Az ember- és állatkísérletek a pszichológia leginkább megosztó kutatási módszerei, mert bár tény, hogy az emberi elméről a legtöbbet úgy tudhatunk meg, ha fajunk viselkedését vizsgáljuk, egyes korai kísérletekben a tudósok az emberiességet is feláldozták a tudományosság oltárán. 5 olyan kísérletet mutatunk, ahol a kutatók átlépték az etikai normákat, és amelyek ma már biztosan nem történhetnének meg ebben a formában.

Börtönkísérlet

A világ egyik legismertebb pszichológiai kísérletére 1971 augusztusában került sor. A stanfordi börtönkísérlet célja az volt, hogy a foglyok és az őket őrző személyek közötti konfliktusok okait tanulmányozzák, ebből pedig a szociálpszichológia tudományát előre vivő következtéseket vonjanak le. Huszonnégy férfi egyetemi hallgatót véletlenszerűen osztottak be az őr vagy a fogoly szerepébe, majd a szerepüknek megfelelően helyezték el őket egy kifejezetten erre a célra kialakított modellbörtönben, amelyet a stanfordi kampusz pszichológiai épületének alagsorában alakítottak ki. Hamarosan kiderült, hogy azok, akik az őr szerepét kapták, nagyon komolyan veszik a feladatukat, kemény intézkedéseket kezdtek alkalmazni, és foglyaikat a pszichológiai kínzás különböző fokozatainak vetették alá.

A „foglyok” a cellájukban (Fotó: Wikimedia Commons)

Ennél is meglepőbb lehet, hogy a fogolyként szereplő fiatalok éppen ilyen természetességgel fogadták el az alárendelt szerepet. Az őrök által alkalmazott tekintélyelvű intézkedések olyan szélsőségessé váltak, hogy a kísérletet mindössze hat nap után hirtelen leállították. A kísérlet vezetőinek később nemcsak az etikátlanság vádjával kellett szembenézniük, de azzal is, hogy sokan megkérdőjelezték a kísérlet valódiságát is.  

Milgram-kísérlet

1961-ben, három hónappal azután, hogy a náci Adolf Eichmannt háborús bűnökért bíróság elé állították, Stanley Milgram, a Yale Egyetem pszichológusa azt kezdte kutatni, hogyan lehetséges, hogy a náci Németországban katonák, de még közemberek is emberiesség elleni bűntetteket követtek el. Hogy kiderítse, hogyan befolyásolja viselkedésünket az, ha egy tekintélyelvű rendszerben parancsot teljesítünk, Milgram egy érdekes kísérletet állított össze, melynek

az volt a célja, hogy megvizsgálja, mennyire vagyunk hajlamosak magunkat tekintélyszemélyek parancsának alávetni akkor is, ha erkölcsileg elítélendő parancsról van szó.

A kísérletben két résztvevőt (akik közül az egyik egy beépített színész volt) két szobában különítettek el, ahol csak egymást hallhatták. A kísérleti személy ezután egy sor kérdést olvasott fel a színésznek. Minden alkalommal, amikor a színész rosszul válaszolt egy kérdésre, a kísérleti személy megnyomott egy gombot, amely áramütést adott. (Természetesen nem valós áramütésről volt szó, de ezt a kísérleti személy nem tudta, a színész pedig minden áramütésnél fájdalmasabban kiáltozott és könyörgött, hogy szabadítsák ki). Bár a kísérleti alanyok közül sokan jelezték, hogy az első sikolyok hallatán le akarják állítani a kísérletet, még többen elmentek a potenciálisan halálos dózisig, amikor a fehér köpenyes kísérletvezető erre utasította őket.

Drogot a majmoknak, kísérletképpen

1969-ben egy michigani kutatóintézet kezdett etikátlan kísérletbe, amely a kábítószer-függőség hatásait volt hivatott vizsgálni. Nagyszámú majmot tanítottak be arra, hogy morfiumot, alkoholt, kokaint, kodeint és különféle amfetaminokat adjanak be maguknak. Miután minden állat tudta, hogyan kell beadni magának az injekciókat, lényegében magukra hagyták őket egy óriási adag kábítószerrel. Nem meglepő módon a majmokra rettenetes hatást gyakoroltak a szerek: őrjöngő rohamot kaptak, néhányan megpróbáltak megszökni, miközben megsebezték magukat, végtagjaikat törték el, mások az összes bundát letépték testük különböző részeiről. Néhányan különböző drogokat kevertek, és néhány héten belül elpusztultak. Szerencsére egy ehhez hasonló kísérlet ma már elképzelhetetlen lenne. 

Tanult tehetetlenség-kísérlet

1965-ben Martin Seligman egy  megint csak erősen megkérdőjelezhető  kísérletet végzett el kutyákkal. A kísérlet célja az volt, hogy kiderüljön, hogyan érzékelhető a kontroll, és tanítható-e a tehetetlenség. Seligman egy kutyát helyezett egy nagyméretű dobozszerű kennelbe, amelyet középen egy alacsony sorompó osztott ketté. Ezután fájdalmas sokkot adott a kutyának, amit az a korláton való átugrással tudott elkerülni. Nem meglepő módon minden kutya gyorsan megtanulta, hogy ha átugrik a doboz másik oldalára, akkor elkerülheti a sokk okozta fájdalmat. Seligman azonban ezután egy lépéssel tovább vitte a kísérletét. A kutyák egy részét megkötözte, hogy azok ne tudjanak elmenekülni, amikor sokkolta őket, és másnap ugyanezeket a kutyákat egyenként az eredeti kennelbe helyezte. Ezúttal, bár mindegyik kutya egyszerűen átugorhatta volna a korlátot, hogy biztonságba kerüljön, egyikük sem tette meg. A kutyákat arra tanították, hogy tehetetlenek legyenek.

Gyógyszermegvonásos kísérlet

Az 1980-as évektől kezdve Michael Gitlin és Keith H. Nuechterlein, az UCLA kutató pszichológusai nagy, és gyakran igen etikátlan erőfeszítéseket tettek annak tanulmányozására, hogy miért és hogyan hat a skizofréniában szenvedő betegekre a gyógyszeres kezelés, illetve mi váltja ki a skizofréniás epizódokat. Arra is kíváncsiak voltak, hogy megjósolható-e a pszichózis. Kísérletükhöz több száz skizofrén beteget toboroztak, majd nagy részüket levették a gyógyszeres kezelésről. Sajnos Gitlin és Nuechterlein nem jól mérte fel, hogy milyen időintervallum után kellene a betegeknek visszatérniük a gyógyszeres kezelésükhöz, így a betegeket nem tudták megvédeni állapotuk erőteljes romlásától. Kudarcuk abban csúcsosodott ki, hogy az egyik kísérleti alany, Antonio LaMadrid egy kilencemeletes épület tetejéről levetve magát öngyilkosságot követett el. 

És te mit gondolsz? 

Amikor napjainkban a könnyed magazinok pszichologizáló cikkeit olvassuk, vagy magától értetődőnek vesszük a tanult tehetetlenségre vagy a tekintélyelvű nevelés hátrányaira vonatkozó ismereteinket, aligha gondolkodunk el azon, vajon milyen módszerekkel jutottak a ma is fontos és érvényes következtetésekre a kutatók. A határ etikus és etikátlan közt sokszor nagyon vékony, véleményünket pedig nagyban befolyásolja, hogy mit tartunk a kísérleti alanyokról. A gyerekeken, állatokon (pláne kifejezetten értelmes állatokon) végzett kísérleteket csaknem mindenki elítéli, hiszen esetükben védtelen, beleegyezésre vagy a kísérlet megtagadására képtelen, de érző lényekről van szó. Ami bennünket illet, örülünk, hogy ma már, tudomány ide vagy oda, sokkal szigorúbb szabályoknak kell megfelelni. 

Kiemelt kép: Getty Images