A 61 éves Michael J. Fox a Still: A Michael J. Fox Movie című dokumentumfilmjének keddi, South by Southwest (SXSW) filmfesztiválon tartott vetítése után elmondta, milyen is az élete azóta, hogy 1991-ben Parkinson-kórral diagnosztizálták. „A szánalom a bántalmazás jóindulatú formája. Sajnálhatnám magamat, de nincs ilyesmire időm – fogalmazott a színész, aki élete ajándékaként tekint a Parkinson-kórra. – Mindenből lehet valamit tanulni, tegyük ezt meg, de aztán lépjünk tovább”.
A színész még 2021-ben, az Entertainment Tonightnak adott interjújában árulta el, miért csak a hivatalos diagnózis felállítása után 7 évvel, 1998-ban osztotta meg a nyilvánossággal betegsége hírét. „A paparazzók ott álltak a lakásom előtt, és azt kiabálták nekem, hogy »Mi van veled?«… Úgy voltam vele, hogy nem tehetem meg a szomszédaimmal, hogy ezzel kelljen foglalkozniuk, így hát felvállaltam a betegségemet, és végül nagyszerűen sült el az egész – emlékezett vissza. – Nagy meglepetés volt számomra, hogy az emberek érdeklődéssel reagáltak erre, és rögtön megoldásokat kezdtek keresni a betegség kezelésére. Ezt nagyszerű lehetőségnek láttam. Nem azért kerültem ebbe a helyzetbe, hogy semmit se kezdjek vele”. Miután tehát nyilvánosságra hozta diagnózisát, Fox 2000-ben megalapította a Parkinson-kutatással foglalkozó Michael J. Fox Alapítványt. „Nem volt más választásom – mondja az alapítványi munkájával kapcsolatban. – Mindent bele kell adnom, és ez nem csak egy szlogen számomra. A tőlem telhető legmagasabb szinten igyekszem ezt a munkát végezni”.
A mostani beszélgetésen Davis Guggenheim rendezővel együtt elmondták, közös filmjük célja az, hogy a színész beavathassa a rajongóit saját történetébe, és vissza is adjon valamit nekik ezáltal. „A rajongóim alapvetően az életemet adták nekem – fogalmazott Fox. – Szerettem volna meghálálni ezeknek az embereknek, hogy oly sokat tettek értem”.
Közvetlenül Guggenheimhez szólva pedig hozzátette: „a Parkinson-kór szívás, de az életem így is nagyszerű, úgyhogy köszönöm nektek”. Arról, hogy a diagnózisa után is sok éven keresztül dolgozott még, azt mondta: „Nem bánok semmit. Az ember teszi, amit tennie kell, de azért nem akarja megölni magát. Én ezen a ponton hagytam abba”.
Davis elmondta, hogy szerette volna megmutatni az embereknek, milyen is Parkinson-kórral élni, de nem akart olyan fimet készíteni, ami kizárólag a betegségről szól. „(Davis) az életről készített filmet – tette hozzá Fox. – Tudatos döntés volt a részéről, hogy nem készít filmet a Parkinson-kórról”. Az elkészült film dokumentumfilmekre és forgatókönyvekre jellemző elemeket is tartalmaz, Fox pedig saját szavaival meséli el benne rendkívüli történetét, amelyet archív felvételek illusztrálnak. A készítők szerint a film bemutatja Fox nyilvánosság előtt zajló életét, és tele van nosztalgikus izgalmakkal és filmes csillogással is, de a sztár magánéletébe is beavatja a nézőket.
Kiemelt kép: Michael J. Fox a Vissza a jövőbe című film londoni premierjén 1985. december 3-án – Fotó: Fox Photos/Hulton Archive/Getty Images
