Nagymamáink még külföldről hazalátogató rokonaiktól jutottak hozzá, számunkra már a hétköznapok alapfelszerelése egy csinos és praktikus harisnyanadrág, melyet a nylon, vagy nejlon anyag feltalálásának köszönhetünk. A DuPont cég talán még nem is sejtette, azzal, hogy megvásárolta a polimerek atyjaként elhíresült Wallace H. Carothers nejlonszálra vonatkozó szabadalmát, valóságos divattörténeti mérföldkövet fektetett le. Alig pár nappal a New York-i világkiállításon tartott bemutatót követően a A kék angyal című filmben szereplő hollywoodi színésznő, Marlene Dietrich már áttetsző harisnyában mutatta meg vékony lábait a nagyközönségnek. A debütálás olyan jól sikerült, hogy az áruházak előtt tolongó többezer hölgy miatt egyes üzletekben ideiglenesen le kellett állítani az értékesítést. De nem ez volt az egyetlen vircsaft a szintetikus anyagok forradalmát belobbantó nylon körül.
A kötött, a hímzett és a selyem
Ma már nem gondolnánk, de a harisnyahordás a férfiak kiváltsága volt még a középkorban, később pedig már többféle anyagból, gyapjúból, pamutból és selyemből is készítették ezt a kifejezetten maszkulin ruhadarabot, melyet a jómódúak hímzéssel tettek igazán egyedivé. (Nem csak a harisnyanadrág került át a nők ruhatárba az évszázadok során – az, hogy most mit tartunk női ruhadarabnak, egyszerűen csak társadalmi konstrukció, amely ily módon a következő évszázadokban változhat is. Például a szoknya sem eredendően női ruhadarab, erről itt írtunk bővebben.) A 19. századra a harisnyák megújulva kerültek át a hölgyek gardróbjába, miután a vastagabb, lábat is erősítő anyagokat felváltotta a tetszetős japán selyem. Annak ellenére, hogy drága és sérülékeny viseletnek számított, a nők körében hamar kultikus alapdarab lett, még szabadtéri fürdőzéshez is felhúzták az elegáns úrihölgyek. A selyem gazdaságosabb helyettesítésével bízta meg a DuPont vállalat Wallace Carothers vegyészt, aki az 1920-as évek végén kezdte meg a közel 30 millió dollárba kerülő kutatómunkát, és tíz évbe telt, mire az első nejlonharisnyákat elő tudta állítani.
A nylonharisnyában debütáló Marlene Dietrich számára a A kék angyal hozta meg a sikert (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
A NYLON rövidítéssel a japánoknak üzentek
„Olyan erős, mint az acél, olyan finom, mint a pókháló” – tartották a DuPont új szintetikus száláról, mely tulajdonságokat később a katonai ejtőernyőknél és sátraknál újfent kamatoztatták, de a nylon elnevezés még ennél is beszédesebb volt. A legenda szerint valójában a Now You Lousy Old Nipponese! (Tessék, ti piszkos, vén japánok!) szavak kezdőbetűiből forrt össze utalva arra, hogy a mesterségesen előállított nylon gond nélkül felveszi a versenyt a keletről egyre csekélyebb mennyiségben érkező selyemszállítmánnyal. A névválasztást egyébként számtalan titokzatos keletkezéstörténet lengi körbe.
Egyesek szerint a vegyészfeleségek, Nancy, Yvonne, Lovella, Olivia és Niha nevének kezdőbetűiből rakták össze a kutatók, de tartja magát az az elképzelés is, miszerint a New York Pylon, azaz a világkiállítás védjegyéül szolgáló szabadságszobor adta az ötletet.
Bármi inspirálta, a kiállításon bemutatott modell már az első évben óriási keresletet generált, hiszen nem csupán esztétikus, de roppant strapabíró is volt. Dorothy ezt húzta fel Smaragdváros felé vezető útjára, az amerikai katonák ajándékként osztogatták szívük választottjainak, nem mellesleg napjainkig ez a második leggyakrabban használt szintetikus anyag az Egyesült Államokban. Ez utóbbi mögött valószínűleg az 1920-as évektől szinte minden fogyasztási cikkre kiható jelenség, a tervezett elavulás áll, melynek tökéletes példája a francia DuPont cég által kifejlesztett nejlonharisnya, ami az első reklámok szerint még olyan ellenálló volt, hogy vontatókötélként egyaránt megállta a helyét.
A tartósság miatt egy idő után azonban csökkent a termék forgalma, és a vegyészek ismét a laboratóriumban találták magukat, ezúttal azzal a feladattal, hogy gyengébb szálakon kísérletezzenek. A modern márkák gyártáskor már szándékosan lerövidítik a ruhadarab élettartamát, a gyenge minőségű anyagok és különféle vegyi adalékok használatával pedig folyamatos cserére kényszerítik a vásárlókat, akik – a HOP egyesület háromezer nőt bevonó tanulmánya szerint – már hat alkalom után kénytelenek megválni harisnyájuktól. Ez szezononként akár 10-11 harisnyavásárlást, egy átlagos nő életében tehát több mint 1 millió forintnyi összeget jelent, amit kizárólag harisnyákra költ. A Statista 2018-as piackutatásából kiderül, hogy a tervezett elavulást bevetve az amerikai cégek évi 400 millió darabot értékesítettek, de ugyanebben az évben csak Franciaországban ez a szám évi 130 millióra rúgott.
Női fortélyok harisnyahiányra
A főleg Ausztriából érkező újdonság itthon ugyancsak átformálta a divatot, az elsöprő erejű nylonlázból aztán a második világháború miatt leállított gyártás gerjesztett jókora pánikot. A harisnyájuktól megfosztott nőket azonban nem kellett félteni, a legkülönfélébb praktikákat vetették be, hogy imitálhassák kedvenc kiegészítőjüket, így került harisnyautánzó krém és szemceruzával rajzolt hamis varráscsík a lábakra. A nylonhiányra kárhoztatott hölgyeknek nem kellett sokáig nélkülözniük, a gyártás újraindult, és a miniszoknya elterjedésével harisnyanadrágként folytatta még számtalan újítást hozó térhódítását.
Kiemelt kép: Getty Images / noklapja.hu
