A 20. század egyik legnagyobb filmsztárja, Charlie Chaplin felejthetetlen karakterével robbant be a mozivászonra, és örökre megváltoztatta Hollywoodot (ő tartja a legtöbb életrajzot számláló filmsztár rekordját, több mint 259 könyvet írtak róla). Nyolc hónappal trónra lépése után találkozott először II. Erzsébet királynővel, következő találkozásukra pedig 48 évvel ezelőtt, 1975-ben került sor, amikor a királynő lovaggá ütötte az akkor 87 éves Chaplint – aki a valóságban kevésbé szolgált rá a lovagias jelzőre. Sőt.
A dél-londoni nyomornegyedben, zord körülmények között született Chaplin fiatalkora nagy részét munkásotthonokban töltötte – egészen addig, mígnem 26 éves korára a világ egyik leghíresebb emberévé emelkedett. Mindössze 5 éves volt, amikor először állt színpadra, 10 éves korában csatlakozott a The Eight Lancashire Lads nevű tánctársulathoz, majd több színdarabban is szerepet kapott. Idősebb bátyjával, Sydney-vel, aki szintén előadóművész volt, 1903 környékén csatlakozott a The Karno Co. nevű, népszerű vándorszínházhoz. A társulat tagjaként bejárta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol a producerek is felfigyeltek kivételes tehetségére. 1913-ban szerződést kötött a Keystone Film Co.-val, első filmes szerepét pedig 1914-ben kapta – a nagy bajuszt viselő szélhámost, Edgar English-t alakította a Making a living című filmben. Az itt töltött időszak alatt Chaplin tökélyre fejlesztette a „kis csavargó” karakterét, és közel 35 rövid vígjátékot készített. Később így nyilatkozott a védjegyének számító jelmezről:
„Azt akartam, hogy minden ellentmondásos legyen: a nadrág bő, a kabát szűk, a kalap kicsi, a cipő nagy.”
1916-ban a Mutual Film Companyvel kötött évi 670 000 dolláros szerződésével Chaplin lett a világ legjobban fizetett filmszínésze. Tucatnyi rövidfilmet, vígjátékot készített a stúdiónak, köztük Az áruházi felügyelőt, az első olyan filmet, amelyben a „futó lépcső” elhíresült trükkjét alkalmazta (a színészek egy felfelé vezető mozgólépcsőn futnak lefelé – vagy fordítva).
„Degenerált és illetlen cselekedetre kényszerített”
Bár a brit némafilmsztár születési anyakönyvi kivonatát soha nem találták meg, a köztudat szerint 1889. április 16-án született – mindössze néhány nappal Adolf Hitler előtt. Chaplin egy 1940-es filmben szatirizálta is a zsarnoki diktátort, azonban sokak szerint nem csak emiatt érdekes a párhuzam kettejük között. A siker és népszerűség mögött feleannyi idős színésznőkkel kötött házasságot, hírnevét pedig tovább rombolta, hogy a komikus színész sok esetben bánt kegyetlenül fiatal feleségeivel és gyermekeivel.
Chaplin forgatás közben 1915-ben (Fotó: API/Gamma-Rapho, Getty Images)
Amber Heard és Johnny Depp csatája családon belüli erőszakról, kábítószer-fogyasztásról és ágyban történő székelésről is szólt. És mégis, ha visszamegyünk majdnem egy évszázadot, rá fogunk jönni, hogy nem ez az első eset, hogy egy (finoman fogalmazva) balul elsült hollywoodi házasságot nyilvánosan szednek atomjaira.
1918 októberében, az akkor 29 éves Chaplin feleségül vette a 16 éves népszerű gyerekszínészt, Mildred Harrist. 1919-ben született egy fiuk, aki mindössze három napig élt. A pár házassága kezdetben gyümölcsözőnek bizonyult Harris számára, aki egyre több filmes ajánlatot kapott, Chaplin azonban nem támogatta őt, és fiatal kora miatt többször is megkérdőjelezte felesége tehetségét (sokak szerint a színész viselkedése alkoholfüggő édesapja mérgező mintájaként nyilvánult meg). Mildred válásukkor arra hivatkozott, hogy Chaplin
„agresszív, türelmetlen, és úgy bánt velem, mint egy kreténnel”.
Válásuk után, 1924-ben Chaplin Lillita Louise MacMurray színésznővel kötött házasságot, akivel két gyermekük is született (Charles Chaplin Jr. és Sydney Earle Chaplin, akikből szintén színészek lettek). Ő 35, a lány pedig 15 éves volt ekkor. Chaplin segített beindítani a lány karrierjét, és rávette a tinédzsert, hogy változtassa meg a nevét Lita Grey-re (egy ezüstszürke színű macska után, amit a lány a színésztől kapott ajándékba). „Megpróbált embereket teremteni. Élvezte, hogy ő lehet az első egy fiatal lány életében” – mondta Gray az LA Timesnak 1989-ben. Grey válásukkor azt állította, hogy házasságuk kényszerből köttetett, miután váratlanul teherbe esett, emellett Chaplin számtalanszor megfenyegette, több alkalommal pedig fegyvert is fogott rá. Később, egy zűrzavaros, 50 oldalas válóperben Grey felfedte Chaplin visszaélő magatartását, beleértve azt is, hogy a fogantatás után abortuszra akarta kényszeríteni a fiatal színésznőt. A lány nagybátyja, Edwin McMurray ügyvéd figyelmeztette Chaplint, hogy ha nem veszi feleségül a lányt, a család törvényes nemi erőszak miatt emel vádat. Így történt, hogy 1924. november 24-én, egy titkos szertartás keretein belül Chaplin feleségül vette a kamaszt. Néhány leleményes riporternek azonban sikerült tudomást szereznie a mexikói helyszínről, ahol beszédbe elegyedtek a színésszel. Állításuk szerint Chaplin így fogalmazott a frigyről: „Nos, fiúk, ez azért jobb, mint a büntetés-végrehajtás, de nem tart sokáig.”
Charlie Chaplin és második felesége, Lita Gray (Fotó: Topical Press Agency/Getty Images)
A Mexikóból visszafelé tartó vonaton, miután fegyverrel nem sikerült abortuszra késztetnie a színésznőt, Gray azt állította, hogy Chaplin k*rvának nevezte, majd fellökte a megfigyelőkocsi platójára, és azt javasolta, hogy ugorjon a halálba. „Az egész dolog kezdettől fogva botrányos volt. Akkor azt mondta nekem, olyan rosszul leszek majd tőle ezután, hogy nem lesz kedvem mellette élni” – mondta Gray 1960-ban. Elkeseredett bírósági csatájuk ezután olaj volt a tűzre, Grey pedig sorozatos hűtlenséggel, kegyetlenséggel és súlyos lelki bántalmazással vádolta volt férjét, akit nyilvánosan is manipulatív erőszaktevőként jellemzett. Azt állította, hogy Chaplin obszcén könyveket olvasott fel neki, és „elvetemült, degenerált és illetlen cselekedetre kényszerítette”. Abban az időben Kaliforniában az orális szex bűncselekménynek minősült, Gray állítása szerint a színész pedig mit sem törődött ezzel: „Üvöltözött velem, és azt kiabálta, hogy minden házas ember csinál ilyeneket, én pedig a felesége vagyok, és azt kell tennem, amit ő akar”. Az egyéb vádak között szerepelt az is, hogy Chaplin szexuális együttlétekre kényszerítette feleségét más nőkkel.
Válásuk a legnagyobb hollywoodi botránynak számított akkoriban, ami a figyelem középpontjába helyezte Chaplin számos kiskorú lánnyal szembeni visszaélését.
A botrányt megelőző időszakban Chaplin gyakran nyilatkozott a fiatal lányok iránti szerelméről: „Van valami szűzies a karcsúságukban, karjukban és a lábukban” – mondta egy interjúban. Amikor a Vanity Fair 1926-ban arra kérte, írja le, hogy milyen számára az ideális nő, így válaszolt: „Nem vagyok szerelmes belé, de ő fülig szerelmes belém.”
Gray pedig beleszeretett a színészbe, így könnyű prédájává vált a manipulációnak – mindezek fényében talán nem véletlen, hogy Chaplin és Lillita története inspirálta Vlagyimir Nabokovot, amikor a Lolita című regényét írta.
Sikertelen házasságai ellenére Chaplin nemzedéke legnagyobb filmsztárjaként folytatta munkáját. Kilenc évvel később feleségül vette Paulette Goddard egykori gyermekmodellt. Goddard, aki 22 éves volt, amikor először találkoztak, hazudott Chaplinnek: azt állította, hogy 17 éves – ami nem akadályozta meg a színészt abban, hogy feleségül vegye a jóval fiatalabb lányt. Ellentmondásos források ugyan megkérdőjelezik a házasság jogszerűségét, ennek ellenére a pár hét évig élt együtt, mielőtt Chaplin féltékenysége szétválasztotta volna őket. Goddard karrierjének irányítására tett kísérletei a lány határait feszegették, így 1940-ben végleg elváltak útjaik.
54 évesen, diszfunkcionális házasságokkal a háta mögött meglepő, hogy – Chaplin állítása szerint – negyedik feleségében találta meg a szerelmet az akkor 18 éves Oona O’Neill személyében (aki a Pulitzer-díjas Eugene O’Neill lánya). A feltörekvő színésznő korábban J. D. Salingerrel és Orson Wellesszel járt, mielőtt 1943-ban megállapodott volna Chaplin oldalán – amiért ismét rengeteg kritika és vád érte a színészt. Azonban a múlt botrányai és a korkülönbség ekkor sem jelentett akadályt; nyolc gyermekük született, O’Neill pedig egészen Chaplin 1977-ben bekövetkezett haláláig gondoskodott a színészről. Jane Scovell amerikai újságíró Oona: élet az árnyékban című könyve szerint O’Neill szinte gésai tisztelettel bánt férjével, aki akár az apja is lehetett volna. Marlon Brando önéletrajzi könyve szerint Chaplin pedig nemcsak a nőkkel, de a gyerekeivel is kifejezetten kegyetlenül bánt. Amikor Brando és Sydney, Chaplin fia együtt dolgoztak egy 1967-es filmen (A hongkongi grófnő), a filmben szintén szereplő színész többször is megalázta fiát a stáb és Brando előtt. Haragját Brando a saját bőrén is megtapasztalta:
„Chaplin az egész stáb előtt szidalmazott, és azt állította, hogy nincs semmi érzékem a színészethez, és csak szégyent hozok a szakmára”
– írta Brando.
Más szóval, míg a kritikusabb életrajzírók egy arrogáns zseni képét festik le, aki lelkiismeret-furdalás nélkül manipulálta a körülötte élőket, addig Brando valamivel nyersebb: „Chaplin valószínűleg a legszadistább ember volt, akivel valaha találkoztam”.
Kiemelt kép: Charlie Chaplin 1931-ben a City Lights című film egyik jelenetében (John Kobal Foundation/Getty Images)
