Cedric Gibbons, az MGM művészeti igazgatója az újonnan alakult Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia vacsoráján vázolta fel először a filmtekercsen álló szobor alakját, melyből aztán George Stanley Los Angeles-i művész készítette el az első háromdimenziós prototípusokat. A tekercs öt küllője a színészeket, rendezőket, producereket, technikusokat és írókat hivatott szimbolizálni, az aranyba foglalt alak pedig egy keresztes lovag fegyverét, az iparág jólétének védelmét jelentő kardot szorítja rettenthetetlenül.
Az 1927-es gyűlésen a filmszakma kiemelkedő teljesítményeinek díjazására szerettek volna kidolgozni egy jutalmat, melyet elsőként Emil Jannings színész vehetett át egy röpke tizenötperces privát ceremónia keretében, elhappolva ezzel a legtöbb szavazatot kapó Rin Tin Tin juhászkutya elől az elismerést. (Hollywood további híres állatszereplőiről itt írtunk korábban.) Az 1929-es májusi átadó óta több mint háromezer díj talált gazdára – ez idő alatt csupán a talapzat mérete változott – és minden év januárjában új aranytrófeák egész sora születik a Polich Tallix képzőművészeti öntöde műhelyében. Pontosabban aranyozott, ugyanis a nyolc kilogrammos szobrok huszonnégykarátos felső rétege alatt kezdetben tömör bronz, később pedig Britannia-fém lapult — ón és antimonium ötvénye, melybe néha réz, ólom, cink és bizmut is kerül. A háborús fémhiány aztán megtörte ezt a hagyományt, majd 2016-tól jutottunk el ismét a mai bronzötvözet formájáig, mely az átlagos ötvenes darabszámban közel három hónapig készül. Mielőtt azonban ezt olvasva bárki is milliós adásvételre asszociálna, eláruljuk, hogy az Oscar-szobrokat tilos az eBay-en árusítani, bár gyakorlatilag csupán egy dollárt érnek, és névadójuk körül is tisztázatlanok a körülmények.
Az Akadémia videójában bepillanthattok a Polich Tallix öntödébe és az Oscar szobrok készítésének folyamatába:
Kísértetiesen hasonlított Oscar bácsira
A világ egyik leghíresebb filmes trófeájára gondolva felmerül a kérdés, ki is volt tulajdonképpen Oscar, és mit tett le a színpadra, hogy egy komplett díjat neveztek el róla? A valóság azonban ennél sokkalta prózaibb, ráadásul számtalan félreértés övezi. Bette Davis kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő, az Akadémia egykori elnöke például azt állítja önéletrajzában, hogy a díjat első férje, Harmon Oscar Nelson zenész után nevezték el, de gyakran emlegetett névadó egy bizonyos Eleanore Lilleberg is, aki az Akadémia titkáraként dolgozott, és a díjak átadását megelőző folyamatokat felügyelte. Visszaemlékezésében egy norvég hadsereg veteránjára utalt, akit ahogy írja, még Chicagóból ismert, mindig „egyenes és magas volt”, és természetesen Oscarnak hívták. 2021-ben Dr. Waldemar Dalenogare brazil kutató találta meg az Oscar név első nyilvános említését Relman Morin újságíró egyik 1933-as keltezésű cikkében, ez pedig arra enged következtetni, hogy a legvalószínűbb névadás Margaret Herrick akadémiai könyvtároshoz, későbbi ügyvezető igazgatóhoz köthető, aki amikor 1931-ben először meglátta az elkészült díjat, megjegyezte, hogy az megjelenésében kiköpött Oscar bácsikája. Az Akadémia hivatalosan csak 1939-ben vette fel az elnevezést, de 1934-re már olyannyira ismertté vált, hogy Sidney Skolsky hollywoodi rovatvezető Katharine Hepburn legjobb színésznőnek járó díjára már ebben a formában hivatkozott.
Egy mexikói modell pózolt hozzá meztelenül
A másik vitatott téma az aranyszoborral kapcsolatban jellegzetes szabályos alakja, ám ahhoz, hogy megfejtsük ennek rejtélyét, vissza kell kanyarodnunk Cedric Gibbons művészeti igazgatóhoz, aki elsőként vázolta fel a díj terveit a Hollywood Roosevelt Hotelben. Cedric Gibbons ír-amerikai művészeti igazgató volt a filmiparban, egyúttal díjazott látvány- és díszlettervező, aki hogy saját szemmel láthassa az art deco bölcsőjét, Párizsba utazott, és az ott látottakból inspirálódott a hollywoodi musicalekhez, dal- és táncos produkciókhoz. Gibbons olyannyira el volt ragadtatva az art deco stílustól, hogy még saját házát is ebben a dizájnban álmodta meg Santa Monica Hillsben, ahová már feleségével együtt, Dolores del Río mexikói színésznővel költözött be.
Dolores gyakran hangoztatta, a szobor megalkotásához is elkélt némi ihletforrás, egyik barátja, a húszas évei közepén járó statiszta, Emilio Fernandez pedig örömmel állt modellt meztelenül George Stanley szobrász világhírű alkotásához.
Noha ez a háttértörténet megfűszerezte az Oscar-díj történetét, és a színészi pályáról ábrándozó férfi karrierjét is beindította – 1946-ban elnyerte az első Arany Pálma-díjat María Candelaria című filmjéért –, a szobrocska annyira letisztult és elvont, hogy majdhogy nem bármelyik atletikus fiatalember megfelelne a modell feltételeinek.
Fából készült, miniatűr és gipsz
Walt Disney Shirley Temple-től vehette át a Hófehérke és a hét törpe moziért járó különleges szobrocskáit (Fotó: Bettmann/Getty Images)
Az Oscar-díj kialakítása jóformán nem változott az elmúlt közel száz évben, ugyanakkor akadtak rendhagyó esetek, amikor a készítők mégis elszakadtak a hagyományoktól. Az egyik legemlékezetesebb a huszonkét szobrocskával és ötvenkilenc jelöléssel bíró Walt Disney-vel esett meg, aki az első Disney-film, az 1937-es Hófehérke és a hét törpe tiszteletére stílusosan hét mini Oscar szobrocskát is kapott a különleges fapódiumra helyezett normál méretű trófea mellé. A díjat attól a Shirley Temple-től vehette át, aki három évvel korábban szintén hazavihetett egy rendhagyó trófeát. Az akkor hatéves Shirley Temple a Csillogó szemek musical vígjátékban nyújtott alakításáért érdemelte ki a kifejezetten gyermekszínészek számára létrehozott mini Oscart, melyet rajta kívül még tizenegyen, köztük Mickey Rooney és Judy Garland gyereksztárok birtokolhattak, mielőtt 1962-ben beszüntették. Ha épp nem formájában vagy méretében, akkor anyagában tértek el a gyártók a tradícióktól. 1942 és 1945 között, mivel a háború miatt szinte minden fémfajtából hiány lépett fel, az Oscar-díjakat a vallási szobrokhoz hasonlóan festett gipszből faragták, melyeket az akkori tulajdonosok később becserélhettek aranyozott bronzverzióra.
Eladni vagy nem eladni
Az 1950-es évektől már megállapodás kötötte az Oscar-díjak eladását, de az azt megelőző években a szobrok a díjazott tulajdonát képezték, és gyakran bukkantak fel nyilvános aukciókon vagy magánúton bonyolított üzletek tárgyaiként, jellemzően hatszámjegyű összegekért.
1992-ben Harold Russell a legjobb férfi mellékszereplőnek járó 1946-os Oscar-díját bocsátotta árverésre, hogy pénzt gyűjtsön felesége orvosi költségeire, s bár döntése megosztotta az embereket, a díj végül jó helyre, egy magángyűjtőhöz került, aki 60 500 dollárt, akkori árfolyam szerint több mint ötmillió forintot fizetett a szoborért. „A feleségem egészsége sokkal fontosabb, mint a szentimentális érvek. A film itt lesz, még ha az Oscar nem is” – védte meg álláspontját Russell.
2011 decemberében ugyancsak kalapács alá került egy szobor, méghozzá Orson Welles 1941-es díja (közel kétszáz millió forintért), miután örökösei pert nyertek az Akadémiával szemben, mivel Welles nem írt alá hivatalos megállapodást a szobor visszaküldéséről. Az eladási hullámnak egy 2015-ös döntés vetett véget, mely előírja, hogy továbbértékesítéskor a szobrot először az Akadémiának kell felajánlani, a társaság pedig egy dollárért visszavásárolja, vagyis gyakorlatilag ennyiben határozták meg valós értékét annak ellenére, hogy előállítási költsége darabonként többszáz dollár. Ha a nyertes nem hajlandó elfogadni ezt a kikötést, az Akadémia automatikusan megtartja a szobrocskát.
A sort még persze lehetne folytatni a kétezres év nagy Oscar-díj lopásával – egy komplett teherautónyi szobrot tulajdonítottak el, azóta mindig gyártanak extra készletet –, vagy Audrey Hepburn híres „kissing your Oscar”, vagyis csókold meg az Oscarod fotójával, mellyel a színésznő tudta nélkül indított el egy népszerű trendet, de a szobor története az idei, kerek évfordulót ünneplő díjátadó egyik emlékezetes pillanatával is tovább bővülhet.
Kiemelt kép: Rick Meyer/Getty Images
