Megnéztem a Netflixen a Te (You) című sorozat legújabb évadát, amelyben egy sorozatgyilkos gazdagokat gyilkol. És amikor azt mondom, gazdagokat, azt úgy értem, hogy olyanokat, akiknek földi halandó nem is képes ép ésszel felfogni a vagyonát. A sorozatban ezek a kiváltságosok olyanok, akik már beleszülettek az elképesztő anyagi jólétbe, hiszen felmenőik generációk óta gyarapították a családi vagyont. Tehát még a kisujjukat sem mozdították mindazért, ami elérhető számukra. A sorozatbeli társaság talán legellenszenvesebb tagja például azzal szórakoztatja magát, hogy követeli a sofőrjét, hogy direkt üsse el az útjukba kerülő fácánokat.
De ott van az Utódlás című sorozat, amely jól szemlélteti, hogy nem a pénz tedd boldoggá, illetve Nyerd meg az életed című koreai világsiker, amelyben szintén kőgazdag emberek azzal ütik el az időt, hogy elrabolnak több tucat eladósodott embert, és egy brutális túlélő-show nézőiként izgulják végig, ahogy a többszáz emberből rohamtempóban csak egy marad életben. Az utolsó epizódban (vigyázat, spoiler!) a „játék” kitalálója a halálos ágyán elmondja a nyertesnek, hogy a nincstelen és a nagyon gazdag emberekben van egy közös dolog: egyikük sem élvezi az életet. A gazdagok bármit megvehetnek maguknak, ehetnek, ihatnak, amit csak akarnak, de végül mindenre ráunnak – mondja. A filmkészítők persze a frissen meggazdagodott réteget sem kímélik: a nagy sikerű Tőrbe ejtve – Az üveghagyma című krimi főszereplője egy tech cég tulajdonosaként tesz szert kétes eredetű, ám brutális méretű vagyonára. Az ő otthoni edzőtermében Serena Williams áll rendelkezésre virtuálisan folyamatosan, hogy ha valakinek edzeni támad kedve, akkor segíthessen neki.

Hollywoodban egyértelműen reneszánszukat élik a szupergazdagokról szóló filmek és sorozatok, amelyek szakítanak a Gazdagok és szépek, a Dallas és még sorolhatnánk, milyen sikersorozatok hagyományaival, és a gazdagokat nem csupán gátlástalannak, körmönfontnak és esetenként aljasnak ábrázolják, hanem a világ legborzasztóbb lényeinek. Vajon a tévés sztereotípiáknak van közük a valósághoz? Unalmukban és/vagy azért, mert bármit megtehetnek, tényleg ilyen borzasztó emberekké válnak a gazdagok? Tényleg képes ekkorát torzítani a személyiségen a töméntelen mennyiségű pénz? És vajon törvényszerű, hogy aki gazdag, az teljesen kiforduljon önmagából? 

Válságok és kutatások

Ha elvonatkoztatok a fikciótól, és csak a saját tapasztalataimra hagyatkozom, akkor is látom, hogy akinek az átlagosnál sokkal több pénze van, az hajlamos eltávolodni a valóságtól. Persze a valóság is relatív, hiszen lehet, hogy ő meg pont azt gondolja, hogy ő van a valóságban, és az átlag körüli bevételből élők a furcsák. A 2008-as gazdasági világválság óta meglehetősen sok tanulmány készült, amely arra a kérdésre kereste/keresi a választ, hogy hogyan hat a pénz a személyiségre. Mert hogy sok mindenre hat, az biztos. Hatással van a tanulmányainkra, a pályaválasztásunkra, a párkapcsolatunkra és az egészségünkre is.
A pszichológusok egyre inkább arra jutnak, hogy a pénz azt is befolyásolja, hogyan látjuk a világot. Azonban hosszú évtizedeken keresztül ez a kérdés nem igazán foglalkoztatta a tudósokat, és csak a már említett recesszió hozta meg a kutatási kedvet. Michael Kraus, a Yale School of Management szervezeti működéssel foglalkozó professzora szerint „az embert egyre jobban érdekli, hogy mit tesz a pénz a társadalmunkkal, és mit az egyénnel.

Illusztráció: Getty Images/Cargo

Akinek van pénze, az több autonómiával élheti és irányíthatja életét. A vagyonos embereknek nagyobb valószínűséggel vannak narcisztikus személyiségjegyei, és hajlamosabbak azt hinni, hogy jobb képességekkel rendelkeznek, mint az átlagember – folytatja a szakértő. – Sokuk számára a gazdagságra való törekvés erényt jelent. A jelentős vagyonhoz nem egyszer az a téveszme is társul, hogy kőkeményen megdolgoztak érte, akkor is, ha valójában beleszülettek a jóba. A gazdag emberek gyakori logikája szerint ha valakinek nincs vagyona, az azért van, mert vagy tehetségtelen, vagy nem elég kitartó. Több kutatás rámutatott arra is, hogy a gazdagok kevésbé képesek felismerni mások érzéseit, ezzel azonban nincsenek tisztában.” 2013-mas TED talkjában Paul Piff, a California Egyetem szociálpszichológus professzora azt a kérdést tette fel, hogy „Gonosszá tesz a pénz?”. Majd egy határozott igennel meg is válaszolta. „Minél több pénzed van, annál inkább magaddal vagy elfoglalva, és egyre kevésbé érdekel a körülötted lévők jóléte” – mondja. 

Monopolyzz, és megmondom, ki vagy!

Az UC Berkeley kutatócsoportja érdekes kísérlettel bizonyította, hogy a pénz valóban képes arra, hogy megváltoztassa az emberek egymáshoz való hozzáállását. A kutatásban a jól ismert Monopoly társasjátékot használták, és idegen embereket állítottak párba, majd minden párból randomszerűen kijelölték, ki lesz a „gazdag játékos”. Ők eleve dupla annyi pénzt kaptak a játék indításakor, mint párjaik, többször dobhattak, és több pénzt vehettek fel minden kör végeztével. A kísérlet kitalálói számos érdekes megfigyelést tettek. A „gazdag játékosok” gorombán játszottak, és jó hangosan követelték a pénzüket, amikor az ellenfelük olyan mezőre lépett, hogy fizetnie kellett. Izgatottságukban többen az asztalt csapkodták, és összességében hatalmaskodóan viselkedtek.

A játék után rövid interjúk is készültek a résztvevőkkel, ezekből is az derült ki, hogy a pénz hatással van a személyiségre.

Amikor arról kérdezték a „gazdag játékosokat”, hogy szerintük miért ők nyertek, szinte azonnal rávágták, hogy a stratégiai érzékük és a jól megfontolt üzletkötéseik vezettek a győzelmükhöz, pedig pontosan tudták, hogy a kísérlet nekik kedvezett, és azt, hogy ők lehettek a „gazdag játékosok”, kizárólag a szerencsének köszönhették. A kísérlet kitalálói szerint ugyanez érvényes a való életben is, ha összehasonlítjuk azokat, akik kiváltságokkal születtek, és azokat, akik nem. Nagyon gyakori, hogy a kiváltságosok azt képzelik, saját erőből érték el mindazt, amijük van, és teljes mértékben meg is érdemlik azt.

A pénz beszél belőled?

Henry Ford iparmágnás 1863-ban született, és elsősorban a mozgó futószalag feltalálásáról és üzembe állításáról híres. Ő mondta az ikonikussá vált mondatot, miszerint „a pénz nem változtatja meg az embert, csupán leleplezi. Ha valaki természetéből adódóan önző, arrogáns vagy kapzsi, azt a pénz még inkább kihozza belőle”.

Míg egyes feltételezések szerint a pénz képes arra, hogy megváltoztassa az ember személyiségét, mások úgy vélik, megváltoztatni nem, csak felszínre hozni tudja azokat a személyiségjegyeket, amelyek legbelül benne lakoznak.

Az elméleti szakemberek a mai napig vitatják, mi az igazság ezzel kapcsolatban. Abban azonban biztosak, és ezt számos kutatással alá is támasztották, hogy a pénz hatalmat és lehetőséget ad arra, hogy valaki a természetének megfelelően viselkedjen. És persze eszközt, bátorságot és magabiztosságot is ad, hogy megmutassa az igazi arcát. És ez nem feltétlen jelenti azt, hogy az illető rosszabb (vagy jobb) ember lesz attól, hogy az anyagi körülményei megváltoznak, viszont mivel a tettei nagyobb port kavarnak, a figyelem jobban rá irányul, a tömeg pedig nagyon kritikus tud lenni, azt tudjuk. 

Szakértők szerint a legfontosabb feltétele, hogy az ember ne forduljon ki önmagából a már régóta meglévő vagy hirtelen megszerzett vagyona miatt, – nem meglepő módon – a kellő önismeret. A kutatók szerint sokkal jobban kéne ismernünk a pénz pszichológiáját, és sokkal jobban kéne ismernünk önmagunkat, hogy egészséges kapcsolatban maradhassunk a pénzzel. A kérdés csak az, hogy ez vajon sikerült-e valaha az emberiség történetében…

Kiemelt kép: Getty Images/Cargo