Mielőtt felsorakoznának ezek a bizonyos megvetett kötetek, fontos leszögezni, hogy a most következő olvasmányok kétségtelenül hatást gyakoroltak a világra, akár szerettük, akár félretettük őket. Ez persze nem jelenti azt, hogy egytől-egyig kimagasló művészi értékkel bírnak, de bizony akadnak közöttük olyan vitathatatlanul jelentős irodalmi művek, melyek megkerülhetetlenek, ha a klasszikusok lapjai közé vetjük magunkat. (Korábban híres szerzők kapcsán boncolgattuk, vajon mennyit von le egy alkotás művészi értékéből az író kétes megítélése.) A könyvek negatív címkézése ugyanakkor számtalan kérdést felvet (vannak például olyan művek, melyeket kifejezetten divatos utálni, lásd Coelho írásai), és valójában minden esetben érdemes a hurrogást fenntartással kezelni, hiszen szinte lehetetlen objektíven viszonyulni egy személyes olvasói élményhez, nem beszélve arról, hogy mindenki más narratívában ragadja magához az adott történetet. Épp a téma árnyaltsága miatt hívtuk segítségül a GoodReads közösségi oldalát, ahol a szavazó könyvmolyok véleménye alapján osztják ki az irodalmi Arany Málna-díjakat, mi pedig ezek közül válogattuk ki a legismertebb „most hated” szerzeményeket.
Emily Brontë: Üvöltő szelek
A dolog pikantériája, hogy az alábbi művek mindegyikéből készült már mozgóképes alkotás – ez is mutatja, hogy egy szélsőséges érzelmeket kiváltó kötet kiváló adaptációs alapanyag, a berobbanó indulatok pedig sok esetben csak azért is a moziba csalogatnak bennünket. A második Brontë nővér klasszikusára ez hatványozottan igaz: csak angol nyelven nem kevesebb, mint négy film dolgozta már fel az örök érvényűnek számító történetet, melyet a történelem során legalább annyian magasztaltak, mint ahányan lefokoztak – magát Emily nővérét, Charlotte-ot is beleértve. A Jane Eyre szerzője a könyv előszavában „primitív műhelyben, egyszerű szerszámokkal” készült, gránittömbből durván faragott szoborként mentegeti ezt az elemi erejű olvasmányt, mely már keletkezésekor is vegyes fogadtatást kapott, azóta pedig – bár világirodalmi rangra emelkedett – ellentmondásos megítélése csak tovább erősödött. Az ellentábort gyarapítók leggyakrabban a bonyolult narrációs technikát, a karakterek erkölcstelen jellemét és a cselekmény vontatottságát sérelmezik.
Dan Brown: A Da Vinci-kód
A The Holy Blood and the Holy Grail című kötet szerzői is plágium vádat emeltek Dan Brown ellen. (Fotó: Michael Stephens/Getty Images)
Hasonló indulatfelhők gyülekeznek A Da Vinci-kód felett is: a szerző magnum opusának tekintett sorozat körüli vitákról önálló szócikkely is született már a Wikipédián, ahol a szerzői jogok megsértésétől kezdve a különféle vallási és művészeti kritikákon keresztül a történelmi anomáliákig mindenen átrághatjuk magunkat. A problémák sora ott kezdődik, hogy maga Dan Brown is – aki egyébként női álnéven is publikált – feltárt tényként közvetít bizonyos történelmi információkat a regény előszavában és hivatalos honlapján, egy interjúban pedig még messzebb megy: állítása szerint 99%-ban valós eseményeket vetett papírra. A leginkább vitatott témák között kiemelkedik Jézus és Mária Magdolna házasságkötése, valamint Az utolsó vacsora című festményen szereplők titokzatos alakja, de bizonyos művészettörténeti kijelentések sem állják meg a helyüket a tudomány jelenlegi állása szerint. Az alapvetően fikciós irodalomként debütált írás olyannyira felperzselte az érzelmeket, hogy még Ruth Kellyt, a brit kormány magas rangú miniszterét is vizsgálat alá vetették, mert felmerült a gyanú, hogy tagja az Opus Dei vallási szervezetnek, melynek könyvbéli ábrázolása szintén nagy port kavart a katolikus egyház berkeiben.
Stephanie Meyer: The Twilight Saga
Nem csupán Dan Brown kötetére húztak vizes lepedőt olvasók milliói, Stephenie Meyer kultikus vámpíros sorozata is külön részleget tart fenn magának az interneten – már ami a paródiákat és a könyvek létjogosultságát megkérdőjelező cikkeket illeti. A Twilight-sorozat legkevésbé kritizált elemei maguk a vámpírok – jóllehet modern, misztikus képességekkel felruházott, csillogó mivoltuk is kapott bőven hideget-meleget.
A bírálók többsége sokkal inkább Edward és Bella romantizált toxikus kapcsolatát és Meyer amatőr írásmódját emeli ki, de az adaptációs filmsorozat sem vizsgázott fényesen
– Robert Pattinson többször is hangoztatta: nem szívesen gondol vissza a forgatásokra – annak ellenére, hogy a különböző részek rendre milliós bevételeket hoztak már a nyitóhétvégéken. A vámpírkultuszt azonban a vegyes fogadtatás sem tudta letaszítani a popkultúra trónjáról, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az írónő két új Alkonyat-könyvet jelentett be év elején, a Twilight rajongói pedig már most lázban égnek a folytatások miatt.
Herman Melville: Moby Dick
A nagy irodalmi eposzok legtöbbször emlegetett kötete a fehér bálna története, Ahab kapitány legendás elszántsága azonban nem mindenkire hatott inspirálóan, sőt, a Moly.hu értékelései között is igencsak vegyes a felhozatal. Az amerikai irodalom mesterműveként jegyzett kötet évszázadok óta nagy hatást gyakorol olvasóira, akik láthatóan legalább annyira küzdenek a közel hétszáz oldalas monstrum elolvasásával, mint a kapitány Moby Dickkel. A felháborodást nem is a kalandos cselekmény mögötti filozófia, a szereplők vagy az ismeretterjesztő témaválasztás váltja ki, hanem a regény szokatlan, töredezett szerkezete és a terjedelmes szakmai kitérők – bár sokak szerint Melville megosztó regényének célja épp az edukáció volt. Az elbeszélői stílus és a történet egészen addig sodor magával, amíg hirtelen váltásban egy „több száz oldalas bálnafeldolgozási kézikönyv” nem tárul a szemünk elé, a lexikális kitérő pedig feladja a leckét a szépirodalmi elvárásokat támasztó olvasók számára.
E.L. James: Árnyalat-trilógia
A trilógia kötetei csak 2017-ig közel kétszáz millió példányban keltek el. (Fotó: Phillip Chin/Getty Images)
„A könyv, amelyről mindenki beszél…” olvasható a fülszövegen, és valóban, aligha ismerünk olyan embert, akinek ne volna véleménye Anastasia Steele és Christian Grey nem mindennapi viszonyáról. Ha vannak még hasonló, vitatott köteteket felsoroló listák, valószínűleg mindegyiken helyet kapott már E.L. James tömeghisztériát gerjesztő trilógiája, mely a 21. századi irodalom egyik extrém jelenségévé nőtte ki magát. Se szeri se száma a pszichológusok, irodalmárok és laikusok véleményfolyamának az interneten, és talán nem is született még olyan kötet, melynek elképesztő sikere előtt ennyien állnának hitetlenkedve. E. L. James BDSM-be csomagolt szerelmi története mégis a legjobban kereső szerzők közé repítette az írónőt. Felmerül a kérdés: ha ennyien utálták, hogyan tudhatja magáénak olvasók millióit, hogyan épülhetett ki rá egy komplett iparág, és születhetett belőle három filmadaptáció? Az erotikus regények népszerűsége mellett általában a női fantáziát megmozgató cselekményleírást hozzák fel a rajongók, ám ennél jóval több ellenérv sorakozik a kommentszekciókban: a mérgező viszony népszerűsítésétől a csapnivaló szöveggondozáson és sematikus szereplőkön át a hatásvadász megoldásokig.
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk gyűlölt-szeretett „kedvencei”, melyek rendre a kötelező olvasmányok közül kerülnek ki. A Google felhasználóinak körében 39%-on álló Móricz-regény lapjain a Debreceni Kollégium diákjának, Nyilas Misinek szívszorító megpróbáltatásai bontakoznak ki – ám hiába az irodalomtörténeti jelentőség és Móricz nagysága, olvasói részről már korántsem ekkora a lelkesedés. Persze, a legtöbb bírálat a kötelező olvasmányokat leggyakrabban érő vádat idézi, miszerint nem a megfelelő korosztálynak adják fel, hiszen még felnőtt fejjel is kihívást jelent megérteni a mögöttes üzenetét. A könyvet egyébként már megjelenésekor számos félreértés övezte, Móricz Zsigmond egyértelműen társadalmi regénynek szánta és nem értette, a kritikusok miért gyermekkönyvként értelmezik – főleg, hogy azóta kiderült: a mű valószínűleg életrajzi ihletésű. Ám még ez a tény sem hozta közelebb Misi történetét az olvasókhoz, akik közül sokan mára a szerzemény tanító jellegét is megkérdőjelezik, mondván: Misi példája egyetlen generáció számára sem lehet követendő.
Ti mivel bővítenétek a listát?
Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu
