Egy 2018-as kutatásból – melyet a McGill Egyetem és a Montreali Egyetem szakemberei végeztek – kiderült, hogy a zene egyértelműen jó hatással van az autista gyermekekre. Az éneklés és a zeneszólamok ugyanis a szociális kommunikációs készségeiket kitűnően fejleszti, ezáltal otthoni és családi életminőségük is jelentősen javulhat. (Arról, hogy a zene úgy általában hogyan képes fejleszteni a gyerekeket, itt írtunk korábban.)
A kísérlet készítői 6 és 12 év közötti, autizmus spektrumzavarral küzdő gyerekeket vizsgáltak, hónapokig tartó zenei terápia és muzikális beavatkozás keretein belül. A gyerekek agyi állapotát MRI-vizsgálatokkal monitorozták, illetve a szülőknek nyilatkozniuk kellett gyermekük szociális kommunikációs képességeiről.
A gyerekeket két csoportra osztották, melyből az egyik csapat csak játékos feladatokat folytatott, a másik viszont terapeutával együttműködve különböző hangszereken kezdett el játszani. A foglalkozások után a szülők pozitív hatásokról számoltak be azoknál a gyerekeknél, akik a zenei csoportba voltak besorolva.
Az iskolás korú autista gyerekek kommunikációja és agyi kapcsolódásai tehát javulhatnak a zeneterápia hatására.
Aparna Nadig, a tanulmány egyik szerzője elmondta, hogy a zene globális erejének hála, könnyen fejleszthetők a gyerekek viszonylag egyszerű lehetőségekkel és eszközökkel, például iskolában vagy otthonunkban.
Zongoratanítással az autista gyerekekért
A zene gyógyító hatásáról Pál Izabella zongoratanárt kérdeztük, aki több, mint tizenkét éve tanít gyerekeket és felnőtteket zongorázni, és autista tanítványok egyaránt megfordultak óráin.
„Az autizmus egy speciális spektrumzavar, tehát nem mindegy, hogy milyen fokú autizmusa van egy kisgyereknek, ennek tükrében pedig a zenei foglalkozások is teljesen másképpen működnek” – mondja Izabella, aki pályafutása során eddig csak magasan funkcionáló autistákkal találkozott. „Ezek a gyerekek másképpen viselkednek ugyan, mint ahogy az átlagos gyerekektől megszokhattuk, sok dologra másként reagálnak. Ezért az órákon máshogy kell fogalmaznom nekik, és mindent az ő nyelvükre kell lefordítanom, hiszen szociálisan és a kommunikációjukban van egyfajta fejlődési zavaruk, de ha megtaláltuk a közös nyelvet, akkor teljesen jól megértik a mondanivalómat.”
Önfegyelem és koncentráció – mindez szükséges az órákon
Kapcsolódó
Új recept az orvosoktól: egy adag élőzene
A zongoratanárnő tanítványai, autizmusuk ellenére nagyon tehetségesek a zenében, melyben abszolút megtalálják önmagukat. Úgy látja, hogy néha kiszámíthatatlanabbak, mint az átlag gyerekek, hiszen míg az egyik órán kiemelkedő a teljesítményük, addig a másikon teljesen megfordul velük a világ, és másfajta magatartást tanúsítanak, ezáltal nagyon szélsőségesek, de ahogy telnek az évek, egyértelmű a zene pozitív hatása. „Azt veszem észre, hogy ezek a gyerekek az életkor előrehaladtával egyre jobban és ügyesebben tudnak koncentrálni, a zene maximális összpontosításra ösztönzik őket” – foglalja össze tapasztalatait.
A zenéhez – így a hangszeren való játékhoz önfegyelem és koncentráció egyaránt szükséges, ami az autista gyerekeknek sokkal nehezebb, de ha megvan a közös hang a tanár és a gyerek között, elképesztő fejlesztő hatással van rájuk a zene, mégpedig kiemelten a finommotorikájukra. Nagyon sokat számít, hogy egy szülő mennyire támogatja otthon és a saját környezetében a gyereket, hiszen nagyon fontos, hogy aki elhatározza, hogy a zene által próbálja fejleszteni gyermekét, az ne csak egy-egy zeneóra alkalmával tegye ezt meg, hanem egy hosszú folyamat részeként, maximális támogatottsággal álljon a gyerek mögött.
Kiemelt kép: Getty Images
