Egy kapcsolat vége sosem egyszerű, még akkor sem, ha éppenséggel mi vetettünk véget neki, ezért sokan inkább visszavonulnak ilyenkor a sebeiket nyalogatni, miközben azért fantáziálnak arról, hogy milyen jó érzés lenne megmondani a magunkét a másiknak. Szerencsénkre vannak olyanok, akik viszont igen. Ők fogják a fájdalmukat és dühüket, művészetté alakítják, ezzel pedig nők millióinak nyújtanak vigaszt a nehéz időszakban, és mutatnak példát, hogy igenis, van folytatás, és lehet büszkén, emelt fővel is viselni azt, amikor – látszólag – összeomlik a világunk.
Az egyik legfrissebb példa erre Shakira, aki az argentin DJ Bizarrappal vett fel egy új dalt a Bzrp Music Sessions számára, amely a volt férjét, Gerard Piquét, egykori profi labdarúgót veszi célba, akitől 2022 júniusában vált el. A dalszöveg utal Piqué 23 éves barátnőjére, Clara Chia Martira (akit egy Renault Twingóhoz és Casio órához hasonlít, magát pedig egy Ferrarihoz és Rolexhez), és a férfi ellen felhozott, nagy nyilvánosságot kapott adócsalási vádakra is. Az ügy egyik legpikánsabb részlete azonban az, hogy Shakira egy madárijesztőszerű figurát helyezett barcelonai otthonának erkélyére, amely közvetlenül egykori anyósa otthonára néz, miközben a kolumbiai művésznő a szakítós himnusszá vált nótát bömbölteti, hogy a volt rokonai is hallják.
De nem Shakira az egyetlen: Miley Cyrus új kislemeze, a Flowers – amiben a függetlenségéről énekel – pont az exférje, Liam Hemsworth születésnapján debütált. Ami akár véletlen egybeesés is lehetne, csakhogy a dalszöveg, amely Bruno Mars When I Was Your Man című dalának szövegének parafrázisa, másról árulkodik. A jól értesült rajongók úgy tartják, hogy Hemsworth az egyik randijukon ezt a számot énekelte el Miley-nak, aki a Flowers refrénjében vágott vissza neki:
köszi, nem kell, hogy virágot vegyél nekem, meg tudom magamnak is, nincs szükségem rád, végre szeretem magam, nem tőled várom, amit úgysem tudsz megadni.
A Gloria Gaynor I Will Survive című ikonikus dalából vett részletektől kezdve a az Elvált nők klubja című film táncjelenetit idéző koreográfiáig minden szempontból egy szakítós számról van szó. Az 1978-as kultsláger előadója, vagyis Gaynor az Instagramon maga is reagált Miley dalára, amiből egy részletet is megosztott: „A dalod a felhatalmazás fáklyáját viszi, és mindenkit arra bátorít, hogy találja meg magában az erőt, hogy kitartson és gyarapodjon. Szép munka, Miley!” Ráadásul a klipet egy olyan villában forgatták, ahová (állítólag) Hemsworth a szeretőit (mind a 14-et) vitte még a Miley-val folytatott kapcsolatuk alatt…
Ha már itt tartunk, beszélnünk kell Lana Del Rey-ről. Talán ő viszi a pálmát a nyilvános megnyilvánulás terén: a közelgő, Did You Know That There’s A Tunnel Under Ocean Blvd című albumát ugyanis csupán egyetlenegy óriásplakáton hirdette, méghozzá az exbarátja szülővárosában. „Csak egy van, és az is Tulsában – magyarázta az énekesnő a privát Instagramján közzétett posztban, hozzátéve egy kommentben: – Ez személyes.”A címadó számot is (Miley-hoz hasonlóan) exének születésnapján adta ki, hogy szemernyi kétséget sem hagyjon az indokai felől. Vagy mégis?
Marketingfogás vagy valódi megtorlás?
A szakítós dalok bosszúszomjas változatai most mintha sűrűbben érkeznének, amivel úgy tűnik, hogy végérvényesen eljött az összetört szívű, de mégis erő nő alakja, akivel nem lehet csak úgy, büntetlenül szórakozni, de persze azért akadtak példák hasonlóra korábban is. A bosszúhimnusznak (szakszóval diss tracknek) hosszú története van a populáris kultúrában a már említett Gloria Gaynor I Will Survive című dalától kezdve Ariana Grande Thank U, Next című daláig. Megénekelte Alanis Morissette is a You Oughta Know-ban, Taylor Swift pedig All Too Well című dalában kérte számon Jake Gyllenhaalt, amiért magával vitte a piros sálját, vagy GAYLE és Olivia Rodrigo dala, az ABCDFU is erre a tematikára épül. Azonban a mostani egy olyan éra kezdetének tűnik, amelyről Lemonade-korszakában Beyoncé is csak álmodozott baseball-ütőt lóbálva. De nem csak az énekesnők fordulnak a nyilvánossághoz, ha valami sérelmük van: emlékezetes volt Julia Roberts húzása is, amikor beleszeretett egy nős férfiba, Danny Moder operatőrbe. Felesége, Vera Steimberg nem akart elválni, és rengeteg pénzt követelt a pártól. Az ügy eléggé eldurvult, és egy ponton Julia egy „Low Vera” (kb. lealacsonyodó Vera) feliratú pólót viselve jelent meg, az asszony pedig nem sokkal később aláírta a papírokat. (A történethez hozzátartozik, hogy a színésznő és az operatőr azóta is, immár 20 éve egy pár, összeházasodtak, és közös gyerekeik születtek.)
Tehát kétségkívül remek ihletet szolgáltat egy csúnya szakítás, de talán nem teljesen cinikus gondolat, ha valamennyi marketingtrükköt sejtünk mind az időzítés, mind a témaválasztás mögött. Shakira dala 24 óra alatt több mint 63 millió YouTube-megtekintést ért el (most már több, mint 440 milliónál jár), ezzel a platform történetének legnézettebb új latin nyelvű dala lett, majd a Spotify globális listájának élére került, és összesen 14 rekordot döntött meg eddig. Miley száma a Billboard Hot 100-as listájának első helyén virított rögtön a debütáló héten, amely a második kislemeze a lista első helyén a 2013-ban három hétig listavezető a Wrecking Ball óta (ez szintén Liamnek szólt), a Spotify-on streaming-rekordokat döntött, és a megjelenése óta eltelt napokban leuralta a TikTokot is. A Flowers összesen 52,6 millió streamelést, 33,5 millió rádiós-műsorszórós közönségmegjelenést és 70 000 eladott példányt ért el mindössze az első héten.
Miért élvezzük a bosszúdalokat?
Anélkül, hogy különösebben hosszú és bonyolult pszichológiai magyarázatokba kezdenénk, röviden a lényeg: mert örömet okoz az emberi indulatok nyilvános megnyilvánulása. Egyrészt ezek fülbemászó szerzemények, de az élvezetek mellett a vonzerejük abban rejlik, hogy kinondják a gondolatainkat, az érzelmeinket, anélkül, hogy nekünk kellene. Szolidaritást érzünk a többi, ugyanezt átélt nővel, megerősítést nyerünk, hogy igazunk van, és úgy érezzük, hogy látnak és megértenek minket is, nem vagyunk egyedül. Emellett pedig hatással vannak az agyra is, lehetővé téve számunkra az összetett érzések feldolgozását. „Egy dal elemei, például a harmonikus progressziók, egy ismétlődő refrén vagy a szám egy csúcspontja, képesek koreografálni az érzelmeket – magyarázza Nicola Dibben, zenepszichológus professzor a British Vogue-nak. – A zene többet adhat nekünk puszta gondolatoknál: egy olyan struktúrát, amelyben megélhetjük az érzelmeket. Neurológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy az agy motoros részei felgyulladnak, amikor zenét hallgatunk, még akkor is, ha valójában nem mozgunk.” És akkor is működik, ha éppen nem egy szakításon megyünk keresztül: lehet a zene puszta élvezete miatt, de amiatt is, hogy ráébredtünk a segítségével, hogy sikerült túlélnünk egy múltbéli traumát.
Férfiaktól más az üzenete
James Masterton zenei lista-elemző szerint a szakítós dalok egyidősek a popzene történetével. A szakember felidézte a Guardiannek, hogy az egyik első dal, amely a brit slágerlisták élére került az Outside of Heaven volt Eddie Fisher előadásában, 1957 egyik legnagyobb slágere pedig a Singing the Blues volt Guy Mitchell és Tommy Steele előadásában – mindkettő egy kapcsolat végéről szólt. Ezek a fajta dalok azonban akkor kapnak különös ízt, ha az előadók saját élményeiről szólnak, mivel szeretünk ezáltal jobban belelátni az életükbe és érzelmeikbe. „A legmeghatóbb és legszívszorítóbb Abba-dal a The Winner Takes It All, abban az egymástól való válásukról énekelnek” – véli Masterton. A szakértő szerint azonban
nem is ez a legérdekesebb, hanem a nemek közötti különbség, az, hogyan dolgozzuk fel a szakítást.
A férfiak ugyanis inkább ülnek, és siránkoznak afölött, hogy a nő elhagyta őket, míg az összetört szívű nők dalai arról szólnak, hogyan szedi össze magát és lép tovább, így válva feminista himnusszá. „A nőket a szakítás megerősíti, nem pedig tönkreteszi. Nem csoda, hogy kiderül, hogy ez a dalszerzésnek olyan gazdag varázsa.”
Nem kell bocsánatot kérnünk
Ezek az új típusú bosszúdalok azért annyira fontosak, mert lehetőséget adnak arra a nőknek, hogy a társadalom által oly gyakran elfojtott dühüket kiéljék. Igenis, lehetünk mérgesek, igenis, jogunkban áll kicsinyesnek is lenni, anélkül, hogy megkapnánk az „őrült némber” stigmát. Ugyanis ezek olyan életesemények, amikor újra kell definiálnunk magunkat, ami nem egyszerű, főleg úgy, hogy folyamatosan meg akarunk felelni mások elvárásainak. A másik fontos üzenetük pedig ezeknek a daloknak nem más, mint az önszeretet, az önelfogadás, és a magunkkal való törődés kihangsúlyozása, ami nagyon is rezonál az Y és Z generációval. Hiszen a legfontosabb kapcsolat nem mással van, hanem önmagunkkal.
Kiemelt kép: Getty Images / Canva
