Négyes alát adok magamnak az első kihívásomra. Februárra azt találtam ki, hogy minden nap az egyik főétkezésemnek – az ebédnek, vagy a vacsorának – alapvetően zöldségekből kell állnia. Húst hetente legfeljebb kétszer-háromszor eszem, viszont az elmúlt időszakban megszaladtak a tésztás, lisztes, kenyeres fogások, ezért nem az volt a célom, hogy az állati eredetű alapanyagokat kiiktassam, hanem az, hogy a zöldségek mennyiségét növeljem. A négyes alá nem épp bukás, de csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy egy táplálkozással kapcsolatos feladattal csuklóból elbánok. Bíztam a teljesítménykényszeremben, a főzés iránti szenvedélyemben, viszont nem számoltam a kimerültségemmel.
A huszonnyolc napból huszonhatszor sikerült ebédre vagy vacsorára csak zöldséget ennem, vagyis a számok nem rosszak. (Sőt többször is volt olyan, hogy mindkét főétkezésem növényalapú volt.) Mindkét kudarcnapom szombatra esett, egyszerűen nem voltam elég előrelátó. Egyszer a szokásos hétvégi kirándulásból későn értünk haza, három körül ebédeltünk, ötkor sütiztünk, és a vacsorának már nem maradt hely a pocakomban. A másik hibát akkor követtem el, amikor szombat este koncertre mentünk, és előtte egy cseh sörözőben alapoztunk a férjemmel. Hát sör mellé csak nem ehetek salátát! Mégsem emiatt csúsztam le az ötösről, hanem azért, mert nem tettem az egészbe annyi energiát, amennyit terveztem. Nem kerestem új recepteket, a megszokott, bevált fogásaimhoz nyúltam, pedig a kihívásokban pont az a jó, hogy kényszerítenek arra, hogy a dobozon kívül gondolkodjak, ilyenkor szoktam a repertoáromat új elemekkel bővíteni, és ez most elmaradt. Ennek legfőbb oka a túlterheltség volt, az első három hét rendkívül sűrűre sikeredett, így örültem, ha összejött a feladat, és nem bonyolítottam az életem. A másik problémát a gyerekeim jelentik, akiknek nem lehet a „szemét kiszúrni” minden nap valami nagyon zöldséges fogással, ők igénylik a húst, a tésztát, a laktató egytálételeket, és ebben az elfoglalt időszakban nem volt energiám, hogy miután ipari mennyiségű ételt előállítottam a siserehadnak, csak úgy a magam kedvére kísérletezzek.
Ugyanakkor az elmúlt hónapban nehezített pályán is sikerült egészségesebben táplálkoznom, ha nem lett volna a kihívás, sokkal rosszabb volna a mérlegem. Sok salátát ettem, többször készítettem zöldségropogóst és különböző curryket.
Alap téli zöldségeket tartottam itthon (répa, cékla, édesburgonya, hagyma, káposzta), ezeket gyakran csak úgy kockára vágva, megfűszerezve, némi olívaolajjal meglocsolva sütőben megsütöttem,
egy részét megettem vacsorára, a maradék pedig másnapra pont jó volt bulgurral, friss salátával összekeverve ebédnek. Megismerkedtem a csíráztatással, nagy öröm volt a sűrű, zsenge csíraerdőben gyönyörködni, szórtam is mindenre boldogan. (Beszereztem mungóbabot is, óriási truváj lenne nekem, ha sikerülne kicsíráztatnom.) Bevallom, került a tányéromra nem idényzöldség is (padlizsán, cukkini, paradicsom, különböző saláták), amiket csak akkor vettem meg, amikor akciósak voltak, (ahogy az avokádót is) de ezeket nyilván jobb lenne eltolnom nyárra. Addig is igyekszem továbbmenni az úton, és ha nem is heti hétszer, de ötször az egyik étkezésem alapvetően zöldségekre alapozni. Hoztam is egy receptet, méghozzá négyet, céklára!
A cékla négy árnyalata
Felnőttkorom felfedezése a cékla, amióta rájöttem, hogy sütve milyen finom, egész télen folyamatosan eszem. 3-4 kisebb, megmosott céklát egyesével alufóliába csomagolok, és 190 fokos sütőbe tolom őket egy órára. Hagyom fóliában kihűlni, majd beteszem az összeset a hűtőbe, és csak felhasználás előtt csomagolom ki, illetve pucolok meg annyit, amennyire szükségem van. Mutatom a kedvenc ciklámen finomságaimat.
1. Camembert sajtos, körtés cékla
Cékla camembert sajttal és körtével (Fotó: A szerző sajátja)
1 kis sült cékla, 1 kis körte, kb. két ujjnyi camembert sajt – ezek mind kockára vágva, fél marék tökmag. Az öntet: olívaolaj, mangóecet, méz, só, bors összerázva.
2. Cékla mozzarellával
2 kis sült cékla, 1 alma, 1 gombóc mozzarella – ezek mind kockákra vágva. Az öntet: joghurt, só, bors, pici mustár, pici méz. Miután az egészet összekevertem, megszórtam pirított napraforgómaggal. Ez a mennyiség nekem két adag.
3. Cékla gorgonzolával
1 kis sült cékla, 1 zöld alma fele, kb. két ujjnyi gorgonzola sajt – ezek mind kockára vágva. Az öntet: olívaolaj, mangóecet, méz, só, bors összerázva, és megszórtam a saját nevelésű csíráimmal. Kis pirított dió kellett volna még hozzá, de lusta voltam.
4. Céklaropogós
(Fotó: A szerző sajátja)
4. 1 nagy nyers céklát, 1 kicsi karalábét, 2 közepes répát, 1 nagy lila hagymát megpucoltam és a 2 szárzellerrel együtt nagy lyukú reszelőn lereszeltem. (Amikor ilyen sokat kell reszelni, akkor a konyhai robotgépet használom, a nagy lyukú reszelős tárcsát teszem be, és pikk-pakk, egybe reszelek mindent. Három perc alatt megvan az egész.) A lereszelt zöldségekhez adtam 3 tojást, 5 kanál teljes kiőrlésű lisztet, 2 evőkanál szezámmagot, 2 evőkanál napraforgómagot, sóztam, borsoztam, alaposan összekevertem. Olajat forrósítottam egy serpenyőben, és kanálnyi adagonként megsütöttem. Tejföllel ettem. (Fokhagymás tejföllel az igazi, de még mentem emberek közé.) (Ez a recept egyébként kisebb módosításokkal Bede Anna Vegasztrománia című könyvéből van, ami szerintem a zöldséges szakirodalom egyik gyöngyszeme.
A következő kihívás
A következő kihívásom, hogy elpakolom a szekrényeimet. Nem úgy festenek, mint egy kamaszé, de túl sok holmi van a ruhás, a cipős, és a fürdőszobai polcokon, a konyhai fiókokról nem is beszélve. Márciusban jöhet a válogatás, rendrakás. Mindezt ésszel kell csinálnom, mivel a bal karom még mindig nem tudom a vállam fölé emelni (befagyott váll), nem járhatok két nap alatt az egész végére, mert akkor visszaesem. Úgy tervezem, hogy lépésenként haladok, de kegyetlen leszek, úgy „megMarieKondózom” magam, hogy anyukám is büszke lesz rám. Szeretnék a ruháimnak legalább a felétől megszabadulni, összegyűjteni mindent, amit több mint három éve nem használtam. Ezekre áthívom a barátnőimet, ami pedig megmarad, elviszem a Cseritibe.
Kiemelt kép: nőklapja.hu
