Hajlamosak vagyunk a reklámok és kirakatok csapdájába esni, főleg, amikor ruhavásárlásra kerül a sor. A fast fashion ipar (ami magyar fordításban mindössze annyit jelent, gyors divat) a 80-as évek óta megállás nélkül hódít, arra törekedve, hogy a trendi divatcikkekkel, olcsó árakkal és hetente megújuló kollekciókkal ámulatba ejtve, minél nagyobb értékű vásárlásra buzdítsa a vevőt. Ha kicsit a dolgok mögé nézünk, láthatjuk, hogy mekkora pusztítást végez környezetünkön a boldogan megvett ruhadarabok előállítása.
A legújabb trendek, méghozzá fillérekért, így szinte bárki divatos lehet manapság – ebben a szellemiségben működnek a közismert, nálunk is megtalálható ruhamárkák. Évente 24 új kollekció létrehozásával minden alkalommal amikor elhaladunk a kirakata mellett, különböző, színes szettekkel öltözteti a próbababákat. Ha összehasonlítjuk ezt a számot luxusmárkákkal, mint a Gucci, ahol évente öt új kollekció jelenik meg, rájövünk, hogy az előbbi hihetetlen gyorsasággal hozza ki az újabbnál újabb ruhadarabokat. A titok a számok mögött abban rejlik, hogy a termékeket rossz minőségű anyagból készítik, alkalmazottjaik fillérekért dolgoznak, emellett a természet adottságait is kihasználják. Mindezek ellenére hajlamosak vagyunk nagy mennyiségben vásárolni ezeket a darabokat, amelyekre áruk és rossz minőségük miatt sokszor eldobható rongyként gondolunk. Ruhák, melyek könnyen tönkremennek, impulzusvásárlás az olcsó árak miatt, méghozzá folyamatos kísértés az újabb és újabb viselet beszerzésére. Nem meglepő, hogy másodpercenként egy kukásautónyi ruha (és csomagolásuk) kerülnek elégetésre a szeméttelepen.
Így lett az Aral-tóból sivatag
Az Aral-tó a világ negyedik legnagyobb tava volt, otthont adva számos halfajnak és horgászközösségnek. Érdekesség, hogy habár a tó vize sós volt, édesvízi folyók táplálták. A tó kiszáradásának legnagyobb okozója a gyapotültetvények elterjesztése volt. A gyapot az egyik legnagyobb vízmennyiséget igénylő növény, mindeközben az ebből készülő pamut a legfontosabb textilipari nyersanyag, amivel nem szeretnének spórolni a divatcégek.
Ha azt nézzük, hogy mennyi vízre van szükség egy-egy ruhadarab létrehozásánál, meghökkentő adatokat kapunk.
Egy darab pamut póló gyártási folyamata nagyjából 2600 liter vizet, míg egy darab farmernadrág 7500 liternyi vizet igényel. Ha 10 évig naponta 8 pohár vizet innánk meg, akkor fogyasztanánk el ezt a vízmennyiséget.
Mivel ezek az ültetvények a tavat tápláló folyók vizéből növekedtek, csupán idő kérdése volt, mire bekövetkezett a katasztrófa. Ilyen adatokkal már érthetővé válik, hogy az Aral-tó, amely 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava volt, a 2000-es években nyolc év lefolyása alatt egy homoktengerré vált. Ma már csak egy sivatagot láthatunk a helyén.
Az Aral-tó műholdképe 1989-ben (balra) és 2014-ben (jobbra) (Fotó: Wikimedia Commons)
Ha ez nem lenne elég, a vízszennyezés, amit nagyrészt a ruhadarabok festési folyamata okoz, a világ vízszennyezésének 20%-át teszi ki. Nem kevésbé meghökkentő, hogy a ruhagyártás helyszínein a folyók átveszik az év trendjeinek színét is.
Mit tehetünk, hogy ezeket a pusztításokat csökkentsük?
Ezek a felbecsülhetetlen mértékű károk, habár időben nem kerültek a felszínre, mégis sok ember figyelmét felkeltették, így elindultak a tudatos vásárlást ösztönző kampányok. Ennek eredményeként az utóbbi években egyre divatosabb a másodkézből való vásárlás, a minőségi termékek választása, és már a fast fashion üzletek is próbálkoznak különféle környezetkímélő metódusokat bevezetni a gyártási folyamatokba.
Bármennyire is nehéz sokszor ellenállni a kirakatok bájának, ha arra gondolunk, hogy egy ruhadarab ára egy sokkal nyomatékosabb árat jelenthet bolygónk számára, lehet mégse lesz már olyan érdekes az a leárazott kabát.
„A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben sem különböznek egymástól” – Karl Lagerfeld divattervező szavait követve ezentúl a divatos öltözködés helyett legyen inkább az egyediség és a fenntarthatóság a célunk, amikor a gardróbunkat bővítjük.
Szöveg: Benedek Rubinka Róza
Kiemelt kép: fast fashion szeméthegy Chilében (Antonio Cossio/picture alliance via Getty Images)
