella maradhat az érintett területen, amelyek akár négy évig is életben maradhatnak az udvaron, ami az emberre nézve is egészségügyi kockázatot jelent. Érdemes megfontolni, hogy állataink ürülékét (zacskó és az alommaradványok nélkül) egyszerűen húzzuk le a vécén.
És a ruházkodás: bár csábító lehet felöltöztetni kedvencünket a kirándulásokra és a különböző ünnepekre, fontos, hogy a vásárlás során a háziállatok valódi jóllétét tartsuk szem előtt. Nyáron védjük tappancsukat a forró aszfalttól, télen óvjuk őket a fagyoktól, de arra semmi szükség, hogy divatcikkekké degradáljuk őket. Más szóval, kérdezzük meg magunktól, mire van valóban szüksége kedvencünknek, és mit vásárolnánk csak azért, hogy kielégítsük a vásárlási vágyainkat? Fontos, hogy vásárláskor a háziállatok valós szükségleteire gondoljunk, és ne engedjünk teret saját fogyasztási kényszerünknek.
3. Felelős örökbefogadás
Az, hogy amikor háziállattal szeretnénk bővíteni a családot, menhelyhez vagy valamilyen örökbefogadást segítő szervezethez fordulunk, a legtöbbünk számára már nem kérdés. Ha viszont örökbefogadás előtt állunk, érdemes figyelembe venni még egy fontos tényezőt, méghozzá leendő társunk méretét is, mondják a szakértők.
Az általános szabály az, hogy a nagyobb háziállatok nagyobb hatással vannak az éghajlatra, mint a kisebbek, elsősorban azért, mert több táplálékra van szükségük. Ezért érdemes inkább kisebb fajtákat fontolóra venni, ha a bolygóra gyakorolt hatás minimalizálására törekszünk. Egy csivava szén-dioxid-kibocsátása nyilvánvalóan sokkal kisebb lesz, mint egy bernáthegyié. Ha tenyésztől vásárolunk kutyát, keressük az ellenállóbb fajokat, ezzel nemcsak magunkat kíméljük meg az állatunk betegsége miatti stressztől, de károsanyag kibocsátást is spórolhatunk, ha nem kerül sor rengeteg vizsgálatra, hosszú távon pedig talán ésszerűsödik a tenyésztés gyakorlata is.
Összefoglalva: a környezettudatos állattartás alapvetései nem sokban térnek el attól, mint amit egyébként is meg tudunk tenni a bolygónkért. Igyekezzünk olyan négylábú társat választani, akinek a szükségleteit (mozgás, táplálkozás, figyelem) ki tudjuk elégíteni, és legyen figyelmünk arra is, hogy az állat szükségleteit megkülönböztessük saját vágyainktól. A környezettudatos állattartás nem kell hogy lemondásokkal járjon, viszont az ésszerűsítés a mindennapokat is élhetőbbé teszi, és ez szavatolja majd azt is, hogy a kutya- és macskatartás még hosszú ideig bevett és embert-állatot boldoggá tevő gyakorlat legyen.
Kiemelt kép: Getty Images
