Élénk színű, emblematikus szoknyáik, azaz a choliták szerte a világon ismertek, de a cholita szó spanyol nyelvterületen fiatal bolíviai nőt is jelent, és általában olyan személyekre utal, akik az őslakos kultúra hagyományait követik. Maga a kifejezés az idők során azonban lekicsinylővé vált az országban, a rossznyelvek pedig gyakran használták jelzőként azokra a bennszülött származású lányokra és asszonyokra, akik szegénységben, a civilizációtól elszigetelten éltek. Ezen változtatott végérvényesen néhány bátor asszony, akik büszkén vállalták magukat.
Innen szép nyerni – Lidia Huayllas Estrada, a leghíresebb cholita
A szakácsnő Lidia és társai egész életükben azokat a hegymászókat szolgálták, akik az alaptáborokból indultak felfedezőútjukra. A choliták – amellett, hogy főztek is hegymászó férjeikre, valamint a turistákra – gyakran kísérték hordárként is az expedíciókat. 2014-ben azonban – megelégelve addigi kiszolgáltatott (és kiszolgáló) helyzetét, Lidia úgy döntött, hogy jégcsákányra cseréli a fakanalat, és megkísérli azt, amiről úgy tartják a legtöbben, hogy csak a férfiak képesek rá. Ötletével nem maradt egyedül; tíz másik cholita szakácsnő is csatlakozott Lidiához, és bár a férfiak kétkedve fogadták az ötletet, végül kötélnek álltak, és (szó szerint) szélnek eresztették asszonyaikat. Kalapjaikat hegymászó sisakra cserélték, bakancsot húztak, karabinert és köteleket pakoltak – mindezt persze szoknyában. Hegymászó férjeik óva intették őket attól, hogy népviseletben másszák meg a hegyet, de a csapat hajthatatlannak bizonyult – és így történt, hogy 11 cholita szakácsnő első próbálkozás után, sikerrel mászta meg a 6088 méter magas Huayna Potosí hegyet Bolíviában. A 22 és 53 év közötti choliták a közösségi média szenzációjává váltak ezután, sikerükkel pedig nemcsak a kultúrájukért, de a női elnyomás, valamint a faji megkülönböztetés ellen is tüntetni kívántak – a 6000 méter fölötti csúcs tehát csak a kezdet volt. „Senki sem várt tőlem túl sokat, csak egy egyszerű, szegény szakácsnő voltam. Ráadásul kezdetben az emberek kicsit sem voltak velünk támogatók.
Gyakran hangoztatták, hogy ezt nem teheti meg egy nő – pláne nem őslakos népviseletben –, hiszen ez a férfiak sportja, mászni csak a férfi mászhat. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezeket a megjegyzéseket, ami sokakat elriasztott eleinte az ötletemtől.
De végül sikerült rábeszélnem a barátnőimet, hogy velem tartsanak. A férjem – aki hegyi vezető – egyébként végig hitt bennem, és sokat segített az előkészületekben” – mesélte Lidia az UK Climbing interjújában.
Miután megalapították a női hegymászókból álló Cholita-csoportot, Lidia Huayllas Estrada, Dora Magueño Machaca, Ana Lía Gonzáles Magueño, Cecilia Llusco Alaña és Elena Quispe Tincutas 2019. január 23-án épségben megmászták a 6961 méter magas Aconcaguát Argentínában, miután alig több mint egy hetet töltöttek a szeles és jéghideg hegyvidéken. Felemelkedésükre Juan Evo Morales, a dél-amerikai ország egykori elnöke is felfigyelt, aki „Bolívia büszkeségének” nevezte a Cholita-csoportot. (A kép bal szélén Lidia Huayllas Estrada látható.)
Kitartásuknak köszönhetően a choliták egyre inkább túlléptek a hagyományos háztartási szerepkörökön (ahogyan Cora Coralina költőnő, Brazília Szabó Magdája is) mára pedig kulcspozíciókat töltenek be a politikában, az üzleti életben és a médiában, valamint egyre többen vesznek részt olyan férfiak által dominált sportágakban, mint a birkózás, a hegymászás és a gördeszkázás. Igen, jól olvasod, deszkás cholita csajok csoportja is működik Bolíviában, az Imilla Skate csapatánál menőbbet például el sem lehetne képzelni. Íme:
A cholitas luchadoras – vagyis a harcos birkózó choliták – az elmúlt években a nemzetközi média érdeklődését is felkeltették. A korábban feltűnő öltözködésük miatt nevetségessé vált choliták azóta tehát elismert sportolók, médiaszemélyiségek, valamint divat- és stílusikonok lettek, a befogadóbb modern generáció pedig lehetővé tette számukra, hogy visszaszerezzék kulturális identitásukat.
„Egy nő ne álmodja, hanem valósítsa meg az álmait”
A most 57 éves Lidia és a Cholita-csoport Huayna Potosí óta megmászták az Acotangót, a Parinacotát, a Pomarapit, az Illimanit és Bolívia legmagasabb hegyét, a Sajama de Orurot is. A mai napig rengeteget edzenek a mászások előtt – természetesen hagyományos viseletben –, a csapat következő úti célja pedig a Mount Everest. Míg korábban még az irodákba sem léphettek be hagyományos öltözetben, különösen akkor, ha fontos pozíciókat töltöttek be, addig manapság már nem számít ritkaságnak, ha népviseletbe öltözött cholitákat látunk a bankpultok mögött.
„Ha van álmod, akkor hajrá! Persze fiatalon még nincsenek kétségeink, de ilyen idős korbán már nagyobb kihívás szembeszállni a kételkedőkkel. De nem szabad hallgatni rájuk, menni kell előre!
Hallottam más fiatalabb choliták csoportjairól, akik saját hegymászásokat szerveznek. Szerencsésnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy talán én inspirálhattam őket” – mesélte Lidia egy korábbi interjúban.
A dolgok tehát változnak Bolíviában – pedig a súlyos faji és társadalmi megkülönböztetés évtizedekig uralta az életüket. Juan Evo Morales 2006-os megválasztása után, aki Bolívia első indián származású elnöke volt (amíg 2019-ben le nem mondott – de ez egy másik történet) – némileg javulni látszott az etnikai kisebbségek helyzete. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy jelen legyenek a politikában, a médiában és a divatvilágban, Morales azonban felértékelte a choliták státuszát, és egyre nagyobb mozgásteret engedett számukra a közéletben is. A hagyomány és a modernitás ötvözetével ma már a bolíviai nemzeti identitás szerves részét képezik, és az indián népesség megújult méltóságát szimbolizálják. Az Andok hagyományai által inspirált öltözetük egyedi díszítőelemei pedig nem csak a kultúra, de egyúttal a társadalmi fejlődés előtt is tisztelegnek.
Kiemelt kép: a Cholitas Escaladoras Maya nevű hegymászó csoport a Nevado Sajama megmászása előtt (Marcelo Perez Del Carpio/Anadolu Ügynökség/Getty Images)
