Tökéletesen belőtt frizura, kétszer kijavított, végül inkább teljesen újrakezdett smink és kizárólag a legeslegjobb ruháink – már kattan is a fényképező, a végeredmény pedig: nagy csalódás. Hogy lehetséges az, hogy amikor a legszebbnek látjuk magunkat a tükörben, a fotók végül mégsem ezt adják vissza?

Lássuk, mit mond erre a tudomány!

Megszokott = szép

Először is azt, hogy a tükörben – dobpergés – a tükörképünket látjuk viszont, a fotókon azonban nem. Ez már eleve egy jelentős eltérés a két kép között. Mivel a reggeli fogmosástól az esti rutinig minden nap számos alkalommal barátkozhatunk a tükörképünkkel, alkalomadtán meglepő lehet ettől a megszokottól eltérő, tükrözött verzióban szembesülni a kinézetünkkel. „A tükörképünk egy stabil benyomássá válik bennünk. Ismerőssé. Az ismerősség pedig szimpátiává alakul, végeredményben pedig megszületik egy bizonyos preferenciánk az arcunk kinézetét illetően” – mondta Dr. Pamela Rutledge társadalomtudós-pszichológus a The Atlanticnak. Ami ismerős számunkra, azt tehát hajlamosak vagyunk szebbnek is látni – ezt „puszta expozíciós hatásnak” nevezi a pszichológia. A megnevezést Robert Zajonc pszichológus nevezte el így, szerinte ez a viselkedésmód úgy írható le legegyszerűbben, hogy az emberek jellemzően kedvezően reagálnak azokra a dolgokra, amelyeket jobban ismernek. Tehát amikor önmagunkat „kifordítva” látjuk, azt ösztönszerűen groteszknek fogjuk értékelni – csupán amiatt, hogy épp az ellentéte annak, amit megszoktunk, és amire emiatt egyébként számítanánk.

A technológia közbeszól

Szóval azt már tudjuk, mitől látjuk olyan gyönyörű(bb)nek magunkat a tükörben. De mitől látjuk néha csúnyának magunkat a fotókon? Egyrészt egy jó fotó elkészültében sokkal nagyobb szere van a jó megvilágításnak és a tökéletes póznak, mint gondolnánk. Másrészt pedig jó tudni, hogy minél közelebb tartjuk az arcunkhoz a kamera lencséjét, annál torzabb lesz a fotónk (ennek kiküszöbölésére hordanak maguknál sokan szelfibotot, aminek segítségével már valóban profilképgyanús alkotások születhetnek).

A túl közeli szelfinél pedig csak egy rosszabb létezik: a túl közeli, vakus szelfi! Bizonyos elméletek szerint a vaku akár hét évvel öregebbnek is mutathat bennünket. Amellett, hogy hosszú másodpercekre megvakít, még a bőrünk is zsírosnak tűnhet tőle, valamint az esetlegesen a bajuszkánkon ragadt morzsadarabokat is kegyetlenül reklámozza. Érdemes tehát inkább természetes, vagy lágyabb fényekhez ragaszkodnunk az előnyösebb fotók érdekében. (Nemrég Madonna is a fotós nem megfelelő optikáját hibáztatta, amikor egy díjátadón „torz” képek születtek róla.)

Nagy akarásnak nyögés a vége 

Hányszor jártunk már úgy, hogy a legváratlanabb pillanatokban, titokban elkapott pillanatképek bizonyultak a legeslegjobbaknak, amit valaha rólunk készítettek! A tükör előtt állva is könnyebb természetesen viselkedni, mint akkor, amikor szánt szándékkal nagyon jól akarunk kinézni egy fotón – például igazolványkép készítésekor. A feszült, erőltetett esetlenség mindig rossz (izzadságszagú) fotót eredményez.

A legjobb, amit tehetünk, ha fotózás közben igyekszünk minél inkább ellazulni, valami másra koncentrálni, esetleg a kamera helyére az egyik szerettünket képzelni, és képzeletben rá mosolyogni!

Egyszerűen csak így nézünk ki – és kész

A pszichológia szerint az is benne van a pakliban, hogy azért látjuk magunkat fotón másmilyennek, mert önmagunk szerintünk legelőnyösebb változata valójában csupán a képzeletünk szüleménye. Aucs.

Egy 2008-as tanulmány szerint az ember hajlamos annál vonzóbbnak tartani magát, mint amilyen valójában. Abban a kísérletben a kutatók a résztvevők képeit előbb előnyösebbre, majd előnytelenebbre photoshoppolták, nekik pedig egy rakás idegen fotója között kellett megtalálniuk a sajátjuknak előbb a szebb, majd a csúnyább változatát. A kísérlet során az emberek sokkal gyorsabban ismerték fel saját maguk előnyösebb verzióját, azaz a szebbik énjükkel könnyebben azonosultak.

Persze bizonyos helyzetekben és betegségek, például depresszió következtében sokkal csúnyábbnak és szerencsétlenebbnek is értékelhetjük önmagunkat a valóságnál. Akárhogy is legyen, mindig jusson eszünkbe, hogy a szépségideál mindig csupán egy adott társadalom által megkonstruált eszménykép, ami nemcsak hogy korszakonként, de kultúránként is eltérő és folyamatosan változik.

Mindenesetre javunkra válhat, ha a tükörképünkhöz hasonlóan elkezdünk a fotóinkkal is barátkozni. „Azok az emberek, akik sok szelfit készítenek, végeredményben sokkal jobban érzik magukat a saját bőrükben, mert az irányításuk alatt tudják az önmagukról alkotott képüket. Tükrözve vagy nem tükrözve, a képesség, hogy különböző módokon láthatják magukat, általánosságban magabiztosabbá teszi őket” – foglalta össze Dr. Pamela Rutledge.

Kiemelt kép: Getty Images