Jogi szempontból a felnőtt élet a nagykorúsággal veszi kezdetét, a törvény szerint ettől a naptól fogva más jogosultságok és kötelezettségek vonatkoznak ránk, de ha egy pillanatra elszakadunk a száraz tényektől, a zömében ekkor jelentkező biológiai és pszichológiai változásokat sem árt megemlíteni. Ez a bűvös szám egyébként minden országban egyedileg meghatározott, hiszen van, ahol már tizenhároméves kortól nagykorúnak számítanak a gyermekek, még máshol huszonegy évnél húzzák meg ezt a határt. 

A nagykorúság elérése, a felnőtté válás tehát a világ szinte minden kultúrájában nagy esemény, és bizonyos esetekben valamilyen meghatározott kihíváshoz, beavatási szertartáshoz, ceremóniához kötött, melyek teljesítése biztosítja a gyermekek rátermettségét és teljes jogú helyét a felnőtt társadalomban. Amíg mondjuk az USA-ban az említett sweet sixteen partyt (édes tizenhat), a latin közösségekben pedig quinceañerát (a tizenöt éves lányt jelent, a nővé válást ünneplik ezzel) tartanak – vagy éppen mifelénk a 18. születésnapon szokás bulit csapni – addig vannak olyan szélsőséges esetek, amikor ezek a beavatási szertartások egészen félelmetes módon faragnak felnőttet a néha alig tinédzser korú résztvevőkből.

Rizs és zsír a talpak alatt 

Kezdjük a legkevésbé drasztikussal, a Pumi etnikai csoport ceremóniájával, melynek során a kínai jünnani pumik fiatal leányai a jobb lábukkal egy zacskó zsírra, még a bal lábukkal egy zacskó rizsre lépnek, ezzel biztosítva az egészséget és a gazdagságot későbbi felnőtt életük során. A hosszú múltra visszatekintő pumik kultúrája egyébként szorosan kapcsolódik a tibeti buddhizmushoz, emellett közösségük egyike a Kínában jelenlévő több, mint ötven hivatalosan is elismert etnikai csoportnak. A katolikus bérmálkozáshoz hasonlatos szimbolikus szertartást tizenhároméves korukban végzik, és kizárólag a lányokra vonatkozik, bár számukra is csupán indok arra, hogy összehozzák ünnepelni a családok tagjait. Az alábbi beavatási szertartások közül messze ez a legszelídebb ürügy a magasztos összejövetelre.

Háromnapos tehénugrás

Ezzel szemben a nagyrészt pásztorokból álló hamar törzs nagykorúvá avatási szertartása a fiúk elé állít négylábú akadályt. Az etióp közösség tagjai a kultúrájukban nagy értékként számon tartott szarvasmarhákat ugyancsak bevonják a háromnapos rituáléba, mely során a résztvevők négyszer rugaszkodnak neki egy bikasor átugrásának. A törzs nőtagjai eközben táncra perdülnek, és korbácsolásra szólítják fel a már beavatott férfiakat, így szerzett hegeik később a párválasztásban jelentenek iránymutatást. A hajukat vörös agyaggal formázó fiúknak egy sornyi bika vagy kasztrált tinó hátán kell végig futniuk kétszer oda-vissza, ügyelve arra, hogy le ne essenek, hiszen ezzel a törzsbe való beházasodást és a megszerezhető felsőbb rangokat kockáztatják. 

A hamar törzs tagjai a beavatásra készülődnek (Fotó: Eric Lafforgue/Art in All of Us/Corbis/ Getty Images)

Éles fogak mint a szépség szimbólumai 

Az indonéziai Szumátrán található Mentawai-szigetek őslakosai egészen sajátos módon értelmezik a szépítkezés fogalmát. Hagyományos felnőtté válási szertartásuk szerint a törzs fiatal, jellemzően tizenhároméves lányai élesre hegyezik fogaikat, hogy vonzónak és magabiztosnak érezzék magukat, teszik mindezt fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők nélkül. A főként animizmust, iszlámot és kereszténységet gyakorló törzstagok számára a spirituális és vallási hiedelmek legalább olyan fontosak, mint a fogélezéshez hasonló egyedülálló ősi szokásaik, melyekkel a mentawai belső szellem tetszését szeretnék elnyerni. A procedúra bár komoly fájdalommal jár, a nép körében már maga a bejelentés is jelentős pillanat, melyet az eljárás előtt lakomával ünnepelnek meg.

Fotó: Eric Lafforgue/Flickr

„Séta” hat hónapon át 

Az ausztráliai bennszülöttek úgynevezett Walkabout rituáléja valójában egy roppant veszélyes megmérettetést takar, és akár több, mint ezerötszáz megtett kilométert is jelenthet az előírt hat hónapon keresztül. A felkészülés során, mely a kihívást megelőzően már éveken át zajlik, a férfiak átadják megszerzett tudásukat a fiatal fiúknak, majd a vadonba engedik őket, ahol spirituális és hagyományos módon is megélhetik a férfivá válás folyamatát. A törzsek úgy vélik, ez egyszerre a test és az elme utazása. A fiúk sokat tanulnak a túlélésről, a környezetről, térkép hiányában a navigációról, melyhez elengedhetetlen, hogy felvegyék a kapcsolatot szellemi vezetőikkel. 

A női nemi szerv megcsonkítása

A fájdalmas, esetenként halálos kimenetelű procedúra (hivatalos nevén female genital mutilation and cutting – FGM/C –, azaz női nemiszerv-csonkítás és vágás) női beavatási szertartásnak minősül, és jellemzően a nyolc és tizenkétéves lányokat érinti. A főként afrikai területeken (de a Közel-Keleten, Indonéziában és Srí Lankán is jelen van, és persze a nyugati világban is) alkalmazott veszélyes szokás lényege, hogy a nők számára ne legyen élvezetes a nemi együttlét, ezzel elkerüljék az asszonyok hűtlenségét, de olyan tévhitek is kapcsolódnak hozzá, miszerint szükséges a szüléshez, megszépíti az arcot, vagy hogy csak így lehetnek a nők tiszták és erényesek.

Egy maszáj falusi mutatja a fiatal lányok „körülmetélésére” használt hagyományos pengét 2007. augusztus 12-én a kenyai Kameliben (Fotó: Fotó: Marvi Lacar/Getty Images)

Vallási alapja nincs (nem csak muszlim, de keresztény közösségekben is végzik), tulajdonképpen a nők feletti kontrollgyakorlás egyik megrázó eszköze, melybe sokan belehalnak a nem megfelelő higiéniai körülmények következtében. A gyerekek millióit megcsonkító kegyetlen rítus ellen számtalan emberjogi szószóló és dokumentarista felemelte már a hangját, ennek ellenére még napjainkban is hatalmas problémát jelent ez a könyörtelen beavatási hagyomány. Jelenleg kb. 200 millió nő és lány él a földön, akit átesett a procedúrán, számuk pedig, hiába próbálnak egyre több helyen fellépni a szokás ellen, folyamatosan növekszik. A női nemiszervek megcsonkítása a nők emberi jogainak megsértése, illetve gyermekbántalmazás is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint sérti az élethez, a szabadsághoz, a méltósághoz, a nemek közötti egyenlőséghez, a megkülönböztetésmentességhez, valamint a testi és szellemi integritáshoz való alapvető jogot.

A világ legfájdalmasabb hangyacsípése

A magyar név hiányában bullet antnak, vagyis lövedék hangyának nevezett rovar csípése harmincszor fájdalmasabb a méhcsípésnél, ez a természettudósok szerint az egyik legintenzívebb fájdalom, melyet ember csak átélhet, főleg, hogy akár 24 óráig is eltarthat. A Közép- és Dél-Amerika dzsungeleiben honos fajta amellett, hogy a legnagyobb a világon, mérge szinte elviselhetetlen fájdalmat, remegést, izzadást, szapora szívverést, eszméletvesztést és átmeneti bénulást okoz, mindez a brazíliai Satere-Mawe törzs tagjait azonban úgy tűnik, hidegen hagyja. A felnőtté válás érdekében a tizenhároméves fiúk hangyabetakarítást végeznek, majd húsz alkalommal, tíz percig viselik kezükön a mérges hangyákkal megtöltött kesztyűket, miközben a gyengeség, a fájdalom legkisebb jelét sem mutatják. A méreg egy nap után kiürül a szervezetből, a szertartáson átesett fiúk pedig elmondhatják, ezekután bármilyen veszélyes találkozást túlélnének a dzsungelben. 

Kiemelt kép: Getty Images