Spoiler: tényleg jobb lett. De mesélem az az elejéről.
Az elmúlt 1-2 évben viszonylag sok sporthoz és egészséges életmódhoz kapcsolódó online tartalmat fogyasztottam, ami külsőleg még kevésbé látszik rajtam, fejben viszont már nagyon képben vagyok szakaszos éhezéssel, teljes értékű növényi étrenddel, erőemeléssel, a cardio és izomfejlesztő edzések előnyeivel és hátrányaival. Ezeket a tartalmakat böngészve jött szembe velem egy rakás olyan videó és cikk is, ami a hideg zuhany és a jeges fürdő legfontosabb előnyeit összegezte. Az előnyök nagyon sokrétűek: zuhany, fürdő, kabin és ezek mindenféle oldalági rokonai erősítik az immunrendszert, serkentik az anyagcserét és a vérkeringést, gyulladáscsökkentő hatással bírnak, és endorfinokat szabadítanak fel. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ezek mindegyike jól jönne így a téli időszak vége felé.
Merülő medencém és kabinom nincs otthon, így a vállalás lényege mindössze az volt, hogy egy hónapig minden reggel jéghideg zuhannyal indítsam a napot. „Mindössze!” Jó vicc. Még
ha első hallásra nem is tűnik óriási dolognak, a gyakorlatban nagyon is annak éreztem,
és főleg az első időkben volt nagyon nehéz rávennem magam a dologra. Mégiscsak február volt, háromnegyed hatkor (amikor csak azért kelek fel, mert korán suliba induló kamaszlányom ilyenkor hajlandó kicsit beszélgetni) még sötét, a lakásban rezsicsökkentő alig 20 fok, én meg halálosan álmos vagyok, mert azt nem merem megkockáztatni, hogy a reggeli bivaly kotyogós után sokkoljam magam a jeges vízzel.
A rituálé tehát a következő: csörög az óra, kibotorkálok feltenni a kávét, elszaladok pisilni, majd irány a fürdőszoba, ami minden eddiginél hűvösebbnek tűnik, maga a kád is fagyos, belelépni se kellemes. Letérdelek (nincs kabinunk és nem szeretek pacsálni), a leghidegebbre állítom a vizet, eszembe jut a Gladiátor című film „Erőt s erényt!” biztatása, majd kinyitom a csapot, és előbb a kezemre, majd az arcomra és a mellkasomra engedek a vízből. Iszonyú hideg, de tényleg. Az egy dolog, hogy megfagyok, de amikor az arcomra, pláne a mellkasomra irányítom a vizet, teljesen önkéntelenül zihálva kezdem venni a levegőt. Szegény férjem első alkalommal azt hitte, halál ellen tusakodom, mikor huhogásomra és a kád falának hánykolódó (folyton mozgatom a zuhanyfejet, mert pár pillanatnál többet nem tudom egy területen tartani) zsinór döngő hangjára ébredt. Szelíden kiüvöltöttem, hogy rendben vagyok, és pár pillanat múlva úgy is lett, mert
a jeges zuhanyban az a csodás, hogy amikortól vége, onnan egyszerűen csodálatos.
Van egy csomó instant hatás, amit már az első alkalommal éreztem. Az egy dolog, hogy felébredtem, na de mennyire? Már törölközés közben hihetetlenül élesnek éreztem magam, és volt egy olyan érzésem is, hogy jöhet ma már bármi, én aki a halál torkából jövök, kibírok mindent. Azonnal éreztem a feszesítő hatást is. Ha csak átmenetileg is, de olyan érzésem volt, mint amit kiadós úszás után érez az ember: mintha egy számmal kisebbre szabták volna a bőrét. Aztán ott volt az is, hogy törölközés után nyoma se volt a fázásnak: a hideg víz után felöltözve olyan volt, mintha bundát növesztettem volna. Az azonnali előnyök hamar átlendítettek a nekiállás nehézségein, és tudtam, hogy képes leszek végig csinálni. Sőt, pár nappal később már elég erősnek éreztem magam ahhoz is, hogy kipróbáljam a jéghideg merülést is. Itt viszont sajnos elbuktam. Kétszer töltöttem meg a kádat hideg vízzel, de mindkét alkalommal olyan kevés ideig bírtam benne, hogy lelkiismeretfurdalásom lett a rengeteg víz elpazarlásától. A merülős módszer valószínűleg egyébként is haladó szint: ahogy beszálltam, egyből fájni kezdtek a végtagjaim, és hiába volt utána tényleg isteni, ehhez még nem nem értem meg se testben, se fejben.
A hidegvizes zuhanyt viszont becsülettel végigcsináltam, és nem is tervezek felhagyni vele, mert amit mesélnek róla, az utolsó szóig igaz. Tényleg isteni hatásai vannak. Sorolom is!
0. Fogyni nem fogytam
Kezdem azzal a területtel, ahol a hidegvizes zuhany nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az előbb még azt írtam, minden igaz, amit mondanak róla és itt se csíptem hazugságon senkit. Csak amikor a hideg anyagcserefokozó hatásáról olvastam, lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a téli mackósodás jeleit mutató idomaimmal szállok be, és Vénuszként emelkedem majd ki a jéghideg habok közül. Semmi ilyesmi nem történt, sőt. Felserkenő anyagcserémet maximum étvágyam növekedéséből tudtam lemérni, aminek következtében nem hogy fogytam volna, de fel is szedtem másfél kilót. Igaz, a jeges önkínzás épp egybeesett egy másik sanyargatás elkezdésével is: elkezdtem erőemelni. De a többi tényleg színigaz.
1. A jeges zuhany tényleg feszesít
Írtam fentebb, hogy egy azonnali, bár múlékony feszesítő hatást már az első alkalom után éreztem, egy hónap elteltével viszont azt tudom mondani, hogy a zuhany tényleg jót tett a bőrömnek. Éppen január elején állapítottam meg, hogy itt egy újabb öregedési ugrás. Nem tudom, másnál hogy van, én szakaszosan érzem az idő múlását. Kedden még úgy fekszem le, hogy harmincnyolcnak nézek ki, szerdán viszont úgy kelek, hogy negyvenötnek. Az év elején eléggé nekibúsultam, mert még nem terveztem pulykanyakat, és mégis. Nos, jelentem, az egy hónapos, kitartó hidegvizes locsolásnak köszönhetően a nyakam bőre rengeteget javult, és mintha a dekoltázsom is kevésbé lenne viharvert. Az arcom meg: maradjunk annyiban, az is javult. Jelen pillanatban egy nappal se tűnök idősebbnek, 41-nél, ami amúgy majd áprilisban leszek.
2. A jeges zuhany tényleg felébreszt
Nagy kávés vagyok, napi 3-5 gond nélkül le szokott csúszni, de ilyen élénkítő hatást, mint a reggeli, mondjuk egyperces zuhany jelent, még nem tapasztaltam. Ha pedig hozzávesszük, hogy az egy perc alatt elpancsolt jéghideg víz költsége valószínűleg kevesebb, mint egy jóféle espresso macchiatóé, anyagilag is tökre megéri így ébresztenie magát az embernek.
3. A jeges zuhany mentálisan is összerak
A legnagyobb előny számomra épp ez. Reggelente erőt venni magadon és valami olyasmit csinálni, ami ellen minden egyes porcikád kétségbeesetten tiltakozik, kétség kívül fejleszti az akaraterőt és a kitartást, ezek pedig az önértékelést dobják meg nagyon. A jeges zuhany hasonló, bár kissé kellemetlenebb rutinfeladat lett, mint a reggeli beágyazás. Mindkét aktustól úgy érzi magát az ember, hogy nem az a halogatós mihaszna, aki még januárban volt, hanem az a fajta produktív hétköznapi hős, akinek már délre elfogynak a teendői a listáról. Imádom!
4. A jeges zuhany javítja a hangulatot
Amúgy se vagyok az a boldogságra képtelen fajta, de ebben a hónapban kicsit olyan volt, mintha a szokásosnál is többet bírna a jókedvem: nem amortizálja se a tömegközlekedés, se a cidri, se az infláció. Mindezt pedig nem tudom máshoz, mint a hideg zuhany állítólagos endorfintermelést segítő hatásához kötni.
5. A jeges zuhany erősíti az immunrendszert
Ezt tudom a legkevésbé megítélni, mert nem nézettem előtte-utána vérképet vagy ilyesmit, amivel az állítólagos gyulladáscsökkentő hatást lehetett volna felmérni, az viszont tény, hogy februárban mindkét közeli családtagom napokra lázas beteg lett, nekem viszont kutya bajom sem volt. Ha nem is a jeges zuhanytól volt, én ahhoz kötöm, mert ez is szuper motiváció arra, hogy folytassam, akármilyen baromi hideg lesz egy hónap múlva is.
Mit lehetne ehhez hozzátenni?
Talán annyit, hogy ha megtetszett hideg zuhany ötlete, azért csak óvatosan vágj bele. Érdemes előbb kikérned orvosod véleményét (én most eléggé képben vagyok az egészségi állapotommal, és minden rendben), illetve csak nagyon fokozatosan szoktatni magad a vízhez. Utóbbi nem lesz nehéz, mert tényleg sokk elsőre, felesleges a „3-5 percnél ne többet!” óvatoskodó szöveg. Biztosíthatlak, hogy eleinte felennyit is alig lehet bírni.
Kiemelt kép: Getty Images