Jóhiszemű kollégáim közül többen is azt gondolták, hogy az ehhez hasonló eseményeket már évekkel ezelőtt betiltották – és nem is lőttek annyira mellé: bizonyos, a miénknél fejlettebb országokban, például Franciaországban valóban (már 2013 óta) tilos 16 évnél fiatalabb gyerekeket szépségversenyre benevezni (aki ilyet tesz, azt nemcsak hogy nagyjából 11 millió forintnak megfelelő bírság megfizetésére, hanem akár 2 év börtönbüntetésre is ítélheti a bíróság). A franciák azonban nem szimpla jókedvükben találták ki, hogy a gyermekvédelmi (hivatalosan egyébként női jogi) törvényeiket érdemes lenne gyermekszépségversenyekre vonatkozó paragrafusokkal kiegészíteni.
Számos tudományos munka egyetért abban, hogy a szépségversenyeken való részvétel még a felnőtt emberek önbecsülését, testképét és önértékelését is negatívan befolyásolhatja – hát még a kisgyerekekét. „Több kutatás is kimutatta már, hogy a gyermekszépségversenyek résztvevői későbbi életük során nagyobb eséllyel lesznek elégedetlenek a testükkel, a saját testtel való elégedetlenség pedig melegágya az étkezési zavarok, a szorongás, és a hangulatzavarok kialakulásának – hangsúlyozza Gyenge Zsuzsanna gyermekpszichológus. – A szépségversenyekkel az a probléma, hogy külsőségek alapján versenyeztetik a gyerekeket, azaz olyan dolgok alapján, amire az egyénnek nincsen igazán ráhatása”.
A szakember elmondta, hogy a gyerekkor egyik legfontosabb fejlődési célja, hogy a gyerekek megéljék az úgynevezett énhatékonyságukat, azaz azt, hogy bizony ők is képesek hatni a világra, és befolyásolhatják a dolgok menetét (az énhatékonyság fontosságáról itt is írtunk már). Az énhatékonyság-érzés egy nagyon fontos építőköve az önbizalomnak, a magabiztos, tettre kész felnőtté válásnak,
a szépségversenyekkel pedig épp az a probléma, hogy azokon főleg külső tulajdonságok alapján hasonlítják össze a gyerekeket – ami egy adott dolog, amire nem igazán tudnak ők maguk hatni, így végeredményben kiszolgáltatott helyzetbe jutnak.
„Arról nem is beszélve, hogy ezek a szépségversenyeken általában a társadalmilag megkonstruált szempontok szerinti szépségideált díjazzák, és az már önmagában káros lehet, ha egy gyerek azt tudatosítja magában, hogy csak az a szép, aki pont »így vagy úgy« néz ki” – világít rá a gyermekpszichológus.
De nemcsak az okoz gondot, hogy a gyerekek egy téves képet építenek fel magukban a szépségről: a már említett francia törvény például kifejezetten a gyerekek hiperszexualizálásában, azaz abban látja a szépségversenyek legnagyobb hibáját, hogy a kicsik kihullott tejfogainak helyére gyakran műfog kerül, a lábukra magas sarkú cipő, a testükre bikini – és barnító krém. „Nem nagyon látom, hogy ezek a versenyek mégis miképp szolgálnák a gyermek érdekeit” – fogalmazott Chantal Jouanno, a francia törvény egyik megfogalmazója. És, bizony, van igazság abban, amit mondott: hiába léteznek ugyanis manapság olyan gyermekszépségversenyek, amelyek igyekeznek kevésbé szexualizálni a gyerekeket, még így is nehéz bármit találni ezekben a rendezvényekben, ami akármilyen szinten előnyös lehet a gyerekek számára.
Egy amerikai gyerekszépségverseny győztesei 1994-ben. (Fotó: Evan Hurd/Sygma/Corbis via Getty Images)
Az is veszít, aki a koronát kapja
Nem csak azoknak a gyerekeknek az egészséges fejlődését vetik vissza a szépségversenyek, akik történetesen kevesebb „sikerrel” szerepelnek ezeken, hanem bizony a nyertesekét is. A gyermekszépségversenyekről készült reality tévéműsorok (Apró szépségek, Honey Boo Boo színre lép) készítőit gyakran támadták amiatt, hogy a kimerültségtől kezelhetetlenné vált gyerekeket viccesnek próbálták beállítani a nézők előtt, valamint ünnepelendőnek ábrázolták a gyerekek követelőző, erőszakos, nárcisztikus jegyeket mutató, úgynevezett „hercegnős” viselkedését. „Mindannyian vágyunk a dicséretre. Baj inkább akkor van, mikor ezt valami olyasmi miatt kapjuk, amiért nem is tettünk semmit igazából. Ez egy kiszolgáltatott érzéshez és labilis önértékeléshez vezethet, ami pedig általában a nárcisztikus zavarok jellemzője” – magyarázza Gyenge Zsuzsanna.
De ha végeredményben a szépségversenyek résztvevői közül mindenki csak veszíthet a szerepléssel, akkor a szülők mégis miért nevezik be gyermekeiket rájuk? Nagyon gyakori válasz erre tőlük, hogy mert „a gyerek akarja, ő akar menni”. Egyrészt ezzel kapcsolatban az jut eszembe, hogy én is mennyi mindent „akartam” gyerekkoromban csinálni (például nem bejárni az iskolába, egész nap csak csokit enni, verekedni a szomszéd gyerekekkel), de az értem felelős felnőttek valamilyen rejtélyes oknál fogva úgy döntöttek, hogy inkább mégsem helyezik az én kis 6 éves kezeimbe a saját életem irányítását.
Másrészt az is felmerül, hogy a kibúvó, miszerint „a gyerek akar szépségversenyre menni”, egész egyszerűen nem is állja meg a helyét, mivel valójában sokkal inkább arról van szó, hogy
a gyerekek csak a szüleik kedvében akarnak járni, az ő szeretetüket akarják kivívni azáltal, hogy nem ellenkeznek a felnőtteknek oly sokat jelentő szereplések ellen.
„A gyerekek nem úgy születnek, hogy szépségversenyeken akarnak részt venni, hanem az történik, hogy látják, a környezetük hogyan reagál az ő ottani szereplésükre, és nyilván, hogyha anya nagyon boldog a verseny miatt, akkor az a gyerekét megerősíti abban, hogy legközelebb is versenyezzen, hiszen a gyerekek szeretik a szüleiket, és szeretik őket boldognak és büszkének látni” – hangsúlyozza Gyenge Zsuzsanna. Persze nem törvényszerű, hogy így legyen, azonban az anno ötéves korában több mint 75 szépségversenyt megnyerő Brooke Breedwell is beszámolt arról felnőtt fejjel, hogy valójában utálta az egészet. „Anyukám elszakított a barátaimtól, és fiús kislányból szépségkirálynővé változtatott, ragaszkodott hozzá, hogy minden nap gyakoroljak. Gyűlöltem a sminket, a hajlakkot és a műfogakat, de a legjobban azt utáltam, hogy szoláriumba kellett járnom. Minden alkalommal sírtam” – mesélte 2012-ben a The Sunnak.
Martina M. Cartwright, az Arizonai Egyetem táplálkozástudományi adjunktusa tanulmányában szintén külön kitér arra, hogy a gyermekversenyek hatalmas stressznek teszik ki a résztvevőket – feleslegesen. „Nézzük meg bármelyik szépségversenyes valóságshow-t: láthatjuk, hogy a gyerekekre óriási nyomás nehezedik, hogy hibátlanul teljesítsenek. Gyakran sírnak, hisztiznek és dührohamot kapnak, egyes felnőttek pedig kigúnyolják őket ezért. Ennek eredményeképpen a gyermekek azt hihetik, hogy a szülői és/vagy felnőtt szeretet vagy elismerés ahhoz kötődik, hogy mennyire néznek ki tökéletesen, vagy mennyire lobbantanak lángra jelenlétükkel egy-egy színpadot. Továbbá a hosszadalmas gyakorlások megzavarják a társas tevékenységeket, az alvást és a házi feladat elvégzését is.”
Gyenge Zsuzsanna arra is kitér, hogy a szépségversenyek nemcsak a résztvevőkre lehetnek rossz hatással, hanem alapvetően az egész társadalomra károsak. „A szépségversenyeknek általában az is a veszélye, hogy az azokon díjazottak sokkal vékonyabbak az átlagnál, ezáltal ezek az események hordoznak magukban egy olyan üzenetet, hogy »ez a követendő, ez a jó«, ami sok embernek azt üzenheti, hogy akkor viszont ő nem elég jó. Ez borzasztóan veszélyes – hangsúlyozza. – Ráadásul azért is különösen veszélyes a kisgyerekkorban való szépségversenyzés, mert kamaszkorban a test teljesen átalakul, hatalmas hormonális változásokon megy keresztül, és ezt amúgy is nehéz megélnie a fiatal lányoknak, hát még azoknak, akik korábban szépségversenyeken indultak, és ahol azt díjazták, hogy mennyire vékonyak voltak akkor. Nekik különösen nehéz lehet megélniük később, hogy egyszer csak megjelennek rajtuk a zsírpárnák, pattanásossá válnak, és elkezd átalakulni a testük.”
A szülők végül mégis nyernek! – Vagy mégsem?
A szülők (amellett, hogy pénzt kereshetnek közben) a gyerekeik szépségversenyen való sikeres szerepeltetésével valójában saját megvalósulatlan céljaik kiteljesedését élhetik meg. „Ennek többféle oka, többféle motivációja is lehet, valamint egyénenként is változhat, de elképzelhető, hogy a szülőnek vannak olyan önbizalomproblémái, amiket ezzel próbál gyógyítani, esetleg vannak olyan korábbi élményei, amelyek meghatározták az ő önbizalmi nehézségeit, és amitől a gyermekszépségversenyek által szeretné megóvni a gyerekét – foglalja össze Gyenge Zsuzsanna. – A baj csupán annyi, hogy ezzel sajnos épp ellentétes hatást ér el,
a gyermekszépségversenyek ugyanis nem pozitív, hanem negatív hatással vannak a gyerekek önbizalmára.”
És persze az is gyakran elhagyja a szülők száját, hogy „ők csak büszkék a csodaszép gyerekeikre” – adja magát a válasz, hogy soha eddigi életem során nem találkoztam még olyan szülővel, aki szerint ne az ő gyereke lett volna a világ legszebbike (még akkor is, ha történetesen hatszor szült, értelemszerűen akkor mind a hat gyereke egyszerre a legszebb a világon). Nem ördögtől való dolog büszkének lenni a gyerekeinkre, de talán érdemes lenne jobban védeni és óvni őket, az egészségüket, ha már egyszer mi vagyunk felelősek őértük – nem pedig fordítva.
Kiemelt kép: A nyolcéves MB szépségsétát mutat be a Darling Divas Candy Land szépségversenyen Brooklynban, New Yorkban 2012. július 21-én – Fotó: Lisa Wiltse/Corbis via Getty Images
