Tizenhetedik századi legendák szerint a Királynévizet Károly Róbert felesége, Piast (Łokietek) Erzsébet királyné számára alkotta meg egy udvari szerzetes-alkimista – elsősorban fájdalomcsillapító gyógyitalnak.
„Az özvegy Piast Erzsébetet 72 éves korában köszvényes megbetegedés kínozta, és arra gondolt, hogy ezt egy sajátos gyógymóddal fogja kezelni, az udvarban pedig elő is tudtak állítani számára egy ilyet – magyarázza Szilágyi Sándor, a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont történésze. – Rozmaringvirágot és kakukkfüvet oldottak fel borszeszben, ezt desztillálták, majd zsírba bekeverve kenőcsként, magát a folyadékot pedig belsőleg is alkalmazta az idős királyné.” Erzsébet azonban egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a főzetnek köszönhetően nemcsak, hogy megszűntek a fájdalmai, de még meg is szépült, egyenesen megfiatalodott tőle!
„Állítólag Jagelló Ulászló lengyel uralkodó, aki szintén özvegy volt akkoriban, egy vizit alkalmával meglátogatta őt, és azonnal meg is kérte a kezét, mondván, elképesztő, hogy valaki ilyen idős korában is ennyire vonzó legyen” – avat be minket a legendába a történész. A lánykérésből végül nem lett semmi, a főzetnek azonban híre ment – a kereskedők egészen a francia udvarig vitték, onnan pedig hamar elterjedt egész Európában, hiszen „amit az udvar diktál, mindig az a divat” – összegzi a történész.
Zólyomi Zsolt parfümőrnek, a Le Parfum butikok tulajdonosának személyesen is volt szerencséje az eredeti illathoz. „Mikor bejutottam a Versailles-i ISIPCA luxusparfüm-készítő iskolába 2005-ben, a tanáraim első dolga volt, hogy átvigyenek a szomszédos Ozmotékába, ahol megmutatták a világ legrégebbi újrakreálható, alkohol bázisú, »modern« parfümjét. Ez egy nagyon élénk, citrusos-rozmaringos mosakodóvíz és egyben gyógyital volt: történetesen a Magyar Királyné Vize, azaz a híres Eau de la Reine de Hongrie nevű tinktúra” – emlékezik vissza a szakember. Ezt a friss, gyógynövényes parfümöt különböző variációkban a mai napig készítik, hiszen töretlenül népszerű: a többi között a 4711 kölni is ennek a leképezése, valamint Zólyomi Zsolt üzleteiben, a Le Parfum parfümériákban fellelhető Carine Roitfeld George és a Bravanariz katalán márka Cala nevű illata is nagyon hasonlít rá.
Persze az emberek már a Királynévíz térhódítása előtt is szerettek illatfelhőbe burkolózni: korábban különböző illóolajokat használtak erre a célra, a Magyarvíz volt azonban az első olyan illat, ami ténylegesen meghódította az egész kontinenst, egyeduralkodása pedig egészen a kölnivíz feltalálásáig, a 18. századig kitartott.
A marketing már a középkorban is nagyon fontos volt
Ugyan az imént említett legenda Piast Erzsébetet azonosítja mint a parfüm nevét adó királynét, valójában viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy pontosan kicsoda és kinek is készítette az első ilyen főzetet. Bizonyos feltevések szerint meglehet, hogy a gyógyvíz feltalálása a nagy európai pestisjárvánnyal (1346–1352) függ össze, azaz hogy a rettegett bakteriális fertőzés terjedésének megakadályozására kezdték el sokan borban vagy pálinkában lefőzni a köztudottan gyógyhatású rozmaringot.
A szóban forgó barokk-korabeli metszet 1695-ből; az illatszerész ládikáján olvasható az eau de la Reine de Hongrie felirat. (Forrás: Wikipedia)
„Marketing mindig volt, és az emberek tudták, hogy egy kis szakralitás segítségével jobban el lehet adni bármit, például, ha azt mondják, hogy a királyné egy vándor szerzetestől kapta ezt a különleges gyógyszert, amit azelőtt még sosem látott, akkor a többieket jobban fogja érdekelni” – foglalja össze Szilágyi Sándor történész.
Bárhogy is legyen, a reklám bevált, a Magyar Királynévíz pedig egész Európát bódulatba ejtette. „Hatalmas dolog, hogy a modernkori parfümipar első emblematikus illatának a neve Magyar Királynévíz. A dél-franciaországi Grasse-ban, a parfümkészítés fővárosában, a főtéren áll egy réges-régi, barokk-korabeli metszet alapján készült szobor, amelynek a hasán ma is olvasható a felirat: Toutes Sortes d’Eaux, de Senteurs, de MilleFleurs, de la Reyne d’hongrie et de Fleurs d’Orange. Ez igen fajsúlyos dolognak számított már akkoriban is, az illatot Európa-szerte jól ismerték, és nagy sikerrel népszerűsítették a magyar királynő legendájának köszönhetően” – hangsúlyozza Zólyomi Zsolt.
Csodavíz a Magyarvíz!
A Magyarvíz tehát nemcsak a szó mai értelemében vett parfüm volt, hanem orvosság is: források szerint a 17. század végére már gyógyszerként használták fejfájás, fogfájás és fülcsengés ellen is, de abban is hittek, hogy segít megtisztítani a testet, a létfontosságú szerveket a szennyeződésektől, sőt, hogy beválik vakság és halláskárosodás ellen is. Gyakorlatilag meggyőződése volt az embereknek, hogy minden korosztálynak bármilyen létező baja gyógyítható vele (de a népszerűségéhez egyébként az is hozzátett, hogy egészen egyszerű volt előállítani).
„Ugye, a fájdalom ettől nem múlik el, csak minél több »gyógyszert« viszünk be a szervezetbe, annál kevésbé érdekel minket” – jegyzi meg mosolyogva Szilágyi Sándor.
A javallott adagolás 1-2 korty volt, de, amennyiben indokoltnak vélték, helyileg is alkalmazták, valamint vízben feloldva mosakodáshoz, arcmosáshoz szintén használták. A kor embere szerint ezáltal megelőzhették a bőrirritációt, a pattanások kialakulását, de még az öregedést és az elcsúnyulást is. Tulajdonképpen az, hogy a főzet illata és íze is elnyerte a népek tetszését, egyáltalán nem meglepő – már csak azért sem, mert a tudomány bebizonyította, hogy minden íz valójában illat. A Harvard Egyetem Molekuláris és Sejtbiológiai Tanszékének vezetője, Venkatesh Murthy professzor A szaglás a tudományban és a társadalomban című panelbeszélgetés során magyarázta el hallgatóságának azt, hogy amikor rágunk, az ételben lévő molekulák utat törnek az orrhámunkba, ami végeredményben azt jelenti, hogy „minden, amit íznek tekintünk, valójában szag… az összes gyönyörű, bonyolult íz: mind csak szag valójában.” Murthy szerint az elméletet magunk is tesztelhetjük azáltal, hogy összecsípjük az orrunkat vaníliafagylalt evése közben: a jellegzetes vaníliaíz észlelése helyett ilyenkor csupán annyit fogunk érezni, hogy valami édes és hideg dolog van a szánkban.
Egy újabb nagyon magyar illat
Bár a Magyar Királynévíz volt a legsikeresebb, nem ez volt az egyetlen izgalmas történettel bíró illat a régi magyar parfümtörténelemből: 1846-ban például Obonyai János orvosprofesszor fejlesztett ki egy úgynevezett Nemzeti illatot, minekután a parfümök terén is szeretett volna valami olyasmit létrehozni, ami által elkülönülhet a magyarság a Habsburg Birodalom többi részétől. „Már régen is tudták, hogy ami elé beírják, hogy »nemzeti«, az jobban fog fogyni” – viccelődik Szilágyi Sándor.
Ikonikus 19. századbeli illatok a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó kiállításán (Fotó: a szerző sajátja)
A citrusos-szegfűszeges, uniszex Nemzeti illatot (érdkesség, hogy az, hogy a parfümök nemek szerint ketté lettek választva, csak a huszadik században alakult ki) egyébként bárki megszagolhatja a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó kiállításán – olyan egyéb, ikonikus 19. századbeli illatok mellett, mint például a már említett 4711-es kölni. A kiállítási anyag szerint a parfümöt Obonyai a Pipereasztal című munkájában ajánlotta „elsősorban az izzadságszag ellen, nemzeti érzésű olvasóinak” – a rendszeres tisztálkodás, illetve a Hoffmann-féle életbalzsam alkalmazása mellett.
Kis magyar parfümtörténet
Bár a világháború után „kihalt szakma” volt a magyar parfümipar, a harmincas években a Magyar Parfümőrök Báljára már a világhírű Guerlain márka is küldött képviselőket, és bizony léteztek Európa-szerte ismert magyar kis- és középmárkák is. Az 1889-ben alapított Molnar&Moser (Budapesten, a Károlyi kert keleti csücskében, a Magyar utca 26. számú épület homlokzatán ma is olvasható a felirat: Molnár és Moser laboratóriuma) szintén ezekben az évtizedekben nőtte ki magát az előkelőség igazi törzshelyévé – itt lehetett ugyanis olyan szépségápolási kellékeket beszerezni, amelyek elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy valaki tartani tudja a lépést a korabeli nyugati trendekkel. Molnár Gézáné A múlt illatai című könyve, ami ugyan „nem szakkönyv, nem tudományos mű, hanem az illatok szeretete által létrehozott olvasmányos, ismeretterjesztő könyv” az egyik legátfogóbb mű, ami a témában született (a többi között például még azt is megtudhatjuk belőle, hogy milyen illat volt Jászai Mari vagy Blaha Lujza kedvence).
És bár Magyarország sosem volt parfümnagyhatalom, az bizonyos, hogy ott voltunk a kezdeteknél. Azt pedig, hogy valaha a legnagyobbak között leszünk-e, egyelőre nehéz lenne megjósolni, mindenesetre vannak olyan kortárs tehetségek, akiknek munkássága reménnyel töltheti el a legnagyobb magyar parfümrajongókat is.
Kiemelt kép: Flashpop/Getty Images/nőklapja.hu
