Az általad vezetett Magunkról nevű Instagram-oldal izgalmasan, mégis edukatív módon nyúl a női test témáihoz. Miben nyújt mást a most megjelent kötet?
A Magunkról ebből a szempontból egy kicsit véletlenszerű, mivel ott nincs szigorú tematika, mindig arról írok, ami éppen foglalkoztat és nagyon sokszor írok perifériás dolgokról is. Praktikus, konkrét témákban adok tippeket, a könyv ellenben olyan témákkal foglalkozik, melyek tényleg mindenkire vonatkoznak attól függetlenül, hogy épp milyen életszakaszban van. Persze itt is vannak átfedések, de a könyvre inkább úgy tekintek, mint az oldal alapozójára, amivel el tudsz indulni, ha bármit is kezdeni szeretnél a testeddel onnantól fogva, hogy egyáltalán jól érzed benne magad.
Ha valaki belepillant a kötet tartalomjegyzékébe, láthatja, hogy a szüzességtől kezdve a különféle betegségeken, a női cikluson át az olyan gyakori tabutémákig, mint a vetélés vagy az esemény utáni tabletta, mindent érintesz, ami csak a nőiséggel kapcsolatban felmerülhet.
Az volt talán a legnagyobb munka ezzel a kötettel, hogy mit ne rakjunk bele, ugyanis ha logikai sorrendben megyünk végig a nőgyógyászaton, akkor az nyilván kétezer oldal. Esetünkben a logikai sorrendet az adta, ahogy megismered önmagad, ahogy először ránézel a tükörben a saját testedre, érzékeled a működését, úgy vetődnek fel benned praktikus és filozófiai kérdések is – ennek a ritmusára dolgozik a könyv. Szigorúan kihagytunk olyan dolgokat, amelyekről úgy gondoltam, van némi hiteles társadalmi tudás, de ahol azt látom, hogy nagy hiányosságok vannak, amikor a nőkkel beszélgetek, oda leraktam egy-egy jelzőbóját, mert ragaszkodom hozzá, hogy mindenki tudja.
Van esetleg olyan téma, amely valamiért különösen foglalkoztatott a kötet megírása során, és szerinted érdemes lenne róla többet beszélni?
Ami számomra szívügy, az a szexualitás témája, ami Magyarországon nagyon a szőnyeg alá van söpörve. A szexuális úton terjedő fertőzések mellett a szexuális fájdalomról is tudnunk kellene beszélni, de az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nőnek, bár van ezzel kapcsolatban kérdése és észrevétele, ha nem kérdezünk rá, akkor nincs erről szó, és így nem is tudunk segíteni.
A fájdalmas szex mellett nagyon sok nő aggódik azon, hogy a szexualitása nem egészséges vagy hogy frigid.
Ez egy huszadik századi zárvány a női fejekben, hogy x-szer kell szexuális aktusba bocsátkozni ahhoz, hogy értékelhető nők legyünk. Nagyon sokszor találkozom olyan nőkkel, akik szörnyű bizonytalanságban és önhibáztatásban élnek, emiatt személyes érdeklődésem tárgyát képezi az egészséges női szexualitás, mert a nőgyógyászati rendelő az, ahol egyáltalán először szóba kerülhetnek ezek a dolgok és panaszok. Azután lehet érdemben elkezdeni foglalkozni egy szexuálterápiával, ha először a nőgyógyásznál tisztáztuk, hogy teljesen normális vagy, és teljesen egészséges a tested.
A könyv rendkívül közvetlen hangneme is ezt a szemléletet képviseli, és minden témában egyértelműen a normalitást üzeni.
Ez is egy iszonyú fontos dolog, hiszen elég, ha megkérdezzük a barátnőinket, hogy egészséges nőnek érzik-e magukat: senki nem fogja azt mondani, hogy igen.
Folyamatosan azt önti ránk a média, hogy öregek vagyunk, löttyedtek, nincs elég izmunk, a hajunk nem elég fényes, ez valószínűleg PCOS vagy endometriózis, ez biztosan meddőség,
vedd meg ezt, idd meg azt, csináld ezt, csináld azt és akkor talán lehetsz egy picit jobb, de biztos, hogy nem tökéletes.
A kapitalizmus elég jól belénk sulykolta, hogy tökéletlenek és sérültek vagyunk, és muszáj minél több dolgot megvennünk ahhoz, hogy esélyünk legyen a funkcionálásra, ám ha az ember közelebbről megnézi magát és érzi, hogy jól működik, látja a méhnyaknyákját és a menstruációját, akkor nem fogja elhinni annak a sokadik reklámnak, hogy neki az illatos nunimosóra van szüksége, mert látni fogja, hogy valójában nem. Csakhogy ahhoz, hogy az ember a saját testére tudjon figyelni, le kellene egy kicsit lassulni.
Az ismeretszerzésben manapság nagy szerepet kapnak a közösségimédia-felületek. Hogy látod, a pácienseid körében felkészültebbnek számítanak a hölgyek?
Igen, és számomra ez most egy fantasztikus meglepetés. Ahogy visszamentem dolgozni, azok a lányok jöttek hozzám vizsgálatra az elmúlt két hónapban, akik az oldal révén megismertek és olvassák az írásaimat. Fantasztikus, mennyivel rugalmasabb így a közös munka, mert úgy jönnek hozzám, hogy van már egy saját elképzelésük arról, hogyan is vannak, így amikor megosztom az én orvosi elképzeléseimet, már értik, miről van szó. Ez iszonyúan fontos, mert ha húsz perced van egy orvos-beteg interakcióra, és az alapvető dolgokkal kell kezdeni, az egyszerűen luxus. Ha valaki úgy érkezik egy rendelőbe, hogy tudja, melyek a felmerülő kérdések és szempontok, akkor sokkal de sokkal többet tud hazavinni, ez pedig mindkét fél számára effektívebb és kellemesebb interakció.
Ha már itt tartunk, milyen csekklistával készüljünk egy nőgyógyászati vizsgálatra?
Az első, amit tudnod kell magadról az az, hogy mit hoztál magaddal a családból. Milyen egészségnek örvend a családod, van-e öröklődő genetikai betegségetek, van-e megmagyarázhatatlan betegség a családban. Van-e trombózishajlamod, édesanyádnak volt-e bármi betegsége, a lánytestvéreid hogy vannak, nekik volt-e betegségük, ezeket elsőként érdemes tudni. Ezután fontos, hogy tisztában legyél vele, kaptál-e védőoltásokat, és ha igen, mikor és melyiket. Nagyon jó dolog tudni azt is, hogy mikor jártál utoljára szűrésen, mikor volt az utolsó menstruációd, és ha az ilyen lexikális dolgokon túl vagyunk, akkor az a legfontosabb kérdés, hogy hogy vagy, ami nagyon zavarbaejtő a nők számára. Nehéz az ajtón beesve felsorolni azt a tizenkét dolgot, amit egyébként megfigyelsz magadon az utolsó nőgyógyászati vizsgálat óta. Nem árt összeírni a tapasztalatokat, mert ahogy kimész a rendelőből, és megint csak egy év múlva találkozol a nőgyógyásszal, akkor megint egy éven át gondolkozhatsz rajta, hogy normális vagy-e vagy nem. Ezért az, hogy hogy vagyok, a leghosszabb része ennek a listának, és még csak ezután következik az, hogy mit szeretnék.
Nemrég írtunk egy kutatásról, mely szerint a 18 és 49 év közötti magyar nők csupán kétharmada vett részt tavaly méhnyakrákszűrésen, de a többség általában szűrésre is három évnél ritkábban jár. Szerinted mi állhat a szomorú tendencia hátterében? Mi lenne a szűrések megfelelő rendszeressége?
A nőgyógyászat egyes számú feladata a szűrések elvégzése. Magyarországon huszonötév fölött azt javasoljuk, hogy évente azért találkozzunk, ez nemzetközi viszonylatban akár három év is lehet attól függően, hogy az adott egészségügyi rendszer mennyit szán rád, de egy és háromévente a világon mindenhol javasolt egy nőgyógyászati vizit. Ekkor lép életbe az a jóval gyakoribb helyzet, hogy éppen nincs szükséged szűrésre, viszont van konkrét panaszod, ezesetben viszont megtiszteled magad azzal, hogy komolyan veszed az érzéseidet, tapasztalataidat, és elmész nőgyógyászhoz. Mindenkinek akkor kell mennie, amikor úgy érzi, hogy valami nem világos, de nekem az a személyes tapasztalatom, hogy a legtöbb nőnek a normál szűrésen kívül is szüksége van egy-egy találkozóra.
Czikkely Panni és dr. Benkovics Júlia (Fotó: Libri Könyvkiadó)
A Magunkról kötetet könnyedén el tudom képzelni akár az iskolai felvilágosítás részeként is. Te hogyan fogalmaznád meg, miért legyen ott a lányok, nők polcain ez a könyv?
Azért, mert amit nem ismerünk, attól félünk, és ha nem tudod, hogy hol a méhszájad, de esetleg szex közben megtalálod, akkor halálra rémülsz, hogy mi az ott a hüvelyedben. Ha nem tudod, hogy az egyik kisajkad nagyobb mint a másik, akkor azt hiszed, hogy mutáns vagy, és nem mered levenni a bugyidat. Ha nem tudod, hogy a menstruációs ciklus nem mindenkinek harmincnapos, akkor titokban rémüldözöl, hogy meddő vagy – és
a nők kilencven százaléka így él. Azt hiszi, hogy neki van egy szörnyű titka, és egyszer majd rá fognak jönni, hogy ő igazából nem egészséges, és képtelen megadni a társadalomnak azt, amit egy nőtől elvárnak.
Az a tapasztalatom, hogy a nők irgalmatlan többsége él úgy, hogy attól fél, vele van valami súlyos baj, de ha tudod, hogy melyik részed micsoda, mit csinál és meg tudod figyelni a viselkedését, akkor észre fogod venni, hogy normális vagy és akkor nem kell attól rettegned, hogy valami baj van veled. Így sokkal élvezhetőbb az élet, arról nem is beszélve, hogyha beüt egy pici gikszer, akkor sokkal kevesebb szorongást okoz, ha van már arról fogalmad, mi a normális, és mi a teendő akkor, ha mégis van valami baj.
Úgy tűnik, részben mi magunk is hozzájárulunk ahhoz, hogy a 21. században mindezek tabutémának számítanak. Mit tehetünk azon túl, hogy informálódunk?
Szerintem az például egy nagyon fontos dolog, hogy mi nők ne hazudjunk egymásnak. Ha valakinek van egy élménye, azt nyugodtan vállalja föl és mesélje el a többieknek. Amikor valaki elveszít egy kisbabát az első trimeszterben, akkor ezt rendszeresen megtartja magának, mert még mindig szégyen övezi, amikor fizikai vagy biológiai veszteség ér bennünket.
Ha erről mi nők egymás között őszintébben, támogatóbban tudnánk beszélni, akkor nagyon hamar kiderülne, hogy rengetegen járunk ugyanabban a cipőben és ugyanazok az élményeink, mert a biológia összeköt minket.
Ha egy picit többet tudnánk egymás között őszintén beszélni róla, akkor sokkal többet is tudnánk segíteni egymásnak.
Azt már említetted, téged melyik terület mozgat meg a leginkább, de mi a helyzet a nőkkel? Mi számít most a legélénkebb kérdéskörnek?
Úgy gondolom, hogy az egész nőgyógyászat most igazán felemelkedőben van. Egy férfi biológiára kalibrált társadalomban nehéz nőnek lenni, erre mintha most próbálnánk meg rájönni, ahogy a tudomány párhuzamosan elkezdte kicsit felfedezni a nőket.
Hatalmas különbségek vannak a kardiológiai ellátás modernitásában egy egyszerű hüvelyvizsgálat modernitásához képest. Egyszerűen a tudomány annyira bonyolultnak és félelmetes kis gépezetnek tartotta a nőket, hogy nagyon sokáig úgymond félrerakta őket. Most jutottunk el végre odáig, hogy a tudomány is elkezdett normális kutatásokat végezni a nőkről, és most jöttünk rá, hogy tulajdonképpen mi is van a hüvelyben. Szerencsére jelenleg tudományos és társadalmi szinten is reneszánsza van a női működéseknek, és ebből kifolyólag bármilyen területet érintünk, ott nagyon nagy a kíváncsiság. Nagyon szomjazzák az információkat a nők, és talán amit most a legtrendibb témának mondanék, az az anyagcsere és a női egészség kapcsolata. Szerintem tíz év múlva már sokkal könnyebb lesz nőnek lenni, mint ezelőtt volt.
Lesz esetleg folytatás? Van olyan téma, amit érdemesnek tartasz körüljárni, de most nem jutott rá alkalom?
Igen, ami egy teljesen új univerzum, az a szülés és a gyermekágy, a szoptatással egyetemben. Ez egy teljesen új dimenzió, és a mostani könyv, noha egy miniszakkör a legizgalmasabb és a legfontosabb dolgokkal, a szülésről egyetlen mondatot írtam, amit a legfontosabbnak tartok, de persze több száz oldalnál kevesebbet nem lehet róla írni. Nagyon nagy hiánycikk egy jó szülészetről szóló könyv Magyarországon, úgyhogy ha minden jól megy, remélem, arról is fogok tudni még mesélni.
Kiemelt fotó: Fazekas Nikoletta; nőklapja.hu
