Amikor a rocktörténelem legmeghatározóbb alakjairól beszélünk, a Lassú Kéznek becézett Eric Clapton neve egyszer-kétszer egészen biztos, hogy mindenkiben felmerül. Ami nem is véletlen, tekintve, hogy a Grammy-díjnyertes brit gitárost nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor is beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A szomorú igazság azonban az, hogy a sikerért nagy árat kellett fizetnie: a legendás angol zenésznek már gyermekkorától kezdve szokatlanul sok szívfájdalmat és tragédiát kellett átélnie – fia tragikus halálától kezdve zátonyra futott házasságain át egészen a függőségekig. Fájdalmát pedig olyan dalokon keresztül próbálta enyhíteni, amelyeket ma már kívülről fúj a világ.
A zene mint gyógyír
Eric Clapton 1945. március 30-án, a brit Surrey állambeli Ripleyben született. Korai éveiben a fiú, aki később a világ egyik legmeghatározóbb zenészévé vált, nem is sejtette, hogy családi élete mennyi mindenben eltér az átlagostól. Eric ugyanis 12 éves koráig abban a hitben nőtt fel, hogy nagymamája, Rose, és második férje, Jack Clapp a vérszerinti szülei, míg édesanyja, Patricia pedig a nővére. Patricia ugyanis 16 éves korában esett teherbe Edward Fryer kanadai katonától, aki a második világháború idején Angliában állomásozott. Végül fény derült a titokra, azonban Eric egyszer sem találkozott vér szerinti édesapjával (aki 1985-ben, rákbetegség következtében elhunyt). Clapton egész életében küzdött apja hiányával, illetve a súlyos családi titok érzelmi következményeivel. Sokak szerint a My Father’s Eyes című dalát az apai kötelék iránti vágyakozás ihlette, amiben soha nem lehetett része.
Nem meglepő tehát, hogy a 12 éves Ericet keményen érintette a valóság. A kitudódott családi titok drámaian megváltoztatta az egyébként is csendes és visszahúzódó fiú személyiségét, aki ezután egyre távolságtartóbbá, dühösebbé vált a környezete felé – szenvedélye a művészetek iránt azonban ekkor kapott igazán lángra. Miután látta a tévében Jerry Lee Lewis amerikai énekest, aki a legendás Great Balls of Fire című dalt adta elő, úgy döntött, hogy gitárt kér a születésnapjára, és végérvényesen a zenélés irányába fordul. A gitározás pedig hamarosan a tanulás rovására ment; jegyei leromlottak, később pedig az iskolából is eltanácsolták – amit az ifjú Clapton nem is bánt annyira. Nappal nagyapjával járt dolgozni, éjjelenként pedig azt tette, amit minden fiatal, feltörekvő zenész tett volna – csatlakozott egy zenekarhoz.
Clapton első zenekara, a Roosters kevesebb, mint egy év után feloszlott. Nem sokkal később már egy népszerű zenekarban, a Yardbirds tagjaként gitározott. A srácok az amerikai bluest a brit rockkal ötvözték, Clapton pedig mindössze 18 hónap alatt rengeteg rajongót szerzett magának a műfaj kedvelői közül. 1966-ban Ginger Bakerrel és Jack Bruce-szal kiegészülve megalapították a Creamet – ami nyílegyenes utat jelentett a világhír felé.
Zűrös szerelmi élet
A zenei siker azonban nem hozott gyógyulást Clapton magánéletében, sőt, függőségekre való hajlamát csak tovább súlyosbította – az ismertség egyúttal heroinfüggővé is tette, amit csak tetézett, hogy az 1960-as években szoros barátságot kötött a Beatles szólógitárosával, George Harrisonnal – ami nem tartott sokáig közöttük. Clapton ugyanis beleszeretett a modell és író Pattie Boydba, vagyis Harrison feleségébe.
Szerelme azonban viszonzatlan maradt, szívfájdalma pedig olyan dalokat ihletett meg, mint a Layla és a Wonderful Tonight. Egy későbbi, a Rolling Stone-nak adott interjújában Boyd maga is részletezte Clapton és Harrison csatározását, ami a jelek szerint akkor kezdődött, amikor Clapton részegen bevallotta barátjának, hogy szerelmes lett a nőbe. Boyd azonban nem akarta elhagyni a férjét, Clapton pedig egyre mélyebbre süllyedt a heroinfüggőségben. Mire Boyd és Harrison házassága szétesett – feltehetően Harrison többszörös hűtlensége végett – Clapton túl volt néhány elvonón, és sikeresen leszokott a heroinról is – mindenki nagy meglepetésére 5 évvel később pedig házasságot kötött az addigra már elvált Boyddal.
Mesébe illő egymásra találásuk azonban csak a látszat volt – Clapton ugyanis alkoholra cserélte a heroint, és bár nagyon szerettek volna, nem lehetett közös gyermekük. Végül Clapton hűtlensége volt az, ami végérvényesen pontot tett a házasság végére: 1986-ban a zenésznek viszonya volt egy olasz modellel, Lory Del Santóval, aki időközben várandós lett Clapton fiával, illetve ugyanebben az időszakban együtt volt Yvonne Kelly-vel, egy stúdióasszisztenssel is, aki szintén terhes lett Clapton Ruth nevű lányával (utóbbi terhességet sokáig titkolták). Nem meglepő tehát, hogy Boyd úgy döntött: elhagyja a férfit.
És bekövetkezett a legsúlyosabb tragédia
1986-ban minden megváltozott, amikor Lory Del Santo életet adott fiuknak, Connornak. A szülővé válás – tekintve Clapton gyerekkori traumáit – érzékenyen érintette, és úgy döntött, ismét eljött az elvonó ideje. A kisfiú születése nagyban hozzájárult a zenész gyógyulásához – egészen az 1991-ben bekövetkezett tragédiáig. Az akkor 4 éves Connor kiesett édesanyja New York-i otthonának ablakán, és 53 emeletet zuhant a mélybe. Clapton épp a városban tartózkodott a tragédia idején. Önéletrajzi könyvében így emlékezett arról a napról:
„Emlékszem, ahogy végigsétáltam a Park Avenue-n, és próbáltam meggyőzni magam arról, hogy tényleg minden rendben lesz. Még azután is hitetlenkedtem, hogy láttam a rendőröket és mentőket az utcán.”
Claptont érthető módon traumatizálta fia halála, arról nem beszélve, hogy a kisfiú holttestét is ő azonosította. Az Ultimate Classic Rock magazin szerint mély gyászában egyedüli mentsvára a zene maradt – és így született meg egy szívet tépő klasszikus, a Tears in Heaven.
A dal továbbra is az egyik legszemélyesebb balladának számít Clapton repertoárjából – valljuk be, nincs ember a földön, aki ne érzékenyülne el a dal hallatán. Az ABC televízió műsorvezetőjének, Daphne Baraknak adott interjújában Clapton így reflektált arra, mit jelentett számára a dal:
„Tudat alatt használtam gyógyszerként a zenét. És lám, működött. Nagyon sok gyógyulást és boldogságot kaptam ettől a daltól.”
Clapton hosszú és sikeres karriert futott be zenészként és énekes-dalszerzőként, a sikert azonban – kicsit sem meglepő módon – mindvégig beárnyékolták magánéleti hullámvölgyei. Az elmúlt évtizedekben – a zűrös kapcsolatok, a gyász és a drogproblémák után – végül sokat javult az állapota. Függőségeiből kigyógyulva (korábban itt írtunk azokról a hírességekről, akik sikeresen legyőzték szenvedélybetegségüket) alapítványok munkáját segítette a drog- és alkoholfüggőség elleni harcban, válásai után a legendás zenész pedig (a nála 31 évvel fiatalabb) Melia McEnery mellett megtalálta a boldogságot is – bár kapcsolatuk nem volt kihívásoktól mentes, a nehézségek ellenére a mai napig egy párt alkotnak (idén 21 éve). A stabil családi háttér ellenére azonban vissza-visszaköszön a múlt: Clapton 2016-ban nyilvánosságra hozta, hogy perifériás neuropátiát (az agyon és a gerincvelőn kívüli idegrostok károsodását) diagnosztizáltak nála – ami minden bizonnyal az évekig tartó alkoholfogyasztás miatt alakulhatott ki a zenésznél –, 2018-ban pedig beismerte, hogy halláskárosodással is küzd. Nyilatkozatai alapján azonban pozitívan tekint az előtte álló évekre, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy 2023-as amerikai turné Pittsburghben, Torontóban, St. Louisban, Saint Paulban és Denverben.
Kiemelt kép: Eric Clapton a Royal Albert Hallban 2010. november 17-én Londonban, Angliában (Chris Jackson/Getty Images)