Bodrogi-Szabó Tímea legnagyobb fia, Ádám kilencévesen egy iskolai projekt keretében kezdett tanulni a Rubik-kockáról. A koronavírus-járvány azonban közbeszólt, az iskolák bezártak. „Ádi úgy érezte, nem szakadhat félbe, hogy megtanulja a Rubik-kocka kirakását, így a tanítónő online folytatta vele tanulást. Amikor sikerült kiraknia a 3×3-as kockát, azt gondoltuk, ez ennyi volt. De őt továbbra is nagyon izgatta a téma, egész nyáron gyakorolt és a zsebpénzéből újabb kockákat vett.
Keresni akartam neki valamilyen szakkört, ahol találkozhat más kockás gyerekekkel, de kiderült, hogy ilyen egyszerűen nincs. Gondoltam, akkor most megtanítom a gyerekeimnek, hogy ha valami nincs, akkor a legjobb módszer arra, hogy legyen, ha a saját kezünkbe vesszük a dolgokat. Először egy bevásárlóközpontban szerveztem egy találkozót, amit a kockások Facebook-csoportjában hirdettem meg. Már annak is örültem volna, ha csak egyvalaki eljön. Ehhez képest tömegek jelentek meg. Kiderült, hogy erre abszolút van igény. Akkor jött az ötlet, hogy ha ez ennyire népszerű, akkor csináljunk rá egy rendszeres foglalkozást. Beindítottuk a Kockások Szakkört, ahol kéthetente profi kockások tanítják a kisebbeket” – mesél Timi a kezdetekről.

                                                                                      Bodrogi-Szabó Tímea

Ez a kocka nem az a kocka

A speedcubing (magyarul: gyorskockázás) lényege, hogy minél rövidebb idő alatt rakjuk ki a bekevert kockát. Nem véletlen, hogy az elnevezésben nem szerepel a Rubik név. Rubik Ernő eredeti, 1974-es találmánya egy nehézkesebben forgatható kocka, amelyett nem lehet olyan gyorsan kirakni, mint amit a mai versenyidők megkövetelnek. Bár ma már a Rubik’s vállalatnak is vannak könnyű műanyagból készült, gyorsabb kockái, időközben ez egy külön iparággá nőtte ki magát, ahol rengeteg márka van. (A Rubik’s elvesztett egy nagy nemzetközi szabadalmi pert, így nincs kizárólagos joga a kockára.)
A profi versenykockákban több tucat mágnes van belül, amelyek elképesztő gyorsan berántják a helyükre a forgatott részeket, a kockás gyerekek pedig Youtube-videókon csüngve áhítoznak a legújabb modellek után. Mert mindig van újabb, gyorsabb, másabb. „Ezt úgy képzeld el, mint amikor a Harry Potterben arról van szó, hogy melyik seprű a legjobb” – mondja Timi. A talán legismertebb 3×3-as kockán kívül nagyon sok másfajta kocka is van: 2×2-estől 7×7-esig terjedő méretben létezik a klasszikus kocka, de ezen kívül vannak mindenféle különleges (például tetraéder) alakú játékok és olyanok is, amelyek keveréskor elveszítik eredeti formájukat.

Szabó Ádám, Timi fia kockázik

Kiből lesz a speedcuber?

Az ember elsőre azt gondolná, hogy a speedcubinghoz biztosan jó matekosnak kell lenni, vagy legalábbis reál beállítottságúnak. „Az én gyerekeim nagy matekosok (most már a középső fiam is rakja a kockát), ezért hasonlót feltételeztem a többi kockásról is. De időközben rájöttem, hogy nincs ilyen összefüggés.

A speedcubinghoz valóban kell egy algoritmikus gondolkodás és egy logikai készség, de ez nem feltétlenül csak a matekosoknak van meg, egy humán beállítottságú embernek is lehet ilyen gondolkodása.

Nagyon sokfélék a speedcubingozó gyerekek. Érdekes, hogy sokkal több a fiú, mint a lány. A nemzetközi versenyeken is ez a helyzet, és a személyes környezetemben is ezt tapasztalom. Amikor a gyerekeim bevitték a kockát az osztályukba, akkor volt egy nagy hullám, és mindenki ezzel játszott, a lányok is, de aztán ők elengedték, és csak néhány fiú harapott rá igazán” – mutat rá Timi.

A kockázásra is igaz, hogy minél fiatalabb korban kezdi valaki, annál nagyobb eséllyel válik belőle jó kockás. A speedcubing ugyanakkor nem életkorhoz kötött dolog, és nem feltétlenül érvényesül az, hogy az idősebbek az eredményesebbek. A legújabb világrekordot nemrég állította fel egy nyolcéves kínai kisfiú, aki 4,69 másodperces átlagot ért el a 3×3-as kocka kirakásában. A speedcubing tehát nem kor-, hanem inkább életszakasz-függő. Az általános iskolás és középiskolás években jut a legtöbb idő arra, hogy naponta akár több órát kockázzon az ember. Nem véletlen, hogy a legtöbb kockás fénykora a gimnáziumi évekre esik. Az első nagy lemorzsolódás a középiskola után figyelhető meg, amikor továbbtanulnak vagy dolgozni kezdenek a kockázó fiatalok, a második hullám pedig általában a családalapításkor következik be. Ezzel együtt előfordulnak 40-50 évesek is a versenyeken, akik közül sokan a gyerekük miatt kezdtek el maguk is kockázni.

A flow-élmény garantált

Micsoda valójában a speedcubing? Sport, hobbi, szórakozás? Timi szerint nincs értelme kategorizálni. „Ez egy olyan tevékenység, ahol valójában mindenki magával versenyez. A nemzetközi versenyeken nincsenek elkülönítve a korosztályok, az adott versenyszámban egymás mellett rakja a kockát a picike hatéves a huszonötéves profival. Ezért én azt tanítom a gyerekeknek, hogy a cél nem elsősorban a másik legyőzése, hanem az, hogy jobban sikerüljön, mint előzőleg.

Amellett, hogy fejleszti a térlátást és a logikát, a kockázás ugyanolyan dolgokra tanítja a gyerekeket, mint bármelyik sport – kitartásra, kudarctűrésre, hogy egy célért dolgozni kell, napi szinten gyakorolni, és hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét.

És megvan benne a sport által nyújtott közösségi élmény is. A versenyeken az éppen pihenő gyerekek együtt bandáznak, egymástól tanulnak és őszintén szurkolnak a többieknek” – meséli Timi, aki szerint a gyerekeknek konkrétan flow-élményük van a kocka kirakása közben.

Részlet Timiék kockagyűjteményéből

Kocka is all around me

A speedcubing világa be tudja szippantani az embert. „Ha bejössz az otthonunkba, nem tudsz úgy 10 négyzetméterre ránézni, hogy ne heverjen ott egy kocka. A fő versenykockák mellett vannak tartalékkockák és gyakorló kockák, van rekeszes kockatáska a szállításhoz, és természetesen időmérő berendezés is, alátét az asztalra, nehogy véletlenül megsérüljön a kocka a kirakás végeztével, szilikonolajok, amelyek a kockába csepegtetve gyorsítják vagy éppen lassítják a kockát” – sorolja Timi a kockás háztartások alapkellékeit. Felmerül a kérdés, mégis mekkora anyagi terhet ró mindez a lelkes gyerek szüleire? Egy jobb minőségű profi versenykocka ára nagyjából 15-30 ezer Ft körül mozog, és egynél általában nem lehet megállni. És bár a kockafelhalmozással is jelentős költségekbe tudja verni magát egy család, a legnagyobb kiadást mégsem ez, hanem a versenyekre való eljutás jelenti.

Magyar kockások, szevasztok!

Aki komolyan veszi a speedcubingot, abban előbb-utóbb megszületik az igény arra, hogy versenyeken is megméresse magát. Sajnos nem mindenki teheti meg, hogy kedve szerint beutazza Európát versenyről-versenyre járva, a közelmúltig pedig a hazai kockázás hivatalosan bejegyzett egyesület híján a potenciális szponzorok előtt észrevétlen maradt. Ennek ellenére vállalkozó kedvű kockások 2005 és 2020 között 25 magyarországi versenyt szerveztek, de a pandémia alatti bizonytalan környezetben többen felhagytak ezzel. „Amikor eluntam azt, hogy a versenyhétvégéken mindig egy másik országba utazunk családostul, felmerült bennem, hogy a szakkör mellett ideje lenne újraindítani az itthoni tornákat is. Felvettem a kapcsolatot Barát Bencével, aki a pandémia előtt a magyar versenyek egyik szervezője volt, és többedmagunkkal megalapítottuk a Speedcubing Hungary Egyesületet, amely a magyarországi versenyeket szervezi, együttműködésben a nemzetközi szövetséggel. Most áprilisban lesz a következő torna, amire három perc alatt betelt a jelentkezés, külföldről is jönnek versenyzők. Emellett tervben van a budapesti mellett vidéki tehetséggondozó szakkörök megszervezése is” – avat be bennünket Timi.

„A gyerek beteszi izommemóriába az algoritmust”

A Speedcubing – a gyorskockázás világa című 2020-as Netflix-dokumentumfilm előzetese szerint egy átlagembernek 3 órába telik, hogy kirakja az első Rubik-kockáját, míg egy speedcuber 7 másodperc alatt megcsinálja. Mégis hogy lehetséges ez? Algoritmusok segítségével. A kezdő kockás először megtanul egy alap módszert a kirakásra. Aztán egy újabbat, és újabbat, és így tovább.

A nagyon profi kockások akár több száz algoritmust is tudnak. Amikor ránéznek a bekevert kockára, akkor már nem kell rajta gondolkodniuk, hogyan is kell egy algoritmust megcsinálni, hanem megcsinálja a kezük „magától”.

A rengeteg gyakorlás ahhoz kell, hogy bekerüljön az izommemóriába a már megtanult algoritmus.

„Egy picit talán úgy működik, mint a hangos olvasás. A kisgyerekek eleinte akadozva olvasnak, mert a szavak kimondása közben még nem tudnak egyidejűleg a soron következő szavakra is figyelni. Később ez folyamatossá és automatikussá válik. Kezdetben a kockázással is ez van: megcsinálod a helyzetet, megállsz, gondolkodsz, aztán megcsinálod a következő helyzetet. Aztán idővel ez egyre folyamatosabb lesz, és már nem lehet észrevenni a pici megállásokat. Hozzászoksz, hogy miközben csinálod az algoritmust, már keresed a többi elemet. Van egy flow-ja az egésznek, hogy miközben egy dolgot kiraksz, már a következőre figyelsz” – ezt már a világbajnok magyar speedcuber, Barát Bence magyarázza. Bence egy személyben cáfolat minden kockás sztereotípiára: 32 éves, a munkája mellett most védte meg a doktori disszertációját történelem szakon, házas, és egyáltalán nem „kocka”. Bence még a közösségi média térnyerése előtti hőskorban, a kétezres években kezdett kockázni, mai szemmel nézve elég későn, 14 éves korában. 2011-ben megnyerte a világbajnokságot 7×7-es kockában, többször volt Európa-bajnok, és voltak világrekordjai is, bár ez utóbbi, mint mondja, múlandó dolog, hiszen csak addig számít valamit is, amíg valaki meg nem dönti – márpedig ez a speedcubing világában hamar meg tud történni.

Barát Bence, speedcubing világbajnok (Fotó: Bartha Attila)

Abba lehet ezt hagyni?

Bence azok közé tartozik, akik nem hagyták abba a kockázást felnőtt korukra sem. És hogy mi hajtja még mindig? „Egy picit még mindig tudok gyorsulni. Nyilván nagyobb élmény, amikor az ember két hónap alatt leviszi az átlagát 50 másodpercről 25-re, és így felezgeti havonta, én pedig az utóbbi években ugyanúgy 9-10 másodperceket rakok a 3×3-as kockával. De mindig van egy jobb kocka, amit meg kell venni, és amivel tényleg lehet fejlődni egy kicsit. Mindig vannak újabb elméletek, módszerek, algoritmuscsoportok, amiket érdemes megtanulni, és van egy csomó olyan technikai részlet, amit most fedezünk fel. Nem utolsó sorban azért csinálom még mindig, mert nagyon szórakoztató. Amikor van egy kis időm, simán elkockázom 4 órát úgy, hogy észre sem veszem”.

Kiemelt kép: Slezák Gábor, a 3×3-as kocka jelenlegi magyar rekordere (Fotó: Speedcubing Hungary Egyesület)